Félelem álom után

Számomra mindegyik távérzékelési vizsgálat egy sikerélmény, legalábbis 10-ből 9 mindenképpen. Az az egy a tanulókör, tanulni pedig mindig lehet valamiből. Ez a bejegyzés bármelyik vizsgálat után megszülethetett volna, amit eddig csináltam, de csak most vettem rá magam arra, hogy néhány szóban megírjam, amit legutóbb tapasztaltam.

Egy egri építmény régmúltját, jelenét és közeljövőjének alakulását vizsgáltuk 2015 január elején, többen is. Én magam inkább a monitor szerepét töltöttem be, hiszen a vizsgálat abból keletkezett, hogy olvastam egy cikket egy online magazinban, tehát ismerem a témát valamennyire – ez leginkább a monitor szerepére jogosít fel egy vizsgálatnál. Később én magam is “megkívántam” egy, az építményre irányuló megtekintést, így el is végeztem azt.
Nos, a vizsgálat eredménye valószínűleg nyilvánosságot kap nemsokára, de egy részletében “benne maradtam”, vagyis inkább a részlet maradt bennem. Az épület ma ismert funkciójától eltérően ugyanis egy sokkal korábbi felhasználási módja fertőző betegek elkülönítése volt. A betegeket lóval vontatott saroglyán vitték ki az épülethez, némelyikük már nem is volt öntudatánál.
Ha van utolsó út ezen a bolygón, ez az volt.
A vizsgálat folyamatában éppen egy ilyen képbe futottam bele, amelynek minden információja pontosan érzékelhető volt. Lovak vontatta faalkotmányok érkeztek meg az épülethez, csendben, rajtuk emberek a visszatérés reménye nélkül. Senki nem szólt egy szót sem, mégis mindenki tudta, hogy miről van szó. A környezet elemei, füvek, fák, bokrok, madarak, bármely más élő szervezet csendes iszonyattal vettek részt a jelenetben, annak tudatában, hogy valami borzasztónak a tanúi, mégsem tehetnek semmit ellene. A visszavonhatatlan, abban a korban még kezelhetetlen, gyógyíthatatlan betegség halálos csendet vont az épület köré, a talaj füve sápadtabb zöld lett, a levegő sűrűbb, a fák ágai, levelei nem mertek mozdulni.

Hamarosan befejeztem a vizsgálatot, amelyből úgy tudtam kilépni, hogy visszamaradt valami lélekszennyező, fájdalmas hangulat, ami csak lassan enyészett el.
Nem lehet véletlen, hogy ez az évszázados építmény ma csupán elhagyott rom egy “erdősült területen”.

Frissítés
Jóval a vizsgálat befejezése után felkerestem a helyszínt:

This post is about a sad mood after remote viewing an ancient building near the Hungarian town Eger.

 

Mostanában ennyien olvasták: 1917

Hasonló bejegyzések:

Psi over matter

Consciousness out of bodyThis story below is one of my numberless experiences, concerning out of body experience or spontaneous remote viewing.
It was a dime-a-dozen summer night in a remote Hungarian village in the midst of 1998. I was at home near to this village in a small town, lying on my bed, falling into sleep. But something happened to me – distant in space in the same time – while I was sleeping at home. In the early hours of the morning a so-called “disco-accident” occurred near the village (a car hit a pedestrian in the early dawn). The accident caused a very serious injury to a youngster who fell into a weedy ditch after the hit (suffering permanent damage).
I didn’t participate in this accident, I was an absolute outsider, I was asleep in my home far away, about twenty km away from the accident site. But, at the moment when the incident happened, my consciousness was there, at the accident, from its beginning to the end. I could say: it was a dream, but it had been a real (live) dream. I actually watched the whole incident as a psychic participant. Everything that happened to me, happened to the accident too. I was in the position of one of the participants and watched the things that were done next to me, I looked the situation via the consciousness of one of them, otherwise I watched the event from above. I felt this event I have an expanded consciousness, the extension was the psyche of the other participants. Telling the truth: I was there at the accident as a psychic participant (and observer), where and how it has been done – meanwhile my body was lying in my bed far away. I remember mainly a significant detail: one of them said they ought to flee from the scene because no one had seen anything around them due to the darkness of the dawn, so nothing will be disclosed.

In the morning, when I woke up in my bed, I felt that something sad happened previously. Hours (and kilometres) later one of the concerned persons told me the whole incident likewise, in the same way, as I “dreamt”.

There are more details about this story, but I think they’re confidential (there was a man from the armed forces, one or two glasses of drink for them, and so on). I know (and knew) all of the participants, including the injured youngster, who told a part of the story to me. It was nothing new for me, because I had been watching it with my mind, being distant in space at the same time.

It was a spontanoeus OBE and rv’ing at the same time but I have the knowledge to make this state consciously.

This story is one of my best out of body experiences. I got instant and fast feedback with the exact facts I experienced. There was nothing difference between the true story and the mentally perceived event.

Out of body? Experience!

Remote viewing as an innate ability >>

 

Mostanában ennyien olvasták: 2725

Hasonló bejegyzések:

Sáta 1492

Újabb epizód Sáta kutatott múltjából, történetéből. Ezúttal egy olyan pillanatfelvételt szeretnék megmutatni Sáta múltjának 2006 óta vizsgált szakaszaiból, amely eredmény teljesen friss. Köztudott, hogy a falu régmúltját vizsgálom (esetenként többed-magammal), főként azokat a történeti időszakokat, amelyeket a hagyományos kutatási forrásokból nem lehetséges megismerni. Kilenc éve kezdtem hozzá a dologhoz, tehát el lehet mondani ma már, hogy Sáta múltjának egyfajta esszenciája jelenik meg a fellelt információk nyomán, a megvizsgált időszak közel ezerötszáz évet fog át.
Miért a “múlt” szót használom, és miért nem a “történelmet” (esetleg történetet)? Azért, mert osztom Alan Whitney Brown alapvetését, amely szerint

A múlt az, ami meg is történt, a történelem pedig csak az, amit valaki leírt.

A múlt tehát nem feltétlenül egyezik meg a történelemmel, helytörténettel. A történelem nem valami távoli, homályos eseménysorozat, hanem külső hatások által az emberrel történő dolgok összessége, amelyek kihatnak a családra, a szomszédokra, az egész közösségre (Thomas J. Noel szavai). Nos, a múlt lehet távoli és homályos, mégis ez az a kategória, amelyet érdemes kutatni, szemben a fenti összefüggések szerinti történelemmel. A történelmet a győztesek csak leírják, úgy, ahogy nekik tetszik. Szerencsés az a nép, amelyik mindig győztes. Nem tudom, hogy van-e ilyen?
A múlt tehát, amely minket felépített, alakított, az általánosan ismert történelemtől eltérhet.

2006 óta már tíz olyan pillanatkép áll rendelkezésre Sáta múltjának olyan régi időszakaiból, amelyekről semmilyen más forrásból nem szerezhetünk információt. Íme néhány évszám, amelyek a vizsgálat céljai voltak, mind a jelenlegi időszámításunk szerinti: 23, 128, 212, 456, 515, 1000, 1104, 1132, 1312.

A ma nyilvánosságra hozott eredmény az 1492-es évről szól, felmerült bennem ugyanis egy gondolat, hogy milyen lehetett Sáta abban az esztendőben és abban a hónapban, amikor Kolumbusz “felfedezte” Amerikát az akkori művelt Európa számára. Azért különböztettem meg az évet és a hónapot ez előző mondatban, mert végül ketten vizsgáltuk ezt a célt, de amíg én 1492 október hónapjára, a másik közreműködő ezen belül egy bizonyos célra, a (mindenkori) templomra fókuszált az adott évben, hónapra való megkötés nélkül.

Olvassanak bele Sáta kutatott múltjába: Sáta kutatott története >>

Mostanában ennyien olvasták: 1378

Hasonló bejegyzések: