Sáta: 300 éves nevek

Éppen úgy, ahogyan a sátai helytörténet dokumentumokon már el nem érhető fejezeteit rakosgatom össze apró részletekből, ugyanígy bukkanok rá időről-időre az idő sűrűjében fennmaradt írásos emlékekre Sátáról. Ezúttal az 1715 évi országos összeírást találtam meg. A jegyzékről kiderül, hogy a folyton változó korabeli nyelvek mellett mennyire erőltették az állandónak és mindenhatónak tartott latint annak idején, kvázi világnyelvként szolgált. A latin és a magyar nyelv ugyan sem nyelvcsaládi gyökereinél, sem felépítésénél fogva nem illeszkedik egymáshoz, de például a törvényekről szóló kommunikációban rendkívül hasznos szerepet töltött be. A Sátával kapcsolatban fellelt dokumentumon a rajta szereplő sátai magyar személynevek latin átirattal szerepelnek, ugyanakkor a korabeli falunevek természetesen a hagyományos írásmódon és megnevezésükkel. Nézzük a leletet (az arcanum.hu jóvoltából), amely szerint Sáta azidőtájt a Szent Péter-i járáshoz tartozott!

Adójegyzék - Sáta, 1715

Sátai adózók 1715-ben: Albertus Eke, Mathias Barta, Nicolaus Kos, Michael Kovács, Andreas Barta, Andreas Szike, Andreas Barta ifj; Paulus Szalmas, Stephanus Kos, Mathias Kos, Joannes Szalmas, Andreas Barta, Matheus Menyhart, Joannes Kos. A listát éppen 300 évvel ezelőtt készítették, ma ugyanezeket a nemzetségeket megtaláljuk a faluban, dehát miért is lenne másképpen?

Érdekessége a listáknak, hogy például Bótán szinte kizárólag Kriston, Nekézsenyben pedig Tósa családnevűek szerepelnek a jegyzékben.

A Sátáról fennmaradt információval egyezően az is kiderül az adóösszeírásból, hogy a falu valóban központi szerepet töltött be a környéken, amelyet az adófizetők számából állapíthatunk meg. Sáta 14  adófizetővel szerepel az összeírásban, ugyanezek a számok a korabeli listáról a ma már jóval nagyobb településeken: Apátfalva 24,   Várkony 21, Szilvás 16, Dédes 9, Tapolcsány 9, Ózd 5. A közvetlen szomszéd falvaknál a számok ezt mutatták: Bóta 9, Nekésen 8, Uppony 7, Csokva 6, Kirád 3.

A környék falvai, korhű megnevezéseivel, a lista sorredjében: Banfalva, Tapolcsany, Dédes, Tardona, Visnyo, Szilvas, Csokva, Sáta, Bota, Nekésen, Uppony, Mercse, Sajo Németi, Veleszd, Kirad, Varkony, Ozd, Csepány, Disznósd, Arlo, Nadasd, Bekőcze, Balaton, Szent Martony, Csernei, Apatfalva, Banhorvath.

Az adó alapjául szolgáló összeírás szempontjai az alábbiak voltak:
Az egyes községeknél össze kell írni a jobbágyok, zsellérek, taksás nemesek, szabadosok és más ebbe a kategóriába tartozó egyéneket. Az egyes személyeknél fel kell tüntetni a szántóföld nagyságát pozsonyi köblök mértékében, egybefogva az őszi és tavaszi vetések területét, valamint az esetleges ugart is. Meg kell jelölni tehát a fordulók számát és nagyságát is. A rétek nagyságát kaszások mértékében kell megadni, fel kell tüntetni a széna minőségét és meg kell említeni az esetleges áradások következtében keletkezett károkat, valamint a szabad legeltetési viszonyokat is. A szőlőknél fel kell venni a jegyzékbe minden kilenced, tized vagy hegyvám fizetésére köteles nemesi vagy jobbágy szőlőt, nagyságát egy kapásnyi terület mértékével adva meg. Az erdőket akár makkoltatásra, akár tűzifának, akár ipari célra használják is fel, szintén össze kell írni.
(Forrás: arcanum.hu)

További oldalak a témában:
Helytörténet – családfa >>
Egy fél fénykép – A sátai szívgárda Egerben (1926) >>
Sáta kutatott története >>
Legyen közismert Sátáról >>
A sátai kastély alvilága >>