Versek a „Pad a kert mélyén” című gyűjteményből
(a szerző engedélyével)

Augusztus végén

Nyár végén míg tombol, dőzsöl a völgy,
ujját figyelmeztetőn emeli az ősz,
eltakarja vele a napot.
A mozdulat didergős szelet vet,
hív nehéz, hűs harmatot.

Még meleg a kerítés deszkája,
tenyerem örök, forró kövön simít.
Mezítláb járok fáradt, nyári füvet,
emlékszem még rá, de hasztalan keresem
az ellobbanni nem hitt örök tüzet.

Letűnt a nyár, de hagyott valamit
magából, mint régi, jó barát
ritka látogatásakor: ős-hiányt, űrt.
Tenyérrel, talppal ha keresem őt,
már nem találom: lelke végleg eltűnt.

Hideg párával takarózó mezőkön
rezeg tekintetem: minden szín él és dobog:
zöld életháló lüktet még, fut, szalad,
azután lassan minden eltűnik, egyedül
a kedvetlen, halódó ősz marad.

     2009, augusztus végén

Az Aranykor kertje

A mindenség árnyéka alatt üldögélek,
karosszékem idő örvényein nyugszik.
Rugói emlékek, felejtés,
vászna keserű öröm, fergeteges bánat.
Sűrű kertem rejtekén így múlik egy élet,
része vagy te is, ülj mellém,
hozd a bort és a poharat, kérlek.

A semmi trónján vagyok örök király,
barlangom a mindenség, világom az öröklét.
Mellém telepszenek csillagok, népek, bogarak,
gyere közelebb, jól csak innen láthatod.
Életed küldd e fényűzően csendes kert zugába,
kényelmes biztonságba helyezlek téged, de
hozd az almát és a bort is, kérlek.

Kertemben a mindenség, abban a világ.
Körülötte, mint nyugvó tűzhöz húzódva,
megférnek az érző lelkek mind.
Nyugodt békében reszketünk, hiszen
ide nem férkőzhet enyészet vagy elmúlás,
mert éljük a létezést, a teljes világ-mindenséget.
Azért csak hozd a sajtot, az almát és a bort, kérlek.

*

A mindenség árnyéka alatt üldögélek,
a semmi trónján vagyok örök király.
Kertemben a mindenség, abban a világ.
Gyere közelebb, jól csak innen láthatod,
de hozz sajtot, almát és bort, kérlek.

       2013. június 2.

Megjelentek A Főnix Dala című folyóirat 2014 júniusi (VI. évf. 2.) számában.

Satelles, itis, m. (f.) – latin szó: testőr, kíséret, kísérő

Mostanában ennyien olvasták: 2376