Emory King helye a történelemben

Végre jutott időm arra, hogy Emory King belizi író, újságíró és történész egyetlen magyar nyelvű profiljaként a honlapomon szereplő anyagát jelentős életrajzi adataival bővítsem. King életének 1953-ban kezdődő új szakasza egybeolvadt a közép-amerikai Belize történelmével, az életrajzi adatok és történések felsorolása így nem nélkülözhet egyes évszázadokkal ezelőtti, vagy csak néhány évtizede történt eseményt. Az ismert mondás szerint egy jó könyvet mindenki tud írni: a saját életének regényét. Ez King esetében elmaradt, életműve ugyan pótolni igyekszik, de nem helyettesíti az életút megjelenítését. Igyekeztem egy aloldalon jelentősen frissítve összefoglalni azt, amit tudni lehet, azon belül: amit tudni érdemes Belize egykori közéleti alakjáról, Emory Kingről. Olvassa el itt!

 

Mostanában ennyien olvasták: 1348

Hasonló bejegyzések:

A Főnix Dala – 2011 április

A Főnix Dala
Irodalmi és kulturális lap, megjelenik negyedévenként.
III. évfolyam 1. szám, 2011. április

A lapban megjelent szerzők és műveik:

  • Lelesz Pál: Gondolatok március idusán, a mai szabadságról
  • Torkán: Lidérctánc, Kőkapu, Virrasztás
  • Andonis Theodokopoulos: Mi atyánk, ki vagy a mennyekben (Egy mondavilág életre kel)
  • Szuhanics Albert: Petőfiék Debreczenben, Anyanyelvünk, Egy marék csend, Az ökör meg a tükör
  • Bányász Viktorné: Kálvária, száműzetés? (13. rész)
  • Pethő Klára: Élet-alkony, Miért?, Kikelet a Hortobágyon
  • Zemjánszky János: Én mégis dalolok, Éjféli meditáció
  • Dobos Erzsébet: A szántóvető, Csodás világ
  • Kozma Rózsa: Február, Tavaszodik
  • Pelejtei P. András: Beszélgetésem az “Öreggel” (1. rész)
  • Kecskés Borbála: Végtelenbe, Üresség, Arc nélkül, Apám mellett
  • Mag Imre: Úgy szeretnék fecske lenni! Fazekas Mihály kancsói, Őszi délután, Liliomok közt, Álmaim az életem
  • Gargya Margit: Börtönöm, Lüktetés, Mécses, Illanó álom
  • Abari Julianna: Hallgass a bölcsebbre…
  • Bencs Gizi: Álom, Virtuális szakítás, Farsang
  • Hervay Tamás: Népdal IV. (Hajdzsu énekek 12), Népdal V. (Hajdzsu énekek 13), Míg gyermekből felnőtt lettem, Gergő a tekergő, H.T. – Csillagocskám, Csillagossá igéző
  • Járosi Ferenc: Szeretlek Debrecen
  • Prosszer G. Júlia: Tavasz és remény, Hajnali ének, …És nagyon fáj…
  • Rácz Zoltán: Ebéd, Népet butító, Földmunka, Magyar mágnes
  • G. Orosz Piroska: Szép emlékeim, Anya lettem
  • P. Jószay Mária: Szilveszteri számadás, Áldás legyen, Hangtalan dallamok (Weores Sándor szellemében), Pillanat
  • Majzik Ilona: Add meg nékünk
  • Pál Albert: Álmaim asszonyához, Annához…, A “Fekete Párduchoz”, A csarnok csillaga
  • Nyergessy Ildikó: Éteri világok, Fényből szövött álmok, A születés titka
  • Sólyom Zoltán: Örök titok, Bálozni soha nincs későn
  • Magyar Magda: Úton Hosszúpályiba, Üres lapra, Harmónia, Örökség, Út menti fák
  • Konczeth László: Képzelt tavaszunk
  • V. Hegedűs Zsuzsa: Fecském, fecském…, Bugyuta vers
  • Kozma Rózsa: Énekelj velem
  • Barta Zoltán: Egy nap a háborúban
  • Bocsy Ilona: Március idusán, Nyújtsd a kezed
  • Varga Gábor: Ébredés, Hazatérés
  • Márton Gábor: Véres tavaszban (1943. Újvidék), Meddig? (1944. Újvidék), Néha úgy érzem (1944. Újvidék), Az én szárnyam (1944. Újvidék)
  • Götli Kinga Réka: Diadal
  • Horváth Sándor: Harangszó hív
  • Majzik Ilona: Lujza és Jenő, 2011-re kívánok
  • Vezendi Alexandra: Az én csalimesém
  • Hírek, információk
  • Aktuális irodalmi pályázatok

Címlapon: Debrecen – Görög katolikus templom

 

Mostanában ennyien olvasták: 1637

Hasonló bejegyzések:

A Főnix Dala – 2010 október

A Főnix Dala
Irodalmi és kulturális lap, megjelenik negyedévenként.
II. évfolyam 3. szám, 2010. október

A lapban megjelent szerzők és műveik:

  • Andonis Theodokopoulos: Karthago, Pillanatok
  • Dobos Erzsébet: Emlékszel? (Elhunyt testvéremhez), Hazafelé a tanyán
  • V. Hegedűs Zsuzsa: Egyszer véget ér…, Jöjj, A vers születése, Az ősz éneke, Orkán, Jövőkép, Ámokfutó
  • Bányász Viktorné: Kálvária? Száműzetés? (11. rész)
  • Fene Katalin: Agape
  • Csillag Endre: Erzsike, a szilvafa, Kései szerelem
  • Bencs Gizi: Őszi gondolatok, Reménytelenség
  • Frühwirth Lujza: Szeptemberi napsütésben, Elmúlt évek, Tükör
  • Magyar Magda: Ha hagyom, Szememben, Tűnődés, Szénahordáskor, Nem számít, Félek, Vágyakozás, Hazafelé, Az óra csöndje
  • G. Orosz Piroska: Csillagos éjszaka, Fészkes virág, Perzselő nyár
  • Konczeth László tövis: Őszi álom, Ordót a hordónak!
  • Torkán: Eleve, Amikor a hetedik kapu…
  • Mag Imre: A Nagyúrhoz, Pazarold rám, Mozdulj!, Csak szeretni, Négysorosok
  • Kozma Rózsa: Menekülés, Fohász
  • Izsó Mária: Vihar után
  • Lelesz Pál: Éjben, Hasad az Égbolt…
  • Máté Lajos: A vén kovács, Esti kép
  • Gargya Margit: Óhaj!, Lombok, levelek, Idő, Érted
  • Barta Zoltán: Anomália
  • Nagy Erzsébet: Látom arcod, Csillag lett
  • Pethő Klára: Hívogató, Birtok “hétszilvafa” nélkül
  • Abari Julianna: “Debrecennek van egy vize…”
  • Hervay Tamás: Egységlitánia, Tükör leszek, Nyugtatgató (Hajdzsu énekek 05), Úton
  • Prosszer G. Júlia: Mestere a szónak, Viaskodás (Remix) – Batsányi János emlékére
  • Rózsa Margit: Távolból, Szeretlek, Eltört álmok
  • Pelejtei Prihoda András: Ameelika főztjei
  • P. Jószay Mária: Nem tudomm, Egészen magamért, Kékestetőn, Csend
  • Zemjánszky János: Válóper
  • Pál Albert: A múzsához, Szemed vonzásában, Meditáció, Vallomás, Ha nem vagy az enyém, Fohász a múzsához, Egy festő hölgyhöz
  • Sólyom Zoltán: Csónakázunk, Boldogságom koronája, Levelek
  • Majzik Ilona: Az új kislány, Bókol a zebra, A béka ruhája
  • Szuhanics Albert: Magyar ugar, Izland vulkánja, Magyarország eszményképe, Altass el anyukám!
  • Bocsy Ilona: Áldott napsugár, Hűtlen szerelem, Ne szóval… tettel szeress!, Én voltam a fény
  • Török István: Délvidéki hadszíntér, avagy egy “békebeli” háború
  • P. Borbély Katalin: Álmodj
  • Nyergessy Ildikó: Varázslatok, Hogyha sellő lehetnék
  • Hírek, információk, pályázati ajánlatok

Címlapon: Vasvirág

 

Mostanában ennyien olvasták: 1681

Hasonló bejegyzések:

Szörny vagyok

Miközben már tízezer karakteren túl van az Anomália munkacímű regényem vázlata, jólesően tapasztalom a könyvesboltban, hogy nem csak divat-, bulvár- és percember-könyveket vásárolhat az ember, ha olvasni szeretne. Szombaton este rátaláltam Borges egyik kortársának műveire, és azt kell mondanom, hogy bearanyozta az egyébként is jó hangulatú napomat – és még nem volt vége. A szerző, akinek a könyveit felfedeztem, nem más, mint Juan Carlos Onetti, uruguayi születésű dél-amerikai író. Négy könyve is megvásárolható jelenleg a magyar könyvpiacon, én főleg egy ötödikre várok, amelyikről egy nagyszerű írástechnikai cikk is született “Projekció, mint narratív technika Juan Carlos Onetti ‘Los adioses’ [nincs magyar címe] című munkájában”. Nem vagyok telhetetlen, addig is, amíg ez az 1954-es gyűjtemény magyarul megjelenik, olvasgatom az elérhető négy könyvét a mesternek. Itt elolvasható újlatinul spanyolul teljes egészében, ez pedig egy vélemény róla.

Nem volt még vége az estének, sokat nem is kellett várni arra, hogy egy újabb, ezúttal argentín kortárs író könyvére találjak rá a boltban, nem messze Onettinek a fenti képen látható kötetétől. Ez a varázslatos, bár elszomorítóan vékony [= hamar el lehet olvasni :(] könyvecske César Aira gyöngyszeme “Epizód egy vándorfestő életéből” címmel. A fülszövege: Mintha előre megérezte volna, Rugendas időben gondoskodott róla, hogy megfelelő számú levelezőtárssal rendelkezzék világszerte, így aztán újra meg újra nekilátott az írásnak más és más megszólításokkal; beszélgetőtársai között volt fiziognomikus festő és természetbúvár, állattenyésztők, mezőgazdászok, újságírók, háziasszonyok, gazdag gyűjtők, aszkéták, sőt előkelőségek. Mindegyikhez más változat igazodott, melyek mind belőle születtek. A variációk egy különös lehetetlen körül forogtak: Hogyan lehet közvetíteni a mondatot: Szörny vagyok?
Indítványozom azonnal hatállyal bevezetni a következőket: álljon egy nap 48 órából, hogy legyen ideje olvasni az embereknek, illetve még több dél-amerikai irodalmat a magyar könyvesboltokba!

A könyv moly.hu adatlapja >>

Mostanában ennyien olvasták: 1824

Hasonló bejegyzések:

A világot romantizálni kell

A világot romantizálni kell, ez teljesen egyértelmű, bár gondolatvilágtól függ, hogy ki mit ért ez alatt. Én magam is ezen dolgoznék, az úgynevezett “idő” választ ad majd arról, hogy mire jutottam. Ugyanakkor keresem a hasonló gondolkodású embereket, tudvalévő, hogy “hasonló a hasonlót vonzza”. Időről időre fennakad a világ irodalmának tengerébe vetett szondámon néhány olyan nagy gondolkodó, akikről sajnos eddig még nem hallottam, pedig belső világuk rendkívül közel áll az enyémhez. Ez a tény az én számomra attól a ponttól válik nyilvánvalóvá, hogy elolvasok tőlük egy-egy idézetet, és azt változtatás, magyarázatok hozzáfűzése nélkül, azonnal el tudom fogadni sajátomként is.
Íme Novalis, aki a nem létező időből előbukkanva néhány hete megmutatkozott nekem. Heine ezt írja róla:

 

A jénaiak szemefénye, büszkesége és kedvence a fiatal Novalis (Friedrich Leopold von Hardenberg, 1772-1801) megható szépségű alakja. Mint gyermek élt az idegen országban, a felnőttek között, gondolkodása és írásai valami csodálatos, zsenialitásba növekvő játék emlékei; amihez nyúlt, felragyogott körülötte, mint valami nagyon szép és fantáziagazdag gyermek körül. ‘Novalis mindenütt csak csodákat látott, és kedves csodákat; kihallgatta a növények beszélgetését, tudta minden fiatal rózsa titkát, azonosította magát végül is az egész természettel, és mikor ősz lett és lehullottak a levelek, meghalt’.

Mégis, mit említhetünk Novalisról, amitől nyilvánvalóvá válhatna számunkra a gondolkodásmódja és munkássága? Egy helyen így jellemzik:

A német romantika, a “jénai iskola” legragyogóbb, zseniális csillaga.  Misztikus, spirituális szemléletmódja, ezoterikus tudása mindegyik művében megjelenik. A „kék  virág” (a Heinrich von Ofterdingen c. regénytöredékéből) a tökéletesség, a szellemi egység halhatatlan szimbóluma lett.

Zseniális gondolkodására példaként egy idézet (a Schriften című írásából):

A világot romantizálni kell. Így találjuk meg ismét az eredeti értelmét. Ha a közönségesnek magasabb értelmet, a megszokottnak titokzatos külsőt, az ismertnek az ismeretlen méltóságát, a végesnek a végtelen látszatát kölcsönzöm, romantizálom azt.

 

Találkozásunk örömére további három rövid idézettel állítok emléket Novalisnak. Ebből a három mondatból kiviláglik, hogy a gondolkodás mely fokán működött. Íme:

 

A szellem számára semmi sem olyan könnyen elérhető, mint a végtelen.

A filozófia honvágy: bárcsak mindenütt otthon lehetnénk.

Egész életünk egyetlen istentisztelet.

 

Novalis 29 évesen halt meg. Ilyenkor eszembe jut annak a nevenincs kiadónak,  kritikusnak a kioktatása, amit ifjúkori (még jóval 20 alatt) műveim kiadásra történő bemutatása, és (mondjuk meg: teljesen indokolt) elutasítása után közölt velem: harminc év alatt egy szerző sem ír maradandót (lásd még Mário de Sá-Carneiro-t, aki 26 évesen távozott el az árnyékvilágból a portugál líra gyöngyszemeként).

Novalis.hu >>>

Mostanában ennyien olvasták: 1989

Hasonló bejegyzések: