A világot romantizálni kell

A világot romantizálni kell, ez teljesen egyértelmű, bár gondolatvilágtól függ, hogy ki mit ért ez alatt. Én magam is ezen dolgoznék, az úgynevezett “idő” választ ad majd arról, hogy mire jutottam. Ugyanakkor keresem a hasonló gondolkodású embereket, tudvalévő, hogy “hasonló a hasonlót vonzza”. Időről időre fennakad a világ irodalmának tengerébe vetett szondámon néhány olyan nagy gondolkodó, akikről sajnos eddig még nem hallottam, pedig belső világuk rendkívül közel áll az enyémhez. Ez a tény az én számomra attól a ponttól válik nyilvánvalóvá, hogy elolvasok tőlük egy-egy idézetet, és azt változtatás, magyarázatok hozzáfűzése nélkül, azonnal el tudom fogadni sajátomként is.
Íme Novalis, aki a nem létező időből előbukkanva néhány hete megmutatkozott nekem. Heine ezt írja róla:

 

A jénaiak szemefénye, büszkesége és kedvence a fiatal Novalis (Friedrich Leopold von Hardenberg, 1772-1801) megható szépségű alakja. Mint gyermek élt az idegen országban, a felnőttek között, gondolkodása és írásai valami csodálatos, zsenialitásba növekvő játék emlékei; amihez nyúlt, felragyogott körülötte, mint valami nagyon szép és fantáziagazdag gyermek körül. ‘Novalis mindenütt csak csodákat látott, és kedves csodákat; kihallgatta a növények beszélgetését, tudta minden fiatal rózsa titkát, azonosította magát végül is az egész természettel, és mikor ősz lett és lehullottak a levelek, meghalt’.

Mégis, mit említhetünk Novalisról, amitől nyilvánvalóvá válhatna számunkra a gondolkodásmódja és munkássága? Egy helyen így jellemzik:

A német romantika, a “jénai iskola” legragyogóbb, zseniális csillaga.  Misztikus, spirituális szemléletmódja, ezoterikus tudása mindegyik művében megjelenik. A „kék  virág” (a Heinrich von Ofterdingen c. regénytöredékéből) a tökéletesség, a szellemi egység halhatatlan szimbóluma lett.

Zseniális gondolkodására példaként egy idézet (a Schriften című írásából):

A világot romantizálni kell. Így találjuk meg ismét az eredeti értelmét. Ha a közönségesnek magasabb értelmet, a megszokottnak titokzatos külsőt, az ismertnek az ismeretlen méltóságát, a végesnek a végtelen látszatát kölcsönzöm, romantizálom azt.

 

Találkozásunk örömére további három rövid idézettel állítok emléket Novalisnak. Ebből a három mondatból kiviláglik, hogy a gondolkodás mely fokán működött. Íme:

 

A szellem számára semmi sem olyan könnyen elérhető, mint a végtelen.

A filozófia honvágy: bárcsak mindenütt otthon lehetnénk.

Egész életünk egyetlen istentisztelet.

 

Novalis 29 évesen halt meg. Ilyenkor eszembe jut annak a nevenincs kiadónak,  kritikusnak a kioktatása, amit ifjúkori (még jóval 20 alatt) műveim kiadásra történő bemutatása, és (mondjuk meg: teljesen indokolt) elutasítása után közölt velem: harminc év alatt egy szerző sem ír maradandót (lásd még Mário de Sá-Carneiro-t, aki 26 évesen távozott el az árnyékvilágból a portugál líra gyöngyszemeként).

Novalis.hu >>>

Mostanában ennyien olvasták: 1727

Hasonló bejegyzések:

Vélemény, hozzászólás?