Az Eger-Putnok vasút 105 éve

 

105 éve, 1908. november 13-án nyitották meg ünnepélyesen és hivatalosan az Eger-Putnok vasútvonalat a forgalom előtt. Ez az esemény a térségbe irányuló vasúti közlekedés jelentőségén kívül Egernek a Felvidékkel való vasúti kapcsolatát is biztosította, főleg a Dobsina felé való kijárást. Egertől Putnokig a teljes hossza 68 kilométer – Sátán is keresztülhalad.
Annak, aki valaha is utazott ezen a vonalon, akár gőzmozdony vontatta szerelvénnyel, akár motorvonattal, minden bizonnyal ugyanazt jelenti a szárnyvonal Az 1908. november 12-i ünnepi megnyitóról, az első útról a az Egri Újság 1908. november 13-i száma így számol be (szöveghű részletek a cikkből):

Az Egri Újság korabeli cikke

 

“A pálya itt már Borsodmegye földjén visz fölfelé, maguk az egymásután következő községek Miskolc érdekszférájának utolsó őrszemei voltak. A távoli székváros azonban semmiféle vonatkozással sincs e vidékre, amely mindeddig a vasutat a legsajnosabban nélkülözte és rossz közlekedési viszonyainál fogva teljesen el volt zárva a világtól.

Az egri közönség rendkívüli meglepetésselvette észre, hogy már itt, – mint szabadítót, mint uttörőt és jótékony hóditót üdvözli a nép. Volt valami sajátságos, valami rendkívül jóleső ebben a hirtelen fellobbanó vonzódásban, amelylyel ez az idegen vidék egy idegen nagyváros közönségét ünnepelte.
Ugy látszik, a vonal borsodmegyei falvai megértették, hogy legnagyobbrészt Eger város föllépése és kitartó mozgalma adta nekik – ha idegen pénzen is – e vasutat. A gyönyörű völgy népét, mintha Csipkerózsika százados álmaiból ébresztette volna föl az előnyomuló Eger. És most hálával, reménykedéssel veszi körül a szabadító város közéjök érkező közönségét.

Ahogy ott álltunk Borsodmegye gyönyörű, termékeny és gazdag, de bezárt völgyén s előttünk és mögöttünk csillogó, hosszu esélyes vonalakban nyultak el a sinek, ugy tetszett, mintha a hosszu vasvonalakban Eger, a fölszabaduló, haladó, hóditó Eger nyújtaná ki merész karját az uj, csodaszép vidék után.

A további út

Még a hevesmegyei Egercsehi hatalmas uj szénbányáinak életjelét láttuk az állomáson, a 8 kilométeres új sodronykötélpályának is ott van a végállomása. A forgalom nemsokára megindul ezen a pályán is s legalább is 15.000 vaggon szénforgalmát az eger-putnoki uj vasutvonal fogja lebonyolitani.
Már ez állomáson kezdtek szállingózni a gömör- és borsodmegyei közeli falvak palóc birái és fölszálltak a vonatra. Ez a naiv, tiszta, vigkedélyü népség aztán teljesen fesztelenné tette a hangulatot, jókedvet, derüt öntött mindenfelé, ahogy az urak közé vegyülve, bizalmaskodva, falusi tekintélyének tudatában naiv önérzettel és önbizalommal elegyedett a társalgásba.
Alig, hogy megindult a vonat, ők összeálltak és dalra gyujtottak. Speciális egri nótákat énekeltek Putnok állomásig.

Bélapátfalva állomáson ismét fölszállott néhány érdekelt község palóc képviselője, a fogadtatás itt is meleg és ünnepélyes volt.
Majd a csodaszép szilvási völgy következett. A vonal itt ismét visszanyeri vadregényes hegyivasut jellegét. Kapaszkodók és alászállók következnek egymásután, sziklatorkok, mély lápák.

Szilvásváradon nagy és vegyes néptömeg éljenezte meg a beérkező vonatot. Sokáig tartott itt a szemle, a közönség itt villásreggeliben részesült, ismét a társaság bőkezüségéből.
Itt kapta az eger-putnoki vasut az első utasát, aki ugyanis nem volt meghiva s mégis mint rendes utas tette meg az utat Putnokig. Győri Istvánné, egy vasutinak beteges felesége szállott fel a vonatra apró lányával, Erzsikével, aki az egész uton vigan kiabált a kocsiban. Az asszony orvoshoz ment, azért engedélyezték neki a fölszállást.

A csodaszép vidék nem engedte az utasokat magukhoz térni a bámulattól. Vadregényesség tekintetében ez a vonalszakasz áll első helyen az összes helyiérdekű vasutak között. Ismétlődtek a merész átvágások, szédítő töltések. A mély lápákon csillogva kanyarog a befagyott patak.

Nagyvisnyón ismét néptömeg és izléses, zöldombos diadalkapu fogadta a vonatot. Itt a bizottság tagjai között vita támadt a vonalon használt oldenburgi kutdaruk használhatóságáról, ugy, hogy próbát is tett a géppel, tud-e vizet venni. A próba sikerült, félórai időzés után elindult a vonat Nekézseny-Sáta felé.

Itt ismét Eger ünneplése következett. A palócdalárda, mely férfiakból és asszonyokból állott Juhász tanitó dirigálása alatt a Hymnusz éneklésével fogadta a vonatot. A leszálló bizottságot Rozgonyi Antal ev. ref. lelkész üdvözölte, Marzsó meghatottan válaszolt. Bucsuzóul a dalárda ismét dalokba kezdett. Az egész vonalon a sáta-nekézsenyi fogadtatás volt a legmelegebb és leghatásosabb.(1)

Kiskapud elhagyása után érdekes talajra ért a vonat. Ugyanis a sinek két oldalán hatalmas süppedések vonulnak, amelyek a kiaknázott bányák fölött terülnek el. A föld itt szemmellátható süllyedésben van, a vonat külön kimért helyen halad a bánya társaság sinein.

Királd után Putnokra ért a vonat, hol rengeteg ember éljenezve futott ki a sinek közé, amikor a kocsiajtók megnyiltak. A putnoki küldöttség vezetője, Dancsek Gyula, szép beszéddel fogadta a bizottságot. Marzsó Károly a bizottság nevében köszönetet mondott, majd a közönség eloszlott.
A jegyzőkönyvirás fél 6 óráig huzódott el.
Félhatkor végre kihirdette Marzsó Károly, hogy mint miniszteri biztos, az uj vasút holnapi forgalomba helyezését… (halálos csönd) engedélyezi. A kijelentést viharos éljen követte.
A diszvonat azonnal visszaindult és már negyed 9 órakor este érkezett Eger vár állomásra. A közönség nagy része itt szállott le, a másik két állomásra már alig maradt leszálló vendég. A jól sikerült megnyitási utról mindenki megelégedetten tért haza.

Este fél 10 órakor kétszáznyolcvan teritékü bankett volt a Kaszinóban, amelyen az érdekeltek mind megjelentek, valamint azok is, akik a diszvonattal Egerbe érkeztek. Az elhangzott harminckilenc toaszt senkit sem hagyott felköszöntés nélkül, különösen csinos tósztot mondott Borhy százados Görgey Máv. miskolczi felügyelőre, Hartwig konzul Marzsó Károlyra és Görgey a hadseregre. A kedélyes társaság egyrésze az éjjeli órákban már hazatért, a többiek azonban hajnali 6 óráig kitartottak a vendégszerető bankettadók mellett.”

(1) A Csokvaomány elnevezésű, Sáta és Csokva’ között elhelyezkedő kétpályás állomás abban az időben még nem létezett.

*

Eddig az idézet az Egri Újság korabeli cikkéből. Sok mindent nem lehet, sőt: nem érdemes hozzátenni, amit mégis, az nem a kezdeti eufóriáról, hanem napjaink gazdáiról szól. Íme:

1982-ben új nyomvonalat kapott a vasút Mónosbél és Bélapátfalva között. Az “ésszerűsítés” eredményeként Mikófalva vasúti kapcsolata megszűnt, a megálló épülete legutóbb postahivatalként szolgált, ha azóta a postát is el nem kezdték ésszerűsíteni. A spórolás mértéke távolságban kifejezve mindösszesen 2 (kettő) km.

1994-ben (86 évvel a forgalom megindítása után) megszűnt a közvetlen Eger-Putnok vasúti összeköttetés. Bankettről vagy “toaszt”-okról nincs hír. Ezentúl annak, aki tovább is ezen a vonalon kívánt utazni, eleinte csatlakozó személyvonatra, később (2009-től) egyszerűen autóbuszra kellett szállnia. Ez a mai napig (2015) így van.

Mennyi minden változott 105 év alatt… Ha a vasutat már nem is nézhetjük, itt van mindjárt az időjárás: “A mély lápákon csillogva kanyarog a befagyott patak.”
A legjobb végszó.

© Barta Zoltán – 2013-11-13
Forrás: Egri Újság, 1908-11-13

Az egyes vágány a sátai megállóhelyen

A Sáta-Nekézseny és a Kiskapud vasúti megállóhelyekről
Az Eger-Putnok vasútvonal története
Lapszemle: Pusztuló Szilvásvárad-Putnok vasútvonal
Eger-Putnok vasút – videók