Ugrások és sziddhik

A “természetfeletti” (~fölötti) szó valódi jelentéstartalmáról általában akkor gondolkodik el az ember, amikor egy különös élmény átélését követően világos, egyértelmű magyarázatot kíván kapni arról, hogy mit is takar ez a kifejezés. Tekintsünk itt el a hétköznapi, de általunk működésében vagy mibenlétében nem ismert dolog “természetfeletti”-nek való nevezéséről (villanyáram működése, stb.), amelyek jól megmagyarázhatók egy laikus számára, de mivel nem ért hozzá, divatszóval élve “természetfeletti” jelenségnek tűnik az egész, végül szokatlan jelenség esetén nem magyarázatot, hanem villanyszerelőt keres. A villanyszerelő pedig az a szakember, “beavatott”, aki természeti törvényeink alapján megfelelően ki lett képezve arra, ami a szakterülete.

De mi van azokkal a különös jelenségekkel, amelyek nem magyarázhatóak a természet egyik ismert törvényével sem, mert keletkezésük e törvényeken kívül áll? Ha úgy tetszik, fölötte vannak a természet törvényeinek, azaz természetfölöttiek (~felettiek).

A katolikus teológia azokat a jelenségeket nevezi természetfelettinek, amelyek kívül esnek Isten kinyilatkoztatásain. A Biblia kevés teret hagy e terület bejárására, de angyalokról, démonokról, az emberi tudat számára a jelenlegi érzékszerveinkkel nem érzékelhető jelenségekről, a fizikai világon túl létező szférákról is beszél.

A hinduizmus ettől tovább megy, az effajta jelenségek és állapotok elérésének, létrehozásának módját is elárulja. Magát a “természetfeletti” kifejezést a többjelentésű “sziddhi” szóval jelöli. A szó természetfeletti, mágikus képességekre utal, valamint önfelfedezést vagy isteni megvalósítást, isteni tökéletességet is jelent, amelyre egyes, a jóga különféle fokozatait gyakorló személyek képesek. Paramahansza Jógánanda “Egy jógi önéletrajza” című könyvében ezt írja:

Aki tökéletes egységben él az isteni hatalommal, az tetszése szerint hajthat végre bármilyen változást a kozmikus vízióban, tetszése szerint varázsolhat elő, vagy tüntethet el tárgyakat. Minél inkább megvalósítja Istennel és az ő örök törvényeivel való egységet, annál kevésbé uralkodhat rajta az anyag. Nem a fizikus, hanem a megvalósult mester érti meg az anyagok valódi természetét. Ilyen tudásánál volt képes Jézus is arra, hogy visszaforrassza a szolga fülét, amelyet egyik tanítványa a kardjával levágott.

Meggyőződésem (ettől több: személyes tapasztalatom), hogy az emberi elme jóval többre képes a háttérben, mint a mindennapok életmódja által ráerőltetett kötelező megoldások. Minden, a hétköznapi rutinon túl felbukkanó jelenség “természetfeletti” lesz, ha nem kapargatjuk meg ugyanezen jelenségek felszínét, és így a dolgok megmaradnak a “csoda” szintjén.

A nyolc elsődleges tökéletességi képesség leírása a hinduizmus szerint:

anima: e képesség birtokosa végtelenül parányivá tud válni és képes láthatatlanná válni; be tud hatolni bármibe és áthatolni bármin,

mahima: a végtelen naggyá válás képessége,

laghima: levitáció – e képesség révén lebegni és repülni is tud és bárhová el tud jutni,

prapti: bármilyen tárgyat el tud érni, s képes behatolni mások érzékszerveibe is, azaz át tudja élni azt, amit mások tapasztalnak vagy éreznek,

prakamja: e képesség birtokosa bármilyen kellemes érzékszervi tapasztalatot képes átélni, különböző szubsztanciákon tud áthatolni,

isatva: a jógi e tökéletesség révén bármit akarata szerint át tud alakítani és csodás jelenségeket tud létrehozni, pl. gyógyítani vagy befolyásolni az időjárást,

vasitva: az ok-okozati összefüggések uralása, a jógi képes másokat irányítani, azaz rá tudja kényszeríteni az akaratát másokra, s az anyagi energia többé nem akadályozhatja meg vágyai beteljesülését,

kamavaszajitva: a vágyak beteljesítésének képessége az anyagi elemek feletti uralom révén. Ezen képesség által a mester bármilyen élőlényt életre hívhat, és ez a lény megmarad mindaddig, amíg létrehozója által kijelölt vége el nem következik.

(Érdemes tudni, hogy további tíz másodlagos sziddhi, valamint öt jóga és meditációs sziddhi létezik.)

Azonban – közkeletű mai kifejezéssel élve – “mi van akkor”, ha egy ember “alapértelmezetten” ebbe az állapotba születik bele? Mi történik azzal, aki a létezésnek abban az isteni tartományában éli életét, amelyet mások csak ennek felismerése utáni mély testi, lelki és tudati tevékenységen keresztül képesek elérni?

Amikor a téma előkerül, a beszélgetés talán zsákutcába fut, esetenként lemondó legyintésbe, közhelyes, unott tréfába torkollik a dolog. Kár lenne viszont arról megfeledkezni, hogy velünk élő jelenségről van szó, olyanról, amelyek akár a legegyszerűbb emberekkel is előfordulhat. Egy kisebb csoda után jön a következő, majd még egy, azután a következő, végül arra a régi világra csodálkozunk rá, amiben azelőtt, a “csodák” előtt éltünk. Új életterünk most már nem más, mint a szellem anyag fölötti hatalmának tartománya. Már ha felismerjük.

A felismerés része, hogy elfogadjuk azoknak a tökéletességi szinteknek a létezését, amelyek elérhetők a “természet fölött”. Megfigyeljük, felismerjük és elfogadjuk.

Két rövid történetem a témában:
Ugrás hétfőn >>
Hipp-hopp >>

Mostanában ennyien olvasták: 1948

Hasonló bejegyzések:

Vélemény, hozzászólás?