Drosera szétültetés

Ma délelőtt 10 Celsius-fokot mért a hőmérő a ház délkeleti oldalán, napsütés, csendesség. Mi lehetne jobb alkalom arra, hogy ritkítsam egy kicsit az egyik Drosera Capensis-t?
Még abban a tárolóban voltak, amiben megvettem őket, az egyik ráadásul a kiégés utáni helyreállított állapotban. Jó helyen tartottam őket eddig, burjánzanak, jól vannak, de az eredeti helyükön már elég zsúfoltan leledzenek. És itt van ez a jó idő…
Bátran hozzáfogtam, hiszen még az esetükben jelzett, enyhe téli visszahúzódásnak sem adták jelét. Forró vízzel fertőtlenítettem egy műanyag “cserepet”, kiraktam a napra száradni. Utána feltöltöttem tőzeggel, megnyomkodtam, majd csináltam helyet a kiemelendő növénysarj gyökerének.
Kiemeltem az egyik növényt, olyan hosszú gyökeréig nyúltam le, ameddig a testvérek roncsolása nélkül lehetséges volt, de még így is szakítani kellett rajta. Átemeltem az előkészített tőzeges edénybe (lásd: “cserép”), és a többiek mellé raktam a mocsárba.

A dolgot bonyolította, hogy ugyan a legkisebb sarjat emeltem ki a bokorból, óvatosan, vigyázva, de jött vele együtt egy apró, addig nem is látható másik sarj. Értelmét nem láttam visszanyomkodni a nagy bokor mellé, így egy kis műanyag tárolót gyorsan fertőtlenítettem, kiszárítottam a napon, feltöltöttem tőzeggel és elültettem benne ezt a kis növendéket. Így most már szinte egy farmom van Droserákból, főleg, hogy a nagyobbik átültetett növény mellé három magot is eltettem.

Ezt a sarjat vettem külön
Ilyen az új helyén
Oldalt a vele együtt kiemelt, kisebb sarj…
…ami szintén külön helyet kapott
Mostanában ennyien olvasták: 148

Hasonló bejegyzések:

Új érdeklődés: harmatfű (drosera)

Teljesen véletlenül új érdeklődési köröm lett a nyárnak köszönhetően. Az évszak elején ugyanis vásároltam néhány növényt a kertbe és a teraszra, ez utóbbiak közé vettem egy vékony szárú, vöröses szálvégű, sűrű bokrú, apró egyedet. Van néhány cseréptartó itthon, amivel harmonizáltak a színei, gondoltam jók lesznek együtt. Hazavittem, elhelyeztem a terasz megfelelőnek tartott pontján, majd beazonosítottam a mellette talált etikettről: Carnivorous mix. Ez csak a gyűjtőneve, annyiféle elnevezése van a fajnak, hogy érdemes felsorolni: rovarevő növény, rovaremésztő növény, húsevő növény, rovarfogó növény, angolul carnivorous plant(s). Ennek egy úgynevezett harmatfű példányát sikerült megvásárolnom, egészen pontosan ez a fokföldi harmatfű, drosera capensis, Sundew Cape.

Íme egy egészséges példány bokra a cserépben:

Később kiderült, hogy szereti a napsütést, de nem úgy, ahogy én tartottam, ugyanis nálam éppen a délutáni, perzselő nyári napon állt. Mire rájöttem erre a tévedésre, a növény végérvényesen megégett, minden szára megperzselődött, bebarnult, majd teljesen fekete lett, éppen kihajtó, új nyúlványán a virág odalett. Az utóbbi időben átéltem néhány kényszerű veszteséget, nem akartam többet, még ha csak egy növényről volt is szó, ezért mentőakcióba kezdtem. Eltávolítottam azokat a megégett töveket, növény-részeket, amelyeket veszteség nélkül lehetett, éjszakára egy kis fa alá raktam, egy kerti lámpa közelébe, reménykedve a bőséges harmatban és rovaráldásban. Kapott elegendő vizet, reménykedtem, hogy magához fog térni. Nos, néhány nap múlva új erőre kapott, ezt követően már figyeltem arra, hogy közvetlen napsütés kizárólag reggel érje, a nap további részében pedig ún. szórt fényt kapjon.

Ezt sikerült elérni vele:

A képen jól látszik, hogy a maga a növény sem adta fel, két-három tő van a kis cserépben, ami teljesen elhalt, bár az egyiken ma felfedeztem egy nagyon kicsi, zöld hajtás-kezdeményt. Betudom saját kármentő gondoskodásomnak.

Ahhoz, hogy figyelemmel tudjam kísérni a teljes felépülését, referencia-példányként vásároltam egy újabb, egészséges, áruházi egyedet abban a reményben, hogy talán ösztönző hatással lesznek egymásra. A kertben egy félreeső, árnyékos lugasban találtam nekik helyet, ahonnan csak esős idő ígérete esetén hozom ki őket a nyílt füves területre.

Ilyenek együtt:

És íme, egy műtermi fotó a drosera capensis-ről, majd bizonyára én is készítek a sajátjaimról, ez a unusualseeds.net linkelt oldaláról származik.

Mostanában ennyien olvasták: 400

Hasonló bejegyzések:

Állapotfrissítések 90+ éve – Egri pillanatok 15.

Különös véletlen folytán került a kezembe két régi képes levelezőlap, a történet annyira mindennapi, hogy nem is részletezem. Az egyik kép egy pétervásári utcakép a Községházával 1926-os, a másik az ózdi Olvasó színházterme 1927-es feladási dátummal, a képeslapok tehát több mint kilencven évvel ezelőtti időpillanatokat ejtettek foglyul.

A lapok közös pontja a címzett, bizonyos K.B., egri nagyságos úrleány, aki más-más úrtól kapta a fennmaradt két üdvözletet. A levelezőlapokra írt – ennél fogva nyílt – üzenetek túl sok mindent nem árulhattak el a címzett és a feladó közötti viszonyról, de ha megismerjük és továbbgondoljuk a leírtakat, az 1926 augusztusában született „állapotfrissítés” hordoz talán a barátinál is melegebb atmoszférát.

E képeslap ceruzával íródott. Rejtélye, hogy írója szerint az a „Terennei” (névmódosulatai: Kis-Terenne, Kisterenye, Bátonyterenye) váróteremben született, mégis az onnan mintegy 300 kilométerre, Békés megyében található Mezőhegyes postabélyegzője igazolja a feladást. Az úr teljes egészében, sőt, azon túlmenően is kihasználja a rendelkezésre álló csekély helyet a fontosnak gondolt információk tudatására: honnan hová tart és hogyan, hol van éppen, legfőképpen pedig, hogy milyen gondolatok foglalkoztatják írás közben. Jólértesültségéről tanúságot téve felhívja az úrleány figyelmét egy remek sporteredményre, az egri Bárány István aranyérmére, amely éppen azokban a napokban született az 1926 augusztusában Budapesten rendezett Európa Bajnokság 100 méteres gyorsúszás versenyszámban. A képeslap szövegnek szánt helye kevésnek bizonyul az üzenetnek, így a szöveg átfolyik a képet ábrázoló oldalra, ahol Pétervására település Községháza látható. Micsoda kivételes szerencse lehetett 1926-ban, hogy éppen a hódoló munkahelyét megörökítő képeslapot küldhet „kis falujáról” a kedvelt hölgynek, így vizuális megerősítésként X-el jelölheti a napi rutin helyszínét.

Kedves B.! 1926 augusztus (25?)
Itt ülök a Terennei váróteremben és várom a gyorsot, amelyik elvisz Buda-Pestre, közben dagad a keblem, mert olvasom a lapokból, Hazánk és Eger város büszkesége, Bárány megint megnyerte az európai bajnokságot. Egerből a korai vonattal (½ 5) jöttem el. Reggel 3-kor a pétervásári kollégám föllármázott, s vele el is jöttem, mert a későbbi vonatnál nem lett volna kocsim. Itt küldöm a kis falumat, az X jellel jelzett teremben tanítom a gyerkőcöket. Jól érzem magamat, csak egy kicsit álmos vagyok, mert nem tudtam aludni. A vonat visz Pestre, gondolatban meg Eger felé tartok… Szívélyesen üdvözli M.J.

A második levelezőlap, azaz állapotfrissítés már egy másik úrtól érkezett, 1927. szeptember 2. a dátuma. A szöveg fekete tintával, feltételezhetően töltőtollal íródott, témája pedig amolyan élére hajtogatott megfogalmazása egy olyan helyzetnek, amelyben az üzenő messziről hazalátogat, de nem minden rokon, ismerős számára tud időt szakítani a személyes találkozóra. Az előző levelezőlappal ellentétben itt minden világos és okszerű, első feltételezéssel a kapcsolat az úrleánnyal tán rokoni, nem túl közeli és nem is túl fontos, ezért nem jutott idő a látogatásra, talán majd legközelebb. Második feltételezés: a kapcsolat még túl friss, emberünk csendőr, rendőr, katona, tűzoltó vagy vasutas, aki munkája fontosságának kihangsúlyozása érdekében a távolabbi, magasztos célt szem előtt tartva – az óvatos lépések taktikáját választva – ezúttal inkább nem keresi fel személyesen a kedvelt hölgyet és családját. K.J. Ózdról tér haza Egerbe, ahonnan önmagát kimentve – kicsivel később – újra Ózdra kell utaznia, hogy felvegye a szolgálatot. 1927-ben a Salgótarjáni-Rimamurányi Vasmű Rt. éppen felfutóban volt, tevékenységéhez és annak kiszolgálásához nagy létszámú munkaerőre volt szükség, amelyet más vidékekről érkezett munkások, alkalmazottak, tisztviselők és állami alkalmazottak biztosítottak.

A levelezőlap képes felén – közismert nevén – az ózdi Olvasó igényesen kialakított belső tere látható, rajta K.J. magyarázó szövege: „És a pompás Terem a mi szinházunk s mozink.”


Míg az első képeslap írója szívélyesen üdvözli a címzett úrleányt, utóbbi szerzőnk már kész úriember, a nagys. Asszonynak is kézcsókját kéri átadni.
K.J. nevére a levelezőlap összefüggéseit tekintve, és főleg a név rendkívüli gyakoriságának köszönhetően nem találtam erre a momentumra vonatkozó dokumentált nyomot, feltételezhetően a fentebb jelölt munkák valamelyikét végezhette Ózdon.

Kedves B. – 1927 szeptember 2.
Ne rójja föl bűnömnek, hogy ily késve excusálom magamat. Az ok ugyanaz, mely arra kényszerített, hogy kedves társaságukat nélkülözzem – sajnos nálunk nincs kivétel az alól, hogy munkánkat adott terminusra feltétlenül felvegyük. Így végtelen sajnálatomra el kellett utaznom, ígérem azonban, hogy legközelebbi hazamenetelemkor pótolni fogom hibámat. Addig is kérem szíves elnézését. Kérem átadni kézcsókomat nagys. Asszonynak, s hasonló szíves kézcsókomat fogadja. KJ.
Ózd, 1927. IX. 2-án

Egri pillanatok 90+ évvel ezelőtt.



Mostanában ennyien olvasták: 972

Hasonló bejegyzések:

Vázlat egy “istenhátamögötti” faluról – 1957-ben

Vázlat egy „istenhátamögötti” faluról
(Idézet az Északmagyarország korabeli számából)

MAGYARORSZÁG talán legszebb vasútvonalán van a szóbanforgó falu: Sáta. Piciny a megállója, ahol az idegent megható panoráma fogadja. A vonat meredek lejtőkön, magas fennsíkok tetején, sötét alagutak mélyén kanyarog erre, merészen repítve utasait Eger és Putnok felé.
A falu két gyönyörű völgyben legyezőszerűen szétterítve fekszik, egyre merészebben nyújtogatva új házsoroktól alakított karjait minden irányba. Lakói vidám palócok, egyszerű, szorgos emberek. (…)

Hamarosan…


Érdeklődés a kiadvány iránt >>

 

 

Mostanában ennyien olvasták: 1458

Hasonló bejegyzések:

Az Eger-Putnok vasútvonal

Íme Boros Péter kiváló könyve, “Az Eger-Putnok vasútvonal” (megjelent 2018-ban). A könyv annak a hajdan volt, legendás vasútvonalnak állít emléket, amelynek egy, pontosabban – egy ideig legalábbis – két állomása is viselte a Sáta nevet. Aki utazhatott ezen a kivételes vasúti vonalon, annak rendkívüli emlék ez a könyv-dokumentum, másoknak pedig remek alkalom arra, hogy megismerjék Magyarország egykori legszebb vasúti szárnyvonalának történetét.

Az Eger-Putnok vasútvonal sokak szerint Magyarország egyik legszebb, vagy talán a legszebb vasútja. Nem ok nélkül sokszor a leginkább vadregényes, legszebb vonalvezetésű vasútvonalként emlegetik. 2008-ban a 100. születésnapját még épségben érhette meg, de a következő év végén a felső részét bezárták. Reméljük, hogy az alsó szakasza már megmarad, mert ennek a vasútvonalnak egyrészt ipari műemlékként, másrészt pedig mint egyfajta élményvonatozásra alkalmas turistalátványosságként is lenne létjogosultsága. 

Tartalom

Előszó
A Füzesabony-Eger vasútvonal története
Tervezett, de meg nem épült vasútvonalak
Az Eger-Putnok vasútvonal története
Visszaemlékezések
Az építés képei
Képeslapok
Képek
Mellékletek
Köszönetnyilvánítás
Felhasznált irodalom, források

A keményborítós, rengeteg fotót és információt tartalmazó, 178 oldalas, exkluzív kiállítású könyv beszerezhető a szerzőnél (borospe73 kukac gmail pont com).

A könyv moly.hu-adatlapja itt olvasható >>

Mostanában ennyien olvasták: 1595

Hasonló bejegyzések: