Bükki-Hegyháti falvak 1924-ben

Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági cimtára
Kiadja a Rudolf Mosse Magyarországi Képviselete R.T.
Budapest, 1924
Ára 50 korona tényleges aranyban

 

 

Mostanában ennyien olvasták: 303

Hasonló bejegyzések:

Bükki-Hegyháti falvak az 1850 körüli időkben

Magyarország Geographiai Szótára,
mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik
I-II-III. kötet
Kiadta: Fényes Elek Pesten, 1851
Nyomtattatott Kozma Vazulnál

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése
és az Állami Könyvterjesztő Vállalat közös reprint kiadása 1984-ben
archive.org

Bükki-Hegyháti falvak a kiadványban:
Sáta, Bóta, Uppony, Királd, Nekézseny, Csokva/Omány, Lénárddaróc

 

Mostanában ennyien olvasták: 440

Hasonló bejegyzések:

Szeleczky Zita szüleinek sátai házasságkötése

A Szeleczky Zita iránt érdeklődők bizonyára anélkül is ismerik életútjának jelentős dátumait, hogy e bejegyzésben részletezném azokat. Életrajzi adataiból tehát tudható, hogy Szeleczky Zita Klára Terézia 1915. április 20-án született Budapesten, Szeleczky (és Boczonádi) Emmánuel valamint Négyessy Amália lányaként, harmadik gyerekként Olga és Alfréd után. Zita a XX. század kiemelkedő művészeként élte le az életét, 1999. július 12-én hunyt el Érden, 84 éves korában. Végső nyugalomra a nekézsenyi családi sírboltba helyezték, őseihez, szüleihez és testvéreihez.
Bejegyzésem elsősorban arra irányul, hogy a művésznő életének Sátához, illetve környékünkhöz való kapcsolódását feltárjam. Kiindulási pontom Nekézseny volt (távolabb élőknek: a szomszéd falu), amely megfelelő támpontot adott ehhez, hiszen (remélhetőleg) köztudott a művésznő és a falu bensőséges kapcsolata, ezért nem lehetett kizárni annak lehetőségét, hogy dokumentumokban történő említéssel sátai érintettséget találjak. Áttekintettem tehát azokat a pontokat, ahol Szeleczky Zita sorsa a Bükki Hegyháthoz, azon belül Sáta községhez kötődik.

Péter Zsolt – Jávor Zoltán: Hit és magyarság – Szeleczky Zita élete és művészete című könyve (Délvidék Ház Nonprofit Kft., 2012) részleteket árul el a család környékünkhöz való kötődéséről. Ezek szerint Zita dédnagyapja, miután a szabadságharc bukásával minden vagyonát elvesztette, elkeseredésében azt mondta: “Egy olyan faluba fogok költözni, ami úgy el van dugva a világtól, hogy oda ellenség soha be nem teszi a lábát.” Ez a falu Nekézseny volt, itt telepedett meg. A család aztán tönkrement, később Zita anyai nagyapja, Négyessy Barnabás keserves erőfeszítések közepette összegyűjtött, 500 holdnyi tulajdonán földbirtokosként élt a faluban (Szakál Juliánnával).
Zita édesapja mérnökként került a faluba, ő építette a környéken áthaladó, úgynevezett Eger-Putnok vasútvonalat. A nagyszülők halála után az édesapa, Szeleczky Emánuel Budapestre vitte családját, ahol 1915-ben megszületett harmadik gyermekük, Zita.
E századeleji élet forgatagában figyeljünk fel arra a pontra, amelyet az életleírások általában nem tartalmaznak, de például a korabeli polgári anyakönyv igen: Szeleczky Zita szüleinek házasságkötésére. Sáta korabeli központi szerepéhez méltóan, a faluban működött Krausz Ferencz polgári tisztviselő, anyakönyvvezető, aki előtt 1907. március 23. napján Szeleczky Emánuel és Négyessy Amália házasságot kötött, Fazekas József múcsonyi és Adler Herman nekézsenyi tanúk jelenlétében. A polgári anyakönyv erről tanúskodó bejegyzése:

A fellelt forráson kívül a helytörténetet illetően nyilván más kapcsolódás is lehet a Szeleczky-család és Sáta között, ezeket további levéltári kutatással igyekszem feltárni.

E bejegyzés megszületéséért köszönettel tartozom Zupkó Gábornak, aki életrajzi adatokkal hívta fel figyelmemet az eseményre, valamint Nekézseny Község Honlapja Szeleczky Zita művésznő életét feldolgozó archívumának. Jávor Zoltán keresztfiának kiegészítései Szeleczky-témában itt olvashatók.

Mostanában ennyien olvasták: 1784

Hasonló bejegyzések:

38 év Sáta történetében

Ösztönös, tudat alatti késztetésem Sáta helytörténetének kutatásával kapcsolatban talán belém kódolt program, ezt pontosan nem lehet tudni. Az viszont egészen bizonyos, hogy 1978 tavaszán, amikor (talán iskolai évzárón) megkaptam Merényi József: Szülőföldünk, Észak-Magyarország I. című könyvét, maga a könyv és egy abban látott régi, Borsod vármegyét ábrázoló térkép (37. oldal) észrevétlenül elindította bennem falum helytörténet-kutatásának folyamatát. Az azóta eltelt 38 évben egyre csak gyűjtöttem az adatokat, információkat, forrásokat, hivatkozásokat, és még ki tudja, hogy lehetne nevezni azokat a történelem során keletkezett, alig dokumentált tényeket, amelyek Sátára, vagy a Bükki Hegyhátra vonatkoznak. A kutatás évtizedei alatt rengeteg anyag összegyűlt a témával kapcsolatban, de egy-egy információ-morzsáról viszonylag ritkán írok, főleg ha az „csak úgy” lóg a levegőben.

Ma mégis megosztom ezt a bejegyzést az egyik legutóbb talált, alig egy bekezdésnyi információval kapcsolatban. Nyomós okkal, ugyanis két héttel ezelőtt olyan jelentős összefüggésre leltem régi iratokban, amely a világot ugyan nem váltja meg, de Sáta (ős)történetének, a helynév eredetének, a falu betelepülésének világos magyarázatát adja. Mindenkori kutatásaim alapja természetesen az, hogy dokumentummal tudjak alátámasztani a témával kapcsolatos bárminemű információt, ebben az esetben sincs ez másként. A Sáta őstörténetével kapcsolatban fellelt rövidke információtöredéket ráadásul a napokban újabb, egészen más témában írt régi dolgozat erősítette meg számomra.
Érdekes jelenségeket tapasztalok időnként a kutatómunkában, ez esetben például azt, hogy egy újabb kori eredetkutató dolgozata (nem szándékosan persze, de) úgy vonja kétségbe egy régebbi dokumentum információit, hogy végül mindkét anyag ugyanazt az eseményt tárja fel, csak más-más szempontból. Végül a két közlés Sáta személyével és a faluval is összefüggő tényt alkot olyan módon, hogy valami egészen másról szól mindkét irat. Az említett információ a felbukkanásától egészen boldog lettem (kevés is elég nekem, ugye?), főleg, hogy szinte hallható kattanással álltak össze a kirakós játék addig össze-vissza lebegő darabjai.
Sáta genealógiájának, valamint a Bükki Hegyháthoz tartozó falvak családjainak feltérképezése rendkívül sokat segített (és segít folyamatosan) bizonyos információk megszerzésében, remélem, hogy ez a jövőben is így marad. A munka ugyanis nem, hogy nincs még készen, de azt hiszem, most kezdődik igazán.

Mostanában ennyien olvasták: 657

Hasonló bejegyzések:

A fél fénykép története folytatódik

Egy előző bejegyzésben írtam arról, hogy a családi gyűjteményben talált régi, eltépett vagy elszakadt fotó történetét kezdtem felderíteni egyrészt kultúrtörténeti, másrészt korabeli dokumentumokban, valamint személyes emlékekben fellelhető információk alapján. A szívgárda-egyenruhába öltözött gyerekeket ábrázoló fénykép-részlethez egy újabb történetet találtam, ami az időpontot alig, a szívgárda-történetet pedig egyáltalán nem módosítja. Vitéz Fáy László és Horthy Paulette 1926-ban Sátára történő érkezéséről van szó, amelynél természetesen szintén jelen volt a sátai szívgárda, és amely alkalommal ugyancsak készülhetett az a bizonyos fél fotó. A történet eddig felderített része a frissített, eredeti bejegyzésben olvasható.

Mostanában ennyien olvasták: 681

Hasonló bejegyzések: