Ingo Swann 1933-2013

Szomorúan értesítek mindenkit, aki ismerte és kedvelte őt, hogy Ingo Douglas Swann 2013. január 31-én, 80. életévében stroke következtében életét vesztette.

A magam, de talán a magyarországi távérzékelők közössége nevében is köszönetet mondok a Mesternek, aki nélkül a távérzékelés nem lehetett volna az, amit ma ismerünk.

Egyik előadását így kezdte: “Azt mondják rólam, hogy már meghaltam, de reinkarnálódtam, és újra ugyanebbe a testbe kerültem.”
A pillanat tegnap újra elérkezett számára.
Nekem külön fájdalmas az, hogy “Penetration” című könyvének fordítása közben távozott, hiszen szinte napról napra a papírra vetett gondolatai között időztem, amelyekből kirajzolódott előttem az az ember, akivel egyrészt elektronikus levelekből, másrészt a közös tudatmezőben történt kalandozásainkból ismertük csupán egymást, a földi életben mérvadónak tekintett személyes találkozás eddig nem jöhetett létre – és ez már megváltoztathatatlan.

Daryl Smith, a Mester személyes jóbarátja így reagált a megrendítő hírre: “Szomorúan értesültem arról, hogy Ingo Swann elhagyott minket, hogy új formában új kalandokban vegyen részt. Hiányozni fog minden, amit magával vitt. A családnak kitartást kívánok ezekben a nehéz időkben.”

Nehéz lenne ehhez bármit is hozzátenni. A Mester most már része lett annak a közegnek, amit elméjén keresztül megingathatatlanul tanulmányozott.

Ingo Swann, nyugodj békében! Köszönjük, amit magad után hagytál!
Your name will be remembered forever.
Bon voyage!

Ingo Douglas Swann – a távérzékelés (remote viewing) atyja

1933. szeptember 17-én született Telluride-ben (Colorado, USA). Pszichikus kutatóként, távérzékelőként, művész- és íróként ismertük őt.

Életműve jelentősen kiemelkedik a XX. század második felében működő parapszichológiai kutatók (pszichikusok) tevékenységeinek sorából. Swann születésétől fogva pszichikus képességekkel rendelkezett, amelyet családi örökségként kapott: anyai nagyanyja bírt hasonló tulajdonságokkal. Kisgyermekként kétéves korában egy mandulaműtét folyamán élte át első testen kívüli élményét, amely aztán rengeteg további ilyen – később spontán távérzékelési – állapotot generált, kellő hátteret nyújtva a további pszichikus tevékenységéhez.

Tanulmányai során diplomát szerzett biológiából és művészetekből. Fiatalon 3 évet szolgált katonaként Koreában, majd leszerelése után – művészeti karrierjét elősegítendő – New Yorkban telepedett le, itt sokáig az UNESCO alkalmazottja volt. New York-i állásának megszűnése alapvetően befolyásolta további sorsát, mert főként anyagi okokból kezdett pszichikus laboratóriumi kísérletekben részt venni, ahol ezért napidíjat kapott.
A parapszichológiai kutatások az 1970-es években élték fénykorukat, ekkor kapcsolódott be a kutatási tevékenységbe. Eleinte pszichokinézis-, később testen kívüli észlelési kísérleteket végeztek, amelyek eredményességét követően 1971-ben Swann javasolta egy új parapszichológiai kutatási protokoll bevezetését. Ez a szabályrendszer egy olyan folyamat pontos leírása volt, amelynek segítségével lehetővé vált a távolról történő érzékelés, méghozzá a céltól való teljesen elzárt állapotban és bármilyen távolságban, illetve bármely előzetes információ hiányában is. Ő nevezte el ezt az érzékelési protokollt távérzékelésnek, angol nevén „remote viewing”-nak, amely módszer vált végül minden későbbi távérzékelési metódus szigorúan vett alapjának.

A rengeteg sikeres és dokumentált pszichikus érzékelési eredmény mellett mindenképpen megemlítendő az úgynevezett Jupiter-próba, melyben pár héttel a bolygóhoz küldött űrszonda hivatalos adatainak beérkezte előtt előtt jelezte, hogy a Jupiter körül a Szaturnuszéhoz hasonló gyűrű létezik, illetve a bolygó további, műszerrel addig soha nem mért részleteiről is beszámolt.

1972-79 között pszichikus detektívként dolgozott, legalább 25 esetben adott tanácsot a rendőrségnek különféle bűnügyek megoldásában. Később egy előadáson feltett kérdésre válaszolva elmondta: ezt a fajta tevékenységet azért hagyta abba, mert túl sok bürokratikus akadály zavarta meg azt, hogy eredményeit a hatóság érdemben és gyorsan felhasználhassa.
Legismertebb hosszú távú kutatási kapcsolata dr. Harold E. Puthoff révén a Stanford Research Institute-hoz kötötte, ez 1972-1988 között tartott, és távérzékelési kutatásokat foglalt magában. Ezt a tevékenységet az amerikai hírszerzés és különféle katonai hivatalok támogatták, Swann-al az évek során számtalan olyan kísérletet végezt(ett)ek el, amelyet az SRI-n kívül sehol máshol nem valósítottak meg.

1989-ig volt alkalmazott munkatárs a pszichikus kutatások terén a hírszerzésben. 1989-ben visszavonult a kormányzati munkától és a nyilvános szerepléstől, de a pszi tanulmányozásában eltöltött hosszú évek után nem nyugodhatott, időnként részt vett további kísérletekben, főként a többdimenziós mentális képek, az érzékelés, valamint a agyhullámok kutatásának területén.

Visszavonulását közel húsz éves, termékeny alkotói időszak követte, amelynek eredményeképpen rengeteg értekezés, cikk, 11 könyv és egyedülálló festmény született. Képein felismerhető jegyekként jelennek meg a parapszichológia művészeti alkalmazásának jellemző stílusjegyei. Legismertebb festményeiből néhány ma a Smithsonian Air And Space Museumban látható.

Népszerű és keresett szerző-előadó volt, mégis csupán korlátozott számban vállalt fellépéseket, előadásokat. 1998 ban jelent meg a híres „Penetration…” (Behatolás – A földönkívüli és emberi telepátia kérdése – Magyar cím és fordítás © Barta Z.) című könyve, amely a ’70-es években végzett földönkívüli telepátiás kísérleteket foglalta össze dokumentumregény formájában.

Swann-ra különféle módokon rontott rá a halál, ezeket a támadásokat rendre kivédte. Megvívta győztes csatáját a szájrákkal, de 2003-ban egy jeges New York-i utcán olyan szerencsétlenül esett el, hogy eltörött a combcsontja, amelyből igen nehezen épült fel. Ezek után egészsége törékeny maradt, de még így is többször vett részt beszélgetéseken, alkalmi előadásokon vagy éppen az IRVA (Nemzetközi Távérzékelési Szövetség) konferenciáján.

Legutolsó publikált fotóin, videóin már lefogyva, de töretlen jókedvvel szerepelt, ebben közrejátszott, hogy társasági emberként világéletében rengeteg ismerőse és barátja volt. Halála napjaiban egy saját, csodálatos műveit bemutató művészeti album összeállításán dolgozott. Tisztelői, követői, tanítványai, rajongói, barátai és ismerősei – mi mindannyian várjuk azt a napot, amikor e könyv által újra találkozhatunk vele, a Mesterrel.

Az emlékezés örök.
Ingo Douglas Swann
1933.  szeptember 14. – 2013.  január 31.

A Mester honlapja: Biomind Superpowers

Mostanában ennyien olvasták: 2797

Hasonló bejegyzések:

Hozzászólások

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?