A távérzékelés mellett egyik kedvenc módszerem az úgynevezett pszichometria, amely közeli rokona a távérzékelésnek (remote viewing), és amelyet szintén kettős értelmezésben ismerhetünk. Ahogy a távérzékelés fogalmára is létezik egy műszaki, méréstechnikai meghatározás, úgy a pszichometriára is más fogalmat használ a köznapi tudomány. A pszichometria jelentése hivatalos értelmezésben: lelki működéseket mérő, vizsgáló módszereinek gyűjtőneve¹.

Ebben a bejegyzésben nem a lelki működést mérő eszközöket szeretném ismertetni, hanem egy másfajta, szintén pszichometria néven ismert módszert. Ezt különféle, kézbe fogott tárgyak információinak elménkkel történő olvasásával, azaz energia-lenyomatok tapintással való érzékelésével azonosítjuk. A folyamat tulajdonképpen élettelen tárgyak memóriájának kiolvasási módszere. Ezt a fajta pszichometriát másképpen tisztánérzékelésnek is hívják.

Ez a folyamat (rendszerint) tárgyak érintése, kézben tartása által a belőlük érkező információk érzékelését jelenti. Feltétele a fizikai jelenlét, azaz az érintett tárgynak és az érzékelést végző személynek ugyanazon a helyen kell lenniük. Ez a körülmény egyértelműnek tűnhet elsőre, viszont ha ismerünk más, pszichikus érzékelési folyamatot, például a távérzékelést vagy a hipnózis egyes fajtáit, ahol a vizsgált tárgy, személy, folyamat (stb.) nem a vizsgálatot végző személy fizikai közelségében van, feltétlenül meg kell említeni ezt.

A pszichometria történetéből

A „pszichometria” kifejezést az amerikai Joseph R. Buchanan fiziológiaprofesszor alkotta meg 1842-ben (a görög psyche szóból, melynek jelentése „lélek” és a metron szóból, ez pedig „mértéket” jelent). Buchanan volt az első szakemberek egyike, aki pszichometriával kísérletezett. A jelenség kimutatására egy próba során gyógyszereket helyezett üvegfiolákba, majd tanítványait arra kérte, hogy pusztán a fiolák kézben tartásával azonosítsák azok tartalmát. A sikeres azonosítások aránya meghaladta a véletlennek betudható értéket (ezeket az eredményeket később az 1849 és 1856 között kiadott többkötetes Journal of Man című könyvének egykében publikálta). Buchanan úgy magyarázta a jelenséget, hogy a tárgyaknak „lelke” van, amely megőrzi a tárgy „emlékeit”.

Buchanan munkája felkeltette William F. Denton amerikai geológus professzor érdeklődését. Denton kísérleteket végzett annak megállapítására, hogy a pszichometria működik-e földtani anyagokkal. 1854-ben nővére, Ann Denton Cridge közreműködésével szövetdarabokba helyezett mintákkal végzett kísérletet. Ann nem láthatta, mit tartalmaznak a szövetzacskók, azonosításukra nem is a kezét használta, ugyanakkor az érzékelés során a homlokára helyezett csomagok tartalmának eredetét az általa kapott élénk mentális képeken keresztül pontosan le tudta írni.

Gustav Pagenstecher német orvos és pszichikus kutató 1919 és 1922 között pszichometriai képességeket fedezett fel egyik páciensében, M.R. de Zieroldban. Maria képes volt transzállapotba kerülni egy tárgy kézben tartása közben, majd ebben az állapotban tényeket közölni annak múltjáról és jelenéről, leírva látványokat, hangokat, szagokat és egyéb érzéseket a tárgy azon „tapasztalataiból”, amelyek addig érték azt. Pagenstecher elmélete az volt, hogy a pszichometrikus alany képes ráhangolódni az objektumban összegyűjtött tapasztalatok „rezgéseire”.²

Hol van az információ?

Hogyan lehetséges egy tárgyról információkat nyerni egyszerűen annak érintésével, kézben tartásával?

Ez a közös tudatmező segítségével lehetséges. A közös tudatmező információkat tárol minden létezőről, azaz akár egy személyről, akár tárgyról, eseményről vagy helyről van szó. A tárgyakról szólva: minden egyes tárgyat a valóságban pszi-mező vesz körbe, azaz olyan „mágneses” mező, amely az adott tárggyal történt minden esemény információját tartalmazza. Abban az esetben, ha ezt a tárgyat egy különleges érzékeléssel bíró személy a kezébe veszi, a tárggyal kapcsolatos információkat érzékelni – és ezáltal dokumentálni – tudja. A szakirodalom ezt „tárgyak olvasása érintés útján” kifejezéssel illeti (reading objects by touch).

A mentális pszichometria egy normális pszichés működés, ösztönös tudás, amelynek segítségével a körülöttünk lévő tárgyak energia-mintáit tudjuk olvasni, ezekből információkat állapíthatunk meg a kézzel érintett tárgyról. Működése az úgynevezett „tudatelőttes emlék” elvén alapul, amelynek deduktív alapvetése szintén a közös tudatmező, illetve a pszi-mező megléte. E fogalom rövid példája az a jelenség, amikor nem vagyunk tudatában annak, hogy a falióra hatot üt, de néhány óraütés után felriadunk, ekkor visszafelé is képesek vagyunk megszámolni azokat az ütéseket, amelyekről azt hittük, hogy nem hallottuk őket³.

Tudatelőttes emlék: emlékek, gondolatok amelyek pillanatnyilag nem részei a tudatnak, de oda beemelhetők, szükség esetén hozzáférhetők.

Az erősebb érzelmek egyértelműbb nyomot hagynak a tárgy energiamezejében. Egyes pszichikusok (érzékelők) ezeket a markáns energiamintákat érzékelik. Azokból a lenyomat-mintákból, amelyek a tárgyak mágneses mezőiben maradtak, bármilyen információ kinyerhető: kivel vagy mivel mi, mikor, hol, miért történt. Az információk többnyire a ezekben az érzékelési formákban érkezhetnek: érzések, hangok, illatok, ízek, színek, képek, számok, késztetések.

A pszichometriát az emberek a mindennapjaikban használják, leginkább önkéntelenül, a személy számára észrevétlenül. Egy-egy tárgy szándékos, vagy véletlen érintésével akár másodpercek alatt is lezajlik a folyamat, az már egy másik kérdés, hogy a legtöbben nem figyelnek fel rá, fel sem ismerik. A csekély mértékű érzékelésre hajlamos személyeknél megindul ugyan a felismerés folyamata arra vonatkozóan, hogy különleges információkhoz jutnak éppen, de a következő időpillanat eseményei (például leteszik a tárgyat) elterelik erről a figyelmüket, majd az érzékelt információs képek belevesznek a cselekvési rutinba.

A különleges érzékelésre képes emberek ezzel szemben nagyon is jól tudják, hogy miért történik az, hogy képeket, képsorokat látnak akkor, ha kézbe vesznek egy tárgyat, hiszen tulajdonképpen a tárgyakon, személyeken, helyeken keletkezett energia-mintákat, „emlékeket” olvassák. Ennek megfelelően vagy tudatosan készülnek egy-egy ilyen mozzanatra, vagy véletlenszerű tapasztalás esetén azonnal felismerik az információ forrását és célját.

Egy személyes megjegyzés: nekem, e sorok írójának rendszeres, mindennapi élményem a pszichometria is. Régebben, gyerekkoromban azt hittem, hogy ez minden ember sajátja, és csodálkoztam, hogy egyes helyzetekben nem ehhez a módszerhez fordulnak segítségért, hanem más emberekhez, akik többnyire érdektelenek, sőt, fogalmatlanok az adott ügyben. Abban nem tévedtem, hogy ez valóban minden ember saját (akár fel nem ismert) képessége, abban viszont igen, hogy az emberek mindegyike tudatában lenne elméjének effajta üzemmódjával. Sajnos, egyre inkább nem.

Hogyan végezzünk pszichometriai érzékelést?

A mentális pszichometria módszerét bárki saját maga is kipróbálhatja (a bejegyzés végén olvasható bekezdés figyelembe vételével). A gyakorlathoz kérj segítséget barátodtól, ismerősödtől. Kérj tőle olyan személyes tárgyat, amit általában magánál tart: óra, öngyújtó, nyakék, irattárca, stb. Tájékoztasd őt, hogy mire készülsz, esetleg azt fogja mondani, hogy nem akarja a dolgot, ezt viszont tartsd tiszteletben. Ha már tapasztalt pszichometrikus vagy, egy régiségkereskedés a lehető legjobb forrás érzékelésed tárgyának kiválasztására. Barát vagy ismerős személyes tárgyának vizsgálata azért célszerűbb mégis, mert utána első kézből lehet ellenőrizni a kapott információkat.

1. Válassz egy csendes, nyugodt helyet, ahol az elkövetkező időben (személytől függően), mintegy fél órában mentes tudsz maradni zajoktól, zavaró tényezőktől.
   Megjegyzés: felkérhetsz egy személyt, lehetőleg ne a tárgy gazdáját, hogy legyen jelen jegyzetelni, rögzíteni az érkező információkat. Ha van ilyen személy, ő mindenképpen maradjon a háttérben, legyen csendben, ő nem része a folyamatnak, csupán adatot rögzít.
2. Ülj le, válassz kényelmes testhelyzetet, csukd be a szemeidet. Kezeidet pihentesd az öledben, kényelmes tartásban, lehetőleg tenyérrel felfelé.
3. Amint kellőképpen nyugodtnak és ellazultnak érzed magad, vedd a kezedbe a céltárgyat, domináns kezeddel érintsd, tartsd azt. Ha szükséges, tartsd mindkét kezeddel a tárgyat, de az érzékelés szempontjából domináns kezeddel érintkezz vele nagyobb felületen.
4. Érezd az információkat, bármilyen formában érkeznek is az elmédbe. Mondd ki, jegyezd fel (akár hangrögzítőt is használhatsz) az érkező benyomásokat. Ne dolgozd fel azokat, ne irányítsd és ne elemezd őket, ne válogass köztük, ne csodálkozz rajtuk, ne változtass rajtuk, ne szerkeszd, ne rendszerezd őket, mindezekre később is lesz lehetőség. Egyszerűen csak mondd ki (írd le, stb.) az érkező információt úgy, ahogy kapod.
5. Érezni fogod, amikor már nem érkezik információ. Ekkor lépj ki a folyamatból.

A gyakorlás fontossága rendkívül meghatározó, ugyanis annál pontosabb érzékelésre vagy képes, minél több pszichometriai érzékelés van mögötted. A statisztikai adatok azt mutatják a pontosság mértékét tekintve, hogy a gyakorlott pszichometrikusok 80-90 százalékos pontossággal rendelkeznek, azaz még az ő esetükben is jelen van 10-20 százalék pontatlanság.

Melyik az érzékelés szempontjából domináns kezünk?

Nem biztos, hogy az a kezünk a domináns az érzékelés szempontjából, amelyiket hétköznapi életünkben dominánsként használunk. Az alábbi módon bizonyosodhatunk meg a jobban érzékelő kezünkről.

Csendesedj el, tedd egymással szembe a két tenyeredet két-három centiméter távolságra, függőlegesen tartva őket (a hüvelykujj felfelé néz). Kezdd el mozgatni őket előbb szét, majd újra vissza egymás felé. Amint energia-áramlást tapasztalsz a két kezed között, akkor azt is érezni fogod, hogy melyik az erősebben érzékelő kezed. Ha mégsem, akkor azt fogod érezni, hogy vonzzák vagy taszítják egymást. Gyakorold ezt tovább, és figyeld meg, hogy melyik kezed vonzza a másikat, és melyik taszítja. Amelyik vonzza, az lesz az érzékelés szempontjából domináns kezed.

A pszichometriát alkalmazhatjuk személyekre, tárgyakra, helyzetekre. Ez utóbbi, a helyzetekre irányuló pszichometria szinte már a távérzékeléssel azonos érzékelési módszereket kíván meg, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben nem ismeretlen célt, hanem egy konkrét, megtörtént eseménysor által kiváltott energia-lenyomat sorozatot vizsgálunk. Bizonyára veled, az olvasóval is megesett már, hogy egy helyiségbe belépve szinte vágni lehet a feszültséget az addig ott történtek miatt, még ha ezt nem is éltük át. Egy másik helyzetben esetleg biztos voltál abban, hogy egészen a helyszínen való megjelenésedig teljesen más témáról volt szó abban a helyiségben – és így tovább. Ezeknek a helyzeteknek a feltárása a pszichometria egyik alapformulája.

A pszichometria és a távérzékelés kapcsolata

Gyakorlott pszichometristák arra figyelmeztetnek, hogy ha a távérzékelés módszerét éppen most tanulod, és még nem vagy gyakorlott távérzékelő, akkor addig ne kezdj a pszichometriába, amíg a távérzékelést nem űzöd készség-szinten, mert ezzel össze fogod zavarni az érzékelési folyamataidat. A távérzékelés és a pszichometria egyidejű tanulása és gyakorlása az eredményességi görbe lassú, de biztos hanyatlását fogja eredményezni.

Végül ismerjük fel azt, hogy a pszichometria bizalmas műfaj. Amennyiben lehetséges, ne csinálj belőle bazári produkciót, hiszen könnyen és gyorsan olyan mennyiségű és minőségű információt oszthatsz meg egy személyről másokkal, amit nem biztos, hogy a vizsgált személy is szeretne megtenni.

„…dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.”

József Attila: Ne légy szeles, 1936

1 – Pszichológiai kislexikon, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, 2001, p.264
2- LiveAbout.com [reference]
3 – Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Ben: Pszichológia, Osiris Kiadó, 1995, p.162

Ajánlott irodalom:

Mostanában ennyien olvasták: 4513