Néhány sátai fotó 2014 egyik legforróbb nyári napján.
Időnként a szememre vetették Sáta honlapjával vagy a FB-oldallal kapcsolatban, hogy mindig a falu előnyös, szebbik oldalát mutatom meg a külső szemlélőknek, ha egy idegen felkeresi ezeket a felületeket, csak a szépet és jót látja. Ez szerintem természetes, lehet persze, hogy nem mindenki számára az. Idén nyáron viszont – szándékomtól függetlenül – szinte kizárólag olyan képeket készítettem, amelyek a fenti kategóriákon kívül esnek, és bátran mondhatom, hogy bármelyik, a szép és előnyös tartalmakon fanyalgó embernek a szája íze szerintiek. A legtöbb kép témája az Eger-Putnok vasútvonal sátai megállóhelye, illetve inkább a megállóhely helye, ezért nem is annyira a falu kinézetéről szólnak ezek a képek, az apokaliptikus látvány viszont mindenképpen hozzátartozik az életéhez. Kész szerencse egyébként, hogy az egész egy félreeső helyen van. Amikor a helyszínen jártam, arra gondoltam, hogy ide azt írom majd: olyan, mintha egy ha egy halott mellett járkálnánk minden nap – de később, az egyik lenti képen megörökített személyes érintettség miatt mégsem ezt írom. Ezzel együtt továbbra is azt tartom, hogy az ember a szülőföldjén csak a szépre emlékezzen. Íme a képek, amelyek végén – ha lehet ezt mondani – a temetői képek jelentik majd a szépséget és az előrehaladást.
Sáta, 1. vágány – A vasúti megálló „peronja”
Az Eger-Putnok vasúti szárnyvonal része – ma
Ha belefáradtunk volna…
Sáta – vasúti mh (I.)
Sáta – vasúti mh (II.)
Hiányzik a födém és a padló
Mindenhol hiányzik
Nagyon hiányzik…
Induljunk a temető felé… (Az Eger-Putnok vasút 105 éve)
Ezen talán már csak ő segíthet
Meglepetés: nagyapám régi sírköve a használaton kívüli halottasházban (fotó: a kémlelőlyukon keresztül)
A sátai temető új kerítése
Az új kerítés egyik új kapuja
Ami még belül volt: a – tévesen – diakónusok nyugvóhelyének hitt sír. Későbbi kutatások során kiderült, hogy Lenkey Mihály, Lenkey János 1848-49-es honvéd tábornok nagyapja nyugszik itt.
¶
Korképek Sáta történetéből
