Sajnos nem ismertem személyesen Málik Rolandot.Annyi mindenkit nem ismerünk, és később már hiába minden, marad egy papírillatú gondolatköteg. Úgy érzem, hogy a lehetőséget sem kaptuk meg. 2011. január 28-án, pénteken, több ezer kilométerre szülőföldjétől az ecuadori Santa Marianitában tragikus hirtelenséggel, balesetben elhunyt Málik Roland költő. 35 éves volt. Harmincöt.
Részlet a Sétaforgóból:
Lábam előtt hullámzott vad, ragadozó ár,
egy lány hangja csengett fiatal hátamnál.
Valamit mondott, számomra akkor
meg nem érthetőt,
én meg álltam a kapunál, és csak tűrtem:
néhai bánat veri esőként a szívem.
A tájra köd szállt és a füstölő emlék.
Testem mintha összekaszabolva.
A gondolataim összekuszálva.
Botorkáltam romon és ingoványon.
Fáztam. Támaszkodtam egy falnál.
Isten engem,
csak egy cigarettát akartam.
Gyufám se volt,
nemhogy életem.
A Litera híre >>>
Az El Diário híre [+18] >>>
Málik Roland: Ördög >>>
Hozsánna az Ördögnek >>>
Mostanában ennyien olvasták: 2198
A napokban rendezgettem a könyvtáramat, közben rátaláltam egy olyan példányra az állományban, amit már régóta szeretnék elolvasni. Megcsináltam a helyét és félretettem, hogy majd később belenézek. Na, később belenéztem. Igazság szerint most, hogy készülök az első saját kötetem megjelen/tet/ésére, a könyveket olyan szempontból is megvizsgálom, hogy milyen a felépítésük, hogyan épül fel a belső borítótól az utolsó oldalig, és így tovább. Így aztán örömmel vettem a talált könyvet, mert iskolapéldáját adja annak, hogy hogyan – ne építsem fel a sajátomat. Lássuk csak [név és cím a házfelügyelőnél]!
Miközben már tízezer karakteren túl van az Anomália munkacímű regényem vázlata, jólesően tapasztalom a könyvesboltban, hogy nem csak divat-, bulvár- és percember-könyveket vásárolhat az ember, ha olvasni szeretne. Szombaton este rátaláltam Borges egyik kortársának műveire, és azt kell mondanom, hogy bearanyozta az egyébként is jó hangulatú napomat – és még nem volt vége. A szerző, akinek a könyveit felfedeztem, nem más, mint 