Állapotfrissítések 90+ éve – Egri pillanatok 15.

Különös véletlen folytán került a kezembe két régi képes levelezőlap, a történet annyira mindennapi, hogy nem is részletezem. Az egyik kép egy pétervásári utcakép a Községházával 1926-os, a másik az ózdi Olvasó színházterme 1927-es feladási dátummal, a képeslapok tehát több mint kilencven évvel ezelőtti időpillanatokat ejtettek foglyul.

A lapok közös pontja a címzett, bizonyos K.B., egri nagyságos úrleány, aki más-más úrtól kapta a fennmaradt két üdvözletet. A levelezőlapokra írt – ennél fogva nyílt – üzenetek túl sok mindent nem árulhattak el a címzett és a feladó közötti viszonyról, de ha megismerjük és továbbgondoljuk a leírtakat, az 1926 augusztusában született „állapotfrissítés” hordoz talán a barátinál is melegebb atmoszférát.

E képeslap ceruzával íródott. Rejtélye, hogy írója szerint az a „Terennei” (névmódosulatai: Kis-Terenne, Kisterenye, Bátonyterenye) váróteremben született, mégis az onnan mintegy 300 kilométerre, Békés megyében található Mezőhegyes postabélyegzője igazolja a feladást. Az úr teljes egészében, sőt, azon túlmenően is kihasználja a rendelkezésre álló csekély helyet a fontosnak gondolt információk tudatására: honnan hová tart és hogyan, hol van éppen, legfőképpen pedig, hogy milyen gondolatok foglalkoztatják írás közben. Jólértesültségéről tanúságot téve felhívja az úrleány figyelmét egy remek sporteredményre, az egri Bárány István aranyérmére, amely éppen azokban a napokban született az 1926 augusztusában Budapesten rendezett Európa Bajnokság 100 méteres gyorsúszás versenyszámban. A képeslap szövegnek szánt helye kevésnek bizonyul az üzenetnek, így a szöveg átfolyik a képet ábrázoló oldalra, ahol Pétervására település Községháza látható. Micsoda kivételes szerencse lehetett 1926-ban, hogy éppen a hódoló munkahelyét megörökítő képeslapot küldhet „kis falujáról” a kedvelt hölgynek, így vizuális megerősítésként X-el jelölheti a napi rutin helyszínét.

Kedves B.! 1926 augusztus (25?)
Itt ülök a Terennei váróteremben és várom a gyorsot, amelyik elvisz Buda-Pestre, közben dagad a keblem, mert olvasom a lapokból, Hazánk és Eger város büszkesége, Bárány megint megnyerte az európai bajnokságot. Egerből a korai vonattal (½ 5) jöttem el. Reggel 3-kor a pétervásári kollégám föllármázott, s vele el is jöttem, mert a későbbi vonatnál nem lett volna kocsim. Itt küldöm a kis falumat, az X jellel jelzett teremben tanítom a gyerkőcöket. Jól érzem magamat, csak egy kicsit álmos vagyok, mert nem tudtam aludni. A vonat visz Pestre, gondolatban meg Eger felé tartok… Szívélyesen üdvözli M.J.

A második levelezőlap, azaz állapotfrissítés már egy másik úrtól érkezett, 1927. szeptember 2. a dátuma. A szöveg fekete tintával, feltételezhetően töltőtollal íródott, témája pedig amolyan élére hajtogatott megfogalmazása egy olyan helyzetnek, amelyben az üzenő messziről hazalátogat, de nem minden rokon, ismerős számára tud időt szakítani a személyes találkozóra. Az előző levelezőlappal ellentétben itt minden világos és okszerű, első feltételezéssel a kapcsolat az úrleánnyal tán rokoni, nem túl közeli és nem is túl fontos, ezért nem jutott idő a látogatásra, talán majd legközelebb. Második feltételezés: a kapcsolat még túl friss, emberünk csendőr, rendőr, katona, tűzoltó vagy vasutas, aki munkája fontosságának kihangsúlyozása érdekében a távolabbi, magasztos célt szem előtt tartva – az óvatos lépések taktikáját választva – ezúttal inkább nem keresi fel személyesen a kedvelt hölgyet és családját. K.J. Ózdról tér haza Egerbe, ahonnan önmagát kimentve – kicsivel később – újra Ózdra kell utaznia, hogy felvegye a szolgálatot. 1927-ben a Salgótarjáni-Rimamurányi Vasmű Rt. éppen felfutóban volt, tevékenységéhez és annak kiszolgálásához nagy létszámú munkaerőre volt szükség, amelyet más vidékekről érkezett munkások, alkalmazottak, tisztviselők és állami alkalmazottak biztosítottak.

A levelezőlap képes felén – közismert nevén – az ózdi Olvasó igényesen kialakított belső tere látható, rajta K.J. magyarázó szövege: „És a pompás Terem a mi szinházunk s mozink.”


Míg az első képeslap írója szívélyesen üdvözli a címzett úrleányt, utóbbi szerzőnk már kész úriember, a nagys. Asszonynak is kézcsókját kéri átadni.
K.J. nevére a levelezőlap összefüggéseit tekintve, és főleg a név rendkívüli gyakoriságának köszönhetően nem találtam erre a momentumra vonatkozó dokumentált nyomot, feltételezhetően a fentebb jelölt munkák valamelyikét végezhette Ózdon.

Kedves B. – 1927 szeptember 2.
Ne rójja föl bűnömnek, hogy ily késve excusálom magamat. Az ok ugyanaz, mely arra kényszerített, hogy kedves társaságukat nélkülözzem – sajnos nálunk nincs kivétel az alól, hogy munkánkat adott terminusra feltétlenül felvegyük. Így végtelen sajnálatomra el kellett utaznom, ígérem azonban, hogy legközelebbi hazamenetelemkor pótolni fogom hibámat. Addig is kérem szíves elnézését. Kérem átadni kézcsókomat nagys. Asszonynak, s hasonló szíves kézcsókomat fogadja. KJ.
Ózd, 1927. IX. 2-án

Egri pillanatok 90+ évvel ezelőtt.



Mostanában ennyien olvasták: 168

Hasonló bejegyzések:

Az Eger-Putnok vasútvonal

Íme Boros Péter kiváló könyve, “Az Eger-Putnok vasútvonal” (megjelent 2018-ban). A könyv annak a hajdan volt, legendás vasútvonalnak állít emléket, amelynek egy, pontosabban – egy ideig legalábbis – két állomása is viselte a Sáta nevet. Aki utazhatott ezen a kivételes vasúti vonalon, annak rendkívüli emlék ez a könyv-dokumentum, másoknak pedig remek alkalom arra, hogy megismerjék Magyarország egykori legszebb vasúti szárnyvonalának történetét.

Az Eger-Putnok vasútvonal sokak szerint Magyarország egyik legszebb, vagy talán a legszebb vasútja. Nem ok nélkül sokszor a leginkább vadregényes, legszebb vonalvezetésű vasútvonalként emlegetik. 2008-ban a 100. születésnapját még épségben érhette meg, de a következő év végén a felső részét bezárták. Reméljük, hogy az alsó szakasza már megmarad, mert ennek a vasútvonalnak egyrészt ipari műemlékként, másrészt pedig mint egyfajta élményvonatozásra alkalmas turistalátványosságként is lenne létjogosultsága. 

Tartalom

Előszó
A Füzesabony-Eger vasútvonal története
Tervezett, de meg nem épült vasútvonalak
Az Eger-Putnok vasútvonal története
Visszaemlékezések
Az építés képei
Képeslapok
Képek
Mellékletek
Köszönetnyilvánítás
Felhasznált irodalom, források

A keményborítós, rengeteg fotót és információt tartalmazó, 178 oldalas, exkluzív kiállítású könyv beszerezhető a szerzőnél (borospe73 kukac gmail pont com).

A könyv moly.hu-adatlapja itt olvasható >>

Mostanában ennyien olvasták: 602

Hasonló bejegyzések:

A freemail.hu a XXI. században

Lehet, hogy idejétmúlt téma 2018-ban a [freemail] nevű hazai email-szolgáltatásról írni, de néhány hete egy apróbb esemény miatt újra a látókörömbe került a jelenség. Tudni kell, hogy 1997-ben csatlakoztam az internethez úgy, hogy egy egészen rövid ideig megfelelőnek találtam a szolgáltatótól kapott email-címet az online kapcsolattartáshoz. Igazság szerint nem is igen volt még kivel a kapcsolatot tartani, bár egy-két tematikus levelezőlista miatt mégiscsak érdemes volt az internetre csatlakozni. Erre a – szolgáltató által biztosított – címre egykettőre kaptam egy önkicsomagoló vírust, ami okozott némi fennakadást a netes jelenlétemben. A tanulságok levonását követően arra a döntésre jutottam, hogy igenis szükségem van egy teljesen független email-címre, amelynél webes felületen is meg tudom tekinteni a leveleimet. Akkoriban nem volt még a maihoz hasonló, bőséges felhozatal email-szolgáltatásokból, így az éppen akkor induló, freemail.c3.hu néven megjelenő levelezőt választottam. Itt regisztráltam azt a címet, amelyik az első saját email-címem volt, online éveim első tanúja, és amit az elmúlt 21 évben folyamatosan birtokoltam. Azt nem mondom, hogy végig használtam is ebben az időszakban, mert azért mondjuk meg: a freemail elég mostohán bánt a felhasználóival eddigi fennállása során. Néhány tévútnak bizonyult email-szolgáltatós kísérletezést követően 2005-ben – akkor még csak úgy lehetett – meghívóval csatlakoztam a Gmail felhasználói köréhez, majd láttam, hogy ez jó, ezért onnantól én is mostohán bántam a freemailes postafiókommal. Ugyanakkor nem hagytam veszni legelső email-fiókomat, időnként benéztem, hogy jól van-e, mi történik, de levelezésemet a Gmail-fiókomba tereltem át, a freemail megmaradt… – hmm, emléknek. Aki már olvasta saját, ~húsz évvel korábbi elektronikus leveleit, érti, hogy mire gondolok (nekem más tapasztalataival ellentétben sem törölte a rendszer a régi leveleimet).
Eljött aztán 2018 ősze, amikor újra beléptem a freemailbe, abból a célból, hogy körülnézzek bent, meglegyen az általuk előírt X naponta történő belépés, ilyenek. Login után azzal szembesültem, hogy a freemail felvette a külvilág ritmusát, az általuk megszabott minta szerinti új jelszó és biztonsági kérdés beállítását kérték, addig nem is lehetett továbblépni. Helyes, jó kezdeményezés.
Beállítottam, feljegyeztem mindent jól.
A következő belépési kísérletkor már nem engedett be a rendszer az ilyenkor “megszokott” indokokkal: a megadott felhasználói név és/vagy jelszó nem megfelelő. Érthetetlen volt a hiba, hiszen minden feljegyeztem az adatok megváltoztatásakor, mégsem tudtam belépni ebbe a fiókba – sem a régi adatokkal, sem az újakkal. Sőt, egy idő után már a belépési adatok megadásához is válogatott feladatokat kellett megoldanom, mivel a rendszer túl soknak ítélte a sikertelen belépési kísérletek számát.
Első szándékból hagytam a fenébe, hiszen “csak egy freemailes” címről volt szó. Később viszont feléledt bennem a tulajdonosi érzés, hiszen mégiscsak egy huszonegy éves mailboxról volt szó, az elsőről az életemben. Nosztalgia.
Vettem a fáradságot és utánaolvastam az ilyen eseteknek, tízből kilenc hasonlóan kárvallott ember arról számolt be, hogy miután írtak a freemail supportnak, az le sem… – szóval nem kaptak onnan választ egyáltalán.

És itt jön az a rész, ami miatt ez a bejegyzés megszületett, lássanak csodát! Írtam a freemail gépháznak a belépési problémámról azzal, hogy segítséget kérek. A tízből kilenc embernek írom, hogy sallangmentes, kulturált és lényegre törő levelet küldtem, amiben a probléma lehetséges megoldásáról érdeklődtem. Nos, válaszoltak. Nyitottak egy “tikettet”, ahogy ez jobb helyeken lenni szokott, ebben görgettük levélről-levélre a beszélgetés fonalát. Néhány olyan kérdést tettek fel benne, amelyekre csak az tudhatta a megfelelő választ (én), aki a postafiók valódi tulajdonosa: a nyitás időpontja, legutóbbi levelekről ez-az, mappák, tartalmi elemek, ilyenek. Megírtam, megadtam az ideiglenes hozzájárulást is ahhoz, hogy az általam megadott információt ellenőrizhessék, utána várakoztam. Nem mondom, hogy postafordultával – volt egy négynapos ünnep is a történetben -, de hamar válaszoltak, ideiglenes hozzáférést adtak a fiókomhoz, amit így birtokba vettem és a magaménak tarthatok most már mindörökké.
Köszönöm, freemail!
Kérdezhetné az olvasó most, hogy mi a lényeg abban, hogy visszakaptam egy olyan freemailes fiókot, amit tizenhárom éve nem használok? Az elvek: (1) ha az enyém volt, maradjon most már úgy, ne enyésszen el a nagy semmiben, (2) ha a freemail segítséget ígér a gépházban, akkor a szolgáltatóba vetett bizalom megőrzése (vagy valami ilyesmi) érdekében vegye azt igénybe az egyszeri felhasználó – és örüljön az eredménynek. Meg aztán, ki tudja, mit hoz a holnap?
Végre valami úgy működött a világban, ahogyan azt ígérték.

A fenti események után, kicsivel később: regisztráltam egy közösségi rendszerben. Felmerült bennem az ötlet, hogy adok egy lehetőséget a freemailnek arra, hogy további húsz elteltével is legyen min nosztalgiázni, amikor majd belépek ide, ezért ezt a címemet adtam meg a regisztrációkor.
A regisztrációt megerősítendő információt tartalmazó email soha nem érkezett meg. Lehet, hogy erről még korán számolok be, hiszen még csak két hete történt az eset, de én azt hiszem, hogy már hiába várom.
A freemail.hu a XXI. században.

Amilyen viszont lehetNE a freemail.hu >>

 

Mostanában ennyien olvasták: 822

Hasonló bejegyzések:

Cserépváralja – a török kori kút vallatása

Mit tudhat az egyszeri látogató Cserépváraljáról? A hely egy Borsod-megyei falu, amely a Mezőkövesdi Járáshoz tartozik, a járási központtól 18 kilométerre található. Dokumentáltan 1214-ben említik első ízben, várát az 1248-1350 közötti időszakban építették. Eger 1596-os eleste után a cserépváraljai erősség védői elmenekültek, így a török harc nélkül kebelezte be a várat, amelyet aztán 1687-ben a császári csapatok szabadítottak fel. A kurucok 1703-ban itt tartották fogva Telekessy István egri püspököt. A vár feltehetően a Rákóczi-szabadságharc folyamán pusztult el, köveiből L’Huillier Ferenc egri várkapitány Cserépváralján kastélyt építtetett, később ebben a kastélyban töltötte Munkácsy Mihály gyermekkora egy részét. Az eredeti vár helyén ma fal- és sáncmaradványok figyelhetők meg (a Wikipédia szócikke alapján).

E történelmi időket néma tanúként a kezdetek óta végigkísérhette bejegyzésem tárgya, az úgynevezett cserépváraljai Török-kút. A kút valószínűleg az ember megjelenése (vagy a vár építése) óta jelen van a falu területén, de ami miatt a nevét kapta, az feltehetően a török hódoltság alatt a kút használatához kapcsolódó korabeli törvény (sarc, adó, stb.) vagy hasonló, jelentős momentum lehetett. Könnyen elképzelhető, hogy a kút vizét a falu és a környék lakossága csak térítés ellenében használhatta. A régi időkből még az a szóbeszéd is járja, hogy az igen mély kút vízszintje fölött (vagy talán az alatt) egy alagút is rejtőzik, amely az egykori vár felé (felől) haladt. Mivel a vár mintegy háromszáz évvel ezelőtt leromlott, e feltételezés igazságát csak a véletlen, vagy igen alapos helyszíni kutatás igazolhatná.

“Török-kút” elnevezésű kútból egyébként mindössze öt található Magyarországon: Babócsán, Cserépváralján, Pécsett, Törökkoppányon és Zsámbékon. (Somogyi Hírlap, 2012. március 23.)

Cserépváralja honlapján így írnak a Török-kútról:

A kápolna szomszédságában áll az ugyancsak műemléki védelem alatt álló török kori kútház. Keletkezéséről nem sokat tudni, jellegéből adódóan a török korban készíthették. A romantikus jegyeket az 1860-os felújítás során kapta. A mára elpusztult kastélyhoz tartozott. A kút átmérője meghaladja az egy métert, a mélysége a vízszintig több mint 65 méter. Különböző mondák keringtek, miszerint a vízszint fölött egy alagút található, de ez nem bizonyított. Titkát megőrizve áll a várhegy alatti dombtetőn, emlékeztetve a régmúlt időkre.

A cserépváraljai kút említése két korabeli irományban is előfordult. Az első egy 1821. február 7-i urbárium, amelyben a falu ingó és ingatlan vagyona között így említi: “Cserépvár hegyen kastély vagy földesúri lakás, szilárd anyagból épített, zsindellyel fedett…mellette – kőkút, tartozékaival ellátva”.

A kút Pesty Frigyes: Borsod vármegye leírása 1864-ben (Documentatio Borsodiensis 5. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1988) című megyekönyvében is előfordul:

A Vár, mely Béla Király ideje ólta áll, több ellenségeknek dühöngő csatáját kiállotta, most omladék. Két üres kazamata látható – és egy nagy a’ terméskőbe kivágott pinczével tőbb ezer akóra számitható, – a’ magaslat alatt tágasban kiterjedő udvar diszesiti, most Fenséges Szász Coburg Gothai fejedelem kastélya, – nevezetesé teszi – a’ kastély mellete álló mint egy harmintzhat ölnyire terméskőbe vésett szűk s igen jó vizzel ellátott, ‘s kőfalai bekerített két akós vedrekkel felszerelt kútja, – ezzel szembe egy régi Családi Kápolna, – melly az Eszterhaziak, Deseffiék, ‘s régibb családok felirataival diszeskedik.

A kút vizének szintje fölött elhelyezkedő rejtekalagút megléte évszázadok óta a köztudatban van, de a vár megsemmisülését követően rendkívül nehéz feladat a felkutatása. Ha a véletlen nem siet a kutatók segítségére, abban az esetben csak jól felkészült, és bátor emberek járhatnak a rejtély végére – a kút felől keresve. A helyiek szerint legutóbb 1979-ben történt kísérlet arra, hogy a kút mélyére emberi szem tekintsen, de az akkori kutatás nem hozott kézzel fogható eredményt.

A kút megléte és a mélyben talán ott rejtőző ismeretlen alvilág már önmagában elég volt Hiti Péternek és csapatának – Csarnota Eszternek, Veres Györgynek és Kelemen Attilának (aki most már hivatalos barlangász) –  ahhoz, hogy célba vegyék a Török-kútként nevezett építményt (legutóbb Sáta alvilágába tekintettek be). Mivel bármiféle tevékenységet kizárólag hatósági engedéllyel lehetséges a kútházban végezni, ezért ennek (Csarnota Eszter segítségével történt) megszerzése után kezdtek csak hozzá a kutatáshoz, 2017. június 14-én.

Ember nélküli kísérletként egy 75 méter hosszú damilon lámpával ellátott kamerát engedtek a kútba. E szerkezet segítségével rögzítették a kút mélyének látnivalóit. A mintegy két méter átmérőjű, de több mint 65 méter mély kút ezúttal is megőrizte a titkát, így szenzáció ezúttal nem született, az alagút, ha létezik, rejtve maradt. Néhány – hátborzongató – képen azért tekintsünk bele a kút legújabb kori kutatásába. Legvégül három kép látható a Pesty Frigyes által leírt családi kápolnáról, amelyben korábban emberi csontokat találtak (a burkolat alatt, azon a helyen, ahol a férfi-alak lábai láthatók).

 

Mostanában ennyien olvasták: 985

Hasonló bejegyzések:

Könyvek, könyvespolcok, könyves terek

Könyves képek, vég nélkül.
A képekre kattintva a #bookshelf porn nyílik meg, amely könyves képek igen komoly gyűjteménye könyvekkel, könyvespolcokkal, könyves terekkel és eszközökkel.
Az alsó képen látható BiblioMat például elterjedhetne világszerte.

bookshelf

bibliomat
BiblioMat – Minden könyv meglepetés – nincs két egyforma
A #BiblioMat részletei >>

 
 

Mostanában ennyien olvasták: 1044

Hasonló bejegyzések: