Az LZ-127 Graf Zeppelin Sáta felett

Azt nem tudni, hogy az idén 88 éves görömbölyi Demjén Istvánt, Pista bácsit, életének kalandos időszakaiban milyen események vetették Sáta környékére, de szerencsére visszaemlékezéseiben szót ejtett arról, hogy “Zeppelin léghajóját” látta elhaladni a sátai vasútállomás felett. Ez a néhány szavas utalás elég volt ahhoz, hogy utánanézzek a témának, de ahhoz is, hogy valami nagyon halovány emlék felmerüljön bennem egy eddig mesének tartott, gyermekkoromban nagyszüleimtől hallott történetről.

Pista bácsi beszámolójában “sátai vasútállomást” emleget, amelyről az derül ki, hogy valójában a Sáta melletti, Csokvaomány nevű vasúti rendező-állomásról lehet szó (ahogy régen hívtuk: az “Állomás”), hiszen a sátai, a faluban lévő vasúti létesítmény fogalomhasználata “vasúti megállóhely”. Ez szinte mindegy is, hiszen egy bizonyos nézőpontból (Béke utca, Kenderföld, régi tsz-központ) mindkét hely fölött egyszerre is láthatta a léghajót. De miféle léghajót?

1926-ban hatálytalanították a versailles-i békeszerződésben Németország számára előírt léghajó-építési tilalmat, így megkezdődhetett például az LZ 127-es “Graf Zeppelin” építése. A léghajó elkészülése után sorban hajtotta végre a sikeres repüléseket. 1928-ban többször átszelte az óceánt, Amerikába repülve és vissza. 1929-ben Hugo Eckener kapitány körberepülte vele a Földet. 1930-ban, Görögországból a Balkán felett visszatérőben, a Graf Zeppelin átlósan átrepült a Dunántúl felett. Az eseményt nagy sajtókampány követte és ez adta az ötletet, hogy 1931. március 29-re meghívják a németeket egy Magyarország feletti bemutatóra.

A dunántúli kedvezőtlen időjárás miatt módosítani kellett a bejelentett magyarországi körrepülés útvonalát. A Graf Zeppelin rövid pihenő után, 30 fizető utassal felszállt, és átrepülve a Parlament épülete felett, észak-keleti irányba fordult. A Mátrát elhagyva, Eger után Mezőkövesd és Miskolc érintésével délre fordult, innen Szentes és Hódmezővásárhely térsége, majd Debrecen következett. Végül, a Jászság felett elrepülve, a délutáni órákban tért vissza, és ismét sikeresen landolt a csepeli repülőtéren. (BélyegVilág.net) – A terv ez volt legalábbis…

Ez volt tehát az a mozzanat, amikor Sáta, illetve a Bükki Hegyhát fölött valóban látható volt “Zeppelin léghajója” az LZ-127 Graf Zeppelin. Igaz, hogy Egert az éppen tomboló hóvihar miatt végül elkerülte a légi jármű, ennek ellenére jelentős eseménynek számított még az is, hogy nem repült be a város fölé a léghajó.

Lássuk azért meg, hogy milyen részletekkel szolgálhat nekünk Pista bácsi elejtett fél mondata a “sátai vasútállomás” fölött látott Zeppelinről:

  • Sáta felett látták, amire szemtanú nyilatkozott,
  • Egerben végül nem látták, ezt megírta az újság,
  • végül, de nem utolsó sorban: már 1931-ben is volt annyira hektikus az időjárás, hogy március végén hóvihart produkáljon, nem újkeletű dolog tehát ez a jelenség.

Kérem, hogy aki fotóval, további újságcikkel rendelkezik a témában, keressen meg!

Az Eger napilap 1931. március 22-i számának címoldaláról

 

Végül nem jött – Az Eger napilap 1931. március 31-i számából

 

A Graf Zeppelin (valahol a világban)

Demjén Pista bácsi a BoOn.hu hasábjain:

Aktív időmben olyan dolgokat tapasztaltam meg, amelyeket a mai generáció legfeljebb filmekből ismer: amikor megszülettem királyság volt, majd gazdasági válság rázta meg a világot. Láttam Zeppelin léghajóját a sátai vasútállomás felett elszállni… – emlékezett. – Átéltem a második világháborút a maga keserveivel, túléltem az éjszakai bombázást Tapolcán a termálfürdő óvóhelyén, látótávolságból néztem végig a Tiszai pályaudvar bombázását, ahogy fekete felhők lepték el az eget. Az első vonalbeli orosz katonától bemutatkozásként akkora pofont kaptam, hogy a pinceajtó küszöbére estem. Voltam hadifogoly, gyötört az éhség, élősködtek rajtam a tetvek. Ettem veréb- és varjúhúslevest, kikapartam a hó alól a cukorrépát, hogy nyersen megegyem. Szereltem kilőtt orosz harckocsit, láttam a nagyobb csaták színhelyén elesett katonákat. Utaztam a Miskolc–Budapest közlekedő repülővel…

 

 

Tovább a BoOn.hu cikkére >>

 

 

 

Mostanában ennyien olvasták: 1029

Hasonló bejegyzések:

Szeleczky Zita szüleinek sátai házasságkötése

A Szeleczky Zita iránt érdeklődők bizonyára nélkülem is ismerik életútjának jelentős dátumait. Ezek alapján tudjuk, hogy Szeleczky Zita Klára Terézia 1915. április 20-án született Budapesten, Szeleczky (és Boczonádi) Emmánuel valamint Négyessy Amália lányaként, harmadik gyerekként Olga és Alfréd után. Zita a XX. század kiemelkedő művészeként élte le az életét, 1999. július 12-én hunyt el Érden, 84 éves korában. Végső nyugalomra a nekézsenyi családi sírboltba helyezték, őseihez, szüleihez és testvéreihez.
Bejegyzésem főként arra irányul, hogy a művésznő életének Sátához, illetve környékünkhöz való kapcsolódását feltárjam. Nekézseny megfelelő támpontot adott ehhez, hiszen – remélhetőleg – köztudott a művésznő és a falu bensőséges kapcsolata. Nem lehetett kizárni annak lehetőségét, hogy dokumentumokban történő említéssel sátai érintettséget találjak, áttekintettem tehát azokat a pontokat, ahol Szeleczky Zita sorsa a Bükki Hegyháthoz, azon belül Sáta községhez kötődik.

Péter Zsolt – Jávor Zoltán: Hit és magyarság – Szeleczky Zita élete és művészete című könyve (Délvidék Ház Nonprofit Kft., 2012) részleteket árul el a család környékünkhöz való kötődéséről. Ezek szerint Zita dédnagyapja, miután a szabadságharc bukásával minden vagyonát elvesztette, elkeseredésében azt mondta: “Egy olyan faluba fogok költözni, ami úgy el van dugva a világtól, hogy oda ellenség soha be nem teszi a lábát.” Ez a falu Nekézseny volt, itt telepedett meg. A család tönkrement, később Zita anyai nagyapja, Négyessy Barnabás keserves erőfeszítések közepette összegyűjtött, 500 holdnyi tulajdonán földbirtokosként élt a faluban (Szakál Juliánnával).
Zita édesapja mérnökként került a faluba, ő építette az Eger-Putnok közötti vasútvonalat. A nagyszülők halála után az édesapa, Szeleczky Emánuel Budapestre vitte családját, ahol 1915-ben megszületett harmadik gyermekük, Zita.
E századeleji élet forgatagában figyeljünk fel arra a pontra, amelyet az életleírások általában nem tartalmaznak: Szeleczky Zita szüleinek házasságkötésére. Sáta – korabeli – központi szerepéhez méltóan a faluban működött Krausz Ferencz, polgári tisztviselő, anyakönyvvezető, aki előtt Szeleczky Emánuel és Négyessy Amália 1907. március 23. napján házasságot kötött, Fazekas József múcsonyi és Adler Herman nekézsenyi tanúk jelenlétében. A polgári anyakönyv erről tanúskodó bejegyzése:

A fellelt dokumentáción kívül a helytörténetet illetően nyilván más kapcsolódás is lehet a Szeleczky-család és Sáta között, ezeket további levéltári kutatással keresem.

E bejegyzés megszületéséért köszönettel tartozom Zupkó Gábornak, aki életrajzi adatokkal hívta fel figyelmemet az eseményre, valamint Nekézseny Község Honlapja Szeleczky Zita művésznő életét feldolgozó archívumának. Jávor Zoltán keresztfiának kiegészítései Szeleczky-témában itt olvashatók.


 

Mostanában ennyien olvasták: 1453

Hasonló bejegyzések:

Frissítések

Néhány korábbi bejegyzés tartalma frissítésen esett át, egyiket jelentős tartalommal egészítettem ki, a másikba egy olyan képet helyeztem el, amelyik nem hiányozhat onnan, a harmadikba pedig beletoldottam egy újabb részt.

Vasvár castrum – Ózd-Vasvár gerendavára
Sáta pecsétje 1774-ből
Sáta kutatott története

Mostanában ennyien olvasták: 431

Hasonló bejegyzések: