Sáta helytörténete – A könyv

Korképek Sáta történetéből – Sáta helytörténete
ISBN 978-615-01-1665-5
274 oldal

Tartalomjegyzék

Előszó…..5
A szerző a könyvről…..7

Sáta a világban…..13
A tájegység földrajzi elhelyezkedése…..14
Sáta helynevei…..16
Sáta népességének változásai…..20

Történelmi idővonal…..21
A történelem kezdetén…..22
A Sáta-nemzetség…..23
Barkó és palóc…..25
Sáta első említése – 1281…..28
A Báriusok…..31
A török idők…..33
Sáta a Szent-Péteri, majd az Ózdi járásban…..37
Sáta 1773-1848…..40
Sáta 1851-ben…..45
Kőszénbánya Sáta határában – 1888…..46
A Sátai Takarékpénztár Részvénytársaság 1898-1943…..49
Közösségi élet a XX. század elején…..53
Korabeli krónika az 1940-es évekből…..55
Sáta a II. világháborúban…..58
Sátai Földmívesszövetkezet – 1946…..68
A Sátai Dolgozók Személyszállító Szövetkezete – 1948-1951…..69
Sáta az 1950-es években…..74
A falu vezetői a rendszerváltást követően…..80

Sátai látnivalók…..81
A Fáy-kastély…..82
Beszélgetés a sátai kastély új tulajdonosával…..97
A római katolikus templom és a plébánia…..103
A Mária-kápolna…..110
Az Emlékezés Oszlopa…..117
Világháborús emlékmű a polgármesteri hivatal parkjában…..118
A Szelekovszky-emlékoszlop…..121
A B-24 Liberator története…..125

Nevezetes sírok a sátai temetőben…..130
Lenkey Mihály sírja…..130
Kis Jókai Ágoston Ferenc sírja…..132
Az egykori izraelita temető…..133

Középületeink…..135
A sátai iskolákról…..136
A községháza – 1933 …..150
Könyvtár – 1927…..153
A mozi és a kultúrház…..154
Egészségház…..155
Posta…..157
Ravatalozó – 1981…..158
Óvoda – 2021…..159

Hagyományainkból…..161
Sátai lakodalmas szokások…..162

Sátai származású ismert emberek…..167
Ágoston Amália….. 168
Bartha József…..169
Jordán Sándor (Shemuel Zanwil)…..171
Szegőfi Mária…..172
Szvorényi József…..173

Sátai korképek…..177
A sátai boszorkány – 1839…..178
Az aranylelet elherdálása – 1844…..180
Sátai szál az 1877-78-as orosz-török háborúban…..182
Szeleczky Zita szüleinek sátai házasságkötése – 1907…..183
Amikor az Eger-Putnok vasút Sátára érkezett – 1908…..185
Ami jobb volt Sátán, mint Egerben – 1914…..192
Gyilkossági kísérlet a sátai földbirtokos ellen – 1919…..193
Barkóföldön – 1926…..194
Szerelem a kastély árnyékában – 1926…..196
A sátai Szívgárda – 1926…..202
A sátai községháza kirablása – 1929…..207
Az LZ-127 Graf Zeppelin Sáta fölött – 1931…..212
Birtoklevél – 1946…..215
Az 1963-as nagy árvíz…..216
Budapesti mesék: a film – 1976…..218
A vármegye legöregebb polgárától a magyarfajtájú kutyákig….. 220
Miért “Sáta község” és miért nem egyszerűen “Sáta”?…..223

Sátai alkotók, művészek …..225
B. Mester Éva…..226
Bari József (Zoli)…..229
Bartók Vince…..231
Eke Zsolt…..235
Keresztesné Király Rózsa…..238
Kovács Csaba…..240
Szabó Alexandra…..242
Tóth Kamilla…..244

A sátai sport…..247
A sátai sport régmúltja…..248
A közelmúlt eredményei…..251
A sátai sport arcai…..253
A sátai labdarúgás…..258

Tevékenyen Sátáért…..267
Kalendárium…..271
Köszönetnyilvánítás…..273

Tájékoztatok minden kedves érdeklődőt, hogy a könyv első kiadása elfogyott. A hamarosan megjelenő második kiadásra vonatkozó igényét kérem, jelezze az alábbi email-címen:

 

 

Mostanában ennyien olvasták: 581

Hasonló bejegyzések:

Merítés

Az a nyári olvasáskampányom, amelynek során újból mélyre merültem a sci-fi irodalom selymes tengerében, kizárólag kellemes meglepetéseket hozott. A tőlem telhető legtöbb oldalról támadtam: külföldi sci-fi, azon belül nyugati és keleti is, hazai sci-fi, folyóirat, angol nyelvű eredeti mű, illetve a mindezekhez kapcsolódó online háttéranyag. Életre szóló ismeretségeket kötöttem szerzőkkel és művekkel, az őt megillető helyére került néhány író, sőt, különféle összefüggések nyomán újak is merültek fel az idő halovány körvonalú hullámverései közül. Igazság szerint, a merítés olyan széleskörű volt, hogy akár még számomra érdektelen darabok vagy szerzők is jöhettek volna szembe, de a válogatásban igen nagy segítséget nyújtott a könyves közösségi hálózat, a moly.hu, így könnyedén át tudtam lépni az érdeklődésemen kívül álló darabokat. Nem gondolom, hogy a moly.hu előrébb lenne azzal, hogy megemlítem őket, de mindenképpen megérdemli, a kezdeményezés számomra több értéket képvisel, mint bármely más közösségi rendszer.
Az már csak a slusszpoén, hogy a Philip K. Dick olvasási folyamom nyomán az Ubik című regényről keletkezett könyvértékelésem bekerült a moly.hu augusztusi sci-fi Merítés rovatába (ezt ezúton is köszönöm!). Az értékelés az eredeti oldalon kívül itt is olvasható:

statements_583577

moly.hu sci-fi Merítés – 2015 augusztus >>
@zbarta – Ubik >>

Végeztem a(z) Ubik-al… Nos, eleinte nem győztem eléggé gyorsan olvasni arra nézve, hogy vajon mi alakul majd ebből ki, aztán meg nem bírtam olyan lassan olvasni, hogy addig tartson, ameddig én szeretném! Csúszkáló valóságok… Jelen esetben már az a valóság is elcsúszott a jelenleg ismerthez képest, amelyben a történet fészkel. Nem szeretnék sem tartalmi sem világbeli leírásokat megosztani erről a regényről (az ötcentesre nyíló ajtó/hűtő már úgyis közkincs – na de milyen ötcentes?!), mindössze annak a szavazásnak az igazát erősítem meg én is, amelyik szerint PKD ún. “legjobb” regénye az Ubik. Így igaz, ez az egyik legjobb! Szerény – mindössze 6 kötetes – PKD olvasással a hátam mögött viszont áttüremkedik olvasmány-valóságom lepelén néhány szál, amely a Visszafelé világ, a Kizökkent idő vagy a Figyel az ég felől erősítik az Ubik kimerikus szövetét. Amennyiben egy-egy regénymintával gazdagabban kezdünk el Ubik-használók lenni, már mást fog mutatni az összkép, más valóságból más valóságba haladunk bele – és valamennyi rabul ejt. Vigyázat tehát, az Ubik függőséget okoz!

A dolgok folytatódnak: számos olyan könyvre figyeltem fel a közösségi oldalon, amelyeket az idén mindenképpen elolvasok majd, többet már be is szereztem: China Miéville: Konzulváros, William Gibson: A periféria, Adrian Barnes: Álmatlanok, Dmitry Glukhovsky: Futu.re, de természetesen vannak a sci-fi műfajon kívüliek is: Guillermo Orsi: Szent Város, José Saramago: Halálszünet.

2015nyarikonyvek

És persze a PKD-életmű…

Mostanában ennyien olvasták: 2114

Hasonló bejegyzések:

Csúszás és Magnitúdó

MagnitúdóAz egyetlen személyes emlékem, ami Balogh Bénihez köt, nem más, mint egy író-olvasó találkozó a sátai könyvtárban. A szomszéd faluból, Nekézsenyből elszármazott író talán éppen a falvak földrajzi közelsége miatt tartott műveiről közönségtalálkozót Sátán, bár az esemény apropójára pontosan nem emlékszem, hiszen alig lehettem valamivel több tíz évesnél. Ha a mester biografikus adataiban tallózunk, azt állapíthatjuk meg, hogy első három könyve, a „Gyöngyhúrú citera” című meseregénye 1958-ban, a bükki mondákat tartalmazó „Éleskővár kincse” című műve 1971-ben, míg a „Vidróczki a nevem!” című életrajzi regénye 1979-ben jelent meg. Logikusan ez az utóbbi könyv megjelenése lehetett az író-olvasó találkozó szervezésének oka – és időpontja (valamikor tavasszal).
Ami visszamaradt ebből a rendezvényből az emlékeim között, nem más, mint az, hogy – a magam egykori gyermek módján – mindent tudni szerettem volna arról, hogy mi tesz egy embert íróvá, milyen egy író, és mi különbség a hétköznapi ember és egy író között. Célomnak megfelelően elég sok kérdést tettem fel, a találkozó bizonyos részében csakis én kérdeztem lelkesen a mestert, Bözsi néni, a könyvtáros már nem győzött csitítani, hogy más is szóhoz jusson.

Frissítés: talán mégis ez a rendezvény lehetett az,
1975. május 28. napján adott hírt róla az Északmagyarország

Annak az izgalmán kívül, hogy egy élő, eleven íróval lehetett az ember egy légtérben, sőt, egészen közel hozzá, elhomályosította a mester válaszainak lényegét. Nem tudom tehát, hogy jól kérdeztem-e, illetve jól használtam-e fel a válaszként kapott információkat. Mindenesetre most, harmincöt évvel később, hasonló – vagy talán azonos – motívumra bukkantam egyik saját írásom és Balogh Béni „Szivárvány a Sajó felett” című életrajzi gyűjteményében (1987-ben jelent meg a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadónál). Az azonosság nem más, mint a Bükki Hegyhát egykori fő ütőereként számon tartott – ma már itt nem üzemelő – Eger-Putnok vasúti szárnyvonal egyik helyi szakasza. Balogh Béni így ír róla a fent említett könyvének „Karácsony a hegyek között” című fejezetében (144. oldal):

„Amíg így töprönködtem, beszuszogott a vonat a Sáta és Kiskapud* közötti alagútba. Itt elég lassan haladt, mert a közelében volt az úgynevezett „csúszás”. A hegyoldali, magas vasúti töltés már akkoriban elkezdett csúszni. Majdnem ötven év telt el, de a töltést azóta is állandóan javítják. Száz szerencse, hogy idáig még nem csúszott le az egész a várkonyi völgybe!
A sátai megálló után alig egy jó negyedóra telt el, amikor megérkeztünk falum állomására, Nekézseny-Sátára.”

A fentiektől teljesen függetlenül (ezt a részletet 2014-ben, a napokban ismertem meg Balogh Bénitől) írtam erről a területről 2012-ben. Az én “Magnitúdó” című írásom alapállása persze egészen más, mint Balogh említésszerű részletéé. Én – talán egy egészen közeli figurát megszemélyesítve – a Bükki Hegyhátat elhagyni nem akaró (nem tudó) szegényembert helyeztem a „csúszás”-ba, aki végül nem a várkonyi völgybe, hanem egészen az „Úratya” kebelébe csúszott egy könyörtelen napon, éppen annak a vasútnak a maradványait szedegetve, amelyről Balogh Béni a fenti idézetben írt.

Írásom, a Magnitúdó itt olvasható (megjelent A Főnix Dala antológiában, 2013-ban).

*Kiegészítés: Kiskapud, a település nélküli vasúti megállóhely.
Sokan nem tudják, hogy az Eger-Putnok vasúti szárnyvonal nem érintette Ózdot, csak majdnem. A szárnyvonal Ózdhoz legközelebb eső pontján, a királdi és putnoki bányákhoz vezető útvonal mentén, Királd előtt létesítettek egy megállóhelyet, Kiskapudot, ahonnan akár busszal, akár gyalog el lehetett érni Ózdot, amely innen csupán néhány kilométer járásra esik.  Ózdra természetesen létezik vasúti csatlakozás Putnok felől (másik vonalon) ma is, viszont a ma már nem működő Eger-Putnok szárnyvonal Kiskapud felőli néhány kilométeréhez képest az a másik szakasz óriási idő- és távolságbeli kerülőt jelentett a vasúton közlekedőknek. Ma a kiskapudi vasúti megállóhely egy vasút, település, vagy bármi más nélküli mementó. Balogh Béni így ír Kiskapudról a “Szivárvány a Sajó felett”-ben (1937-es állapot):

“Épp ez idő tájban ért a vonat Kiskapudra. Ez a vasútállomás tulajdonképpen egy helység nélküli megállóhely volt. Azért létesítették, mert abban az időben idáig utaztak vonaton, és innen gyalog kutyagoltak be Sajóvárkonyba és Ózdra.”

Az Eger-Putnok vasút 105 éve >>
Balogh Béni >>

Mostanában ennyien olvasták: 2839

Hasonló bejegyzések:

Ugrások és sziddhik

A “természetfeletti” (~fölötti) szó valódi jelentéstartalmáról általában akkor gondolkodik el az ember, amikor egy különös élmény átélését követően világos, egyértelmű magyarázatot kíván kapni arról, hogy mit is takar ez a kifejezés. Tekintsünk itt el a hétköznapi, de általunk működésében vagy mibenlétében nem ismert dolog “természetfeletti”-nek való nevezéséről (villanyáram működése, stb.), amelyek jól megmagyarázhatók egy laikus számára, de mivel nem ért hozzá, divatszóval élve “természetfeletti” jelenségnek tűnik az egész, végül szokatlan jelenség esetén nem magyarázatot, hanem villanyszerelőt keres. A villanyszerelő pedig az a szakember, “beavatott”, aki természeti törvényeink alapján megfelelően ki lett képezve arra, ami a szakterülete.

De mi van azokkal a különös jelenségekkel, amelyek nem magyarázhatóak a természet egyik ismert törvényével sem, mert keletkezésük e törvényeken kívül áll? Ha úgy tetszik, fölötte vannak a természet törvényeinek, azaz természetfölöttiek (~felettiek).

A katolikus teológia azokat a jelenségeket nevezi természetfelettinek, amelyek kívül esnek Isten kinyilatkoztatásain. A Biblia kevés teret hagy e terület bejárására, de angyalokról, démonokról, az emberi tudat számára a jelenlegi érzékszerveinkkel nem érzékelhető jelenségekről, a fizikai világon túl létező szférákról is beszél.

A hinduizmus ettől tovább megy, az effajta jelenségek és állapotok elérésének, létrehozásának módját is elárulja. Magát a “természetfeletti” kifejezést a többjelentésű “sziddhi” szóval jelöli. A szó természetfeletti, mágikus képességekre utal, valamint önfelfedezést vagy isteni megvalósítást, isteni tökéletességet is jelent, amelyre egyes, a jóga különféle fokozatait gyakorló személyek képesek. Paramahansza Jógánanda “Egy jógi önéletrajza” című könyvében ezt írja:

Aki tökéletes egységben él az isteni hatalommal, az tetszése szerint hajthat végre bármilyen változást a kozmikus vízióban, tetszése szerint varázsolhat elő, vagy tüntethet el tárgyakat. Minél inkább megvalósítja Istennel és az ő örök törvényeivel való egységet, annál kevésbé uralkodhat rajta az anyag. Nem a fizikus, hanem a megvalósult mester érti meg az anyagok valódi természetét. Ilyen tudásánál volt képes Jézus is arra, hogy visszaforrassza a szolga fülét, amelyet egyik tanítványa a kardjával levágott.

Meggyőződésem (ettől több: személyes tapasztalatom), hogy az emberi elme jóval többre képes a háttérben, mint a mindennapok életmódja által ráerőltetett kötelező megoldások. Minden, a hétköznapi rutinon túl felbukkanó jelenség “természetfeletti” lesz, ha nem kapargatjuk meg ugyanezen jelenségek felszínét, és így a dolgok megmaradnak a “csoda” szintjén.

A nyolc elsődleges tökéletességi képesség leírása a hinduizmus szerint:

anima: e képesség birtokosa végtelenül parányivá tud válni és képes láthatatlanná válni; be tud hatolni bármibe és áthatolni bármin,

mahima: a végtelen naggyá válás képessége,

laghima: levitáció – e képesség révén lebegni és repülni is tud és bárhová el tud jutni,

prapti: bármilyen tárgyat el tud érni, s képes behatolni mások érzékszerveibe is, azaz át tudja élni azt, amit mások tapasztalnak vagy éreznek,

prakamja: e képesség birtokosa bármilyen kellemes érzékszervi tapasztalatot képes átélni, különböző szubsztanciákon tud áthatolni,

isatva: a jógi e tökéletesség révén bármit akarata szerint át tud alakítani és csodás jelenségeket tud létrehozni, pl. gyógyítani vagy befolyásolni az időjárást,

vasitva: az ok-okozati összefüggések uralása, a jógi képes másokat irányítani, azaz rá tudja kényszeríteni az akaratát másokra, s az anyagi energia többé nem akadályozhatja meg vágyai beteljesülését,

kamavaszajitva: a vágyak beteljesítésének képessége az anyagi elemek feletti uralom révén. Ezen képesség által a mester bármilyen élőlényt életre hívhat, és ez a lény megmarad mindaddig, amíg létrehozója által kijelölt vége el nem következik.

(Érdemes tudni, hogy további tíz másodlagos sziddhi, valamint öt jóga és meditációs sziddhi létezik.)

Azonban – közkeletű mai kifejezéssel élve – “mi van akkor”, ha egy ember “alapértelmezetten” ebbe az állapotba születik bele? Mi történik azzal, aki a létezésnek abban az isteni tartományában éli életét, amelyet mások csak ennek felismerése utáni mély testi, lelki és tudati tevékenységen keresztül képesek elérni?

Amikor a téma előkerül, a beszélgetés talán zsákutcába fut, esetenként lemondó legyintésbe, közhelyes, unott tréfába torkollik a dolog. Kár lenne viszont arról megfeledkezni, hogy velünk élő jelenségről van szó, olyanról, amelyek akár a legegyszerűbb emberekkel is előfordulhat. Egy kisebb csoda után jön a következő, majd még egy, azután a következő, végül arra a régi világra csodálkozunk rá, amiben azelőtt, a “csodák” előtt éltünk. Új életterünk most már nem más, mint a szellem anyag fölötti hatalmának tartománya. Már ha felismerjük.

A felismerés része, hogy elfogadjuk azoknak a tökéletességi szinteknek a létezését, amelyek elérhetők a “természet fölött”. Megfigyeljük, felismerjük és elfogadjuk.

Két rövid történetem a témában:
Ugrás hétfőn >>
Hipp-hopp >>

Mostanában ennyien olvasták: 1917

Hasonló bejegyzések: