A morning practice RV Attention: this post contains spoiler for a TargetMonkey’s target! When I didn’t know the object of this sample session, I wanted to title my post „Just for fun”. Later, after the quick session I changed my mind, because I already knew the content of this target. In any case, it started as a simple practice in the early morning. Let’s see the circumstances: I asked for a random target from TargetMonkey. I got the target and then started the session. That was it. (Note please, I’m not a drawing artist!)
7771-9996 Viewer: BZ Starts here: 4.4.2013. @5.20 a.m. Ideogram: A specific part of the ideogram is in the centre (inside the square). The square sign is just for attention-capturing.
Artificial thing, not on its usual surface. A monotone image, terrain, with many of the same (recurring) samples.
Most characteristic circumstances of the target (image) are: – dynamism >> impetus by a machine – upwards and downwards direction during the move – upwards warm air.
Hot object in very cold circumstances (AOL: „cold sea”) – tiny toggle particle – artificial cold, freeze – parts/flakes of (frozen) water – significant temperature difference – chemical reaction.
Environment: many small „pyramids” (natural) in dense rows.
The result of the viewing (don’t forget: I’m not a drawing artist!)
A cél az amerikai haditengerészet USS Eldridge nevű rombolója volt, amelyről köztudott, hogy 1943-ban ki volt jelölve az úgynevezett Philadelphia Read more
Részlet L. Vasziljev: Telepátia című könyvéből Ha az ember első ízben találkozik a gondolatátvitel és a spontán telepátia jelenségeivel, rendszerint Read more
Az előző két bejegyzés sajnos komorabbra sikerült, mint ahogyan terveztem. Rendkívüli igény merült fel tehát bennem ebben a néhány napban, hogy valami másról is írjak postot, mint a veszteségekről. Ezzel a maival nem tudom, sikerült-e…?
Mindenesetre nem véletlenül írja egy hozzászóló erről a zenéről a videó alatt: ha az Istennek van iPodja, ez a zene biztos rajta van. De a vers is.
József Attila – Latinovits Zoltán – SH@M3N: Reménytelenül
Úgy döntöttem, hogy mégiscsak elkezdem ezt a blog-szerűséget arról, hogy milyen indíttatásból és egyáltalán miért irkálok mindenféle dolgokat. Aki ismer, Read more
Ózdról (de legalábbis Ózdon) köztudott, hogy az úgynevezett Várhegyen állt egykor Palúz-Vasvár (Palóc-Vasvár, Ózd-Vasvár) fazsindelyes gerendavára. A várat fennállása során Read more
Szomorú hír érkezett: Ingo Douglas Swann 2013. január 31-én, 80. életévében stroke következtében életét vesztette.
A magam, de talán a magyarországi távérzékelők közössége nevében is köszönetet mondok a Mesternek, aki nélkül a távérzékelés nem lehetett volna az, amit ma ismerünk.
Egyik előadását így kezdte: „Azt mondják rólam, hogy már meghaltam, de reinkarnálódtam, és újra ugyanebbe a testbe kerültem.” A pillanat tegnap újra elérkezett számára. Nekem külön fájdalmas az, hogy „Penetration” című könyvének fordítása közben távozott, hiszen szinte napról napra a papírra vetett gondolatai között időztem, amelyekből kirajzolódott előttem az az ember, akivel egyrészt elektronikus levelekből, másrészt a közös tudatmezőben történt kalandozásainkból ismertük csupán egymást, a földi életben mérvadónak tekintett személyes találkozás eddig nem jöhetett létre – és ez már megváltoztathatatlan.
Daryl Smith, a Mester személyes jóbarátja így reagált a megrendítő hírre: „Szomorúan értesültem arról, hogy Ingo Swann elhagyott minket, hogy új formában új kalandokban vegyen részt. Hiányozni fog minden, amit magával vitt. A családnak kitartást kívánok ezekben a nehéz időkben.”
Nehéz lenne ehhez bármit is hozzátenni. A Mester most már része lett annak a közegnek, amit elméjén keresztül megingathatatlanul tanulmányozott.
Ingo Swann, nyugodj békében! Köszönjük, amit magad után hagytál! Your name will be remembered forever. Bon voyage!
Ingo Douglas Swann – a távérzékelés (remote viewing) atyja
1933. szeptember 17-én született Telluride-ben (Colorado, USA). Pszichikus kutatóként, távérzékelőként, művész- és íróként ismertük őt.
Életműve jelentősen kiemelkedik a XX. század második felében működő parapszichológiai kutatók (pszichikusok) tevékenységeinek sorából. Swann születésétől fogva pszichikus képességekkel rendelkezett, amelyet családi örökségként kapott: anyai nagyanyja bírt hasonló tulajdonságokkal. Kisgyermekként kétéves korában egy mandulaműtét folyamán élte át első testen kívüli élményét, amely aztán rengeteg további ilyen – később spontán távérzékelési – állapotot generált, kellő hátteret nyújtva a további pszichikus tevékenységéhez.
Tanulmányai során diplomát szerzett biológiából és művészetekből. Fiatalon 3 évet szolgált katonaként Koreában, majd leszerelése után – művészeti karrierjét elősegítendő – New Yorkban telepedett le, itt sokáig az UNESCO alkalmazottja volt. New York-i állásának megszűnése alapvetően befolyásolta további sorsát, mert főként anyagi okokból kezdett pszichikus laboratóriumi kísérletekben részt venni, ahol ezért napidíjat kapott. A parapszichológiai kutatások az 1970-es években élték fénykorukat, ekkor kapcsolódott be a kutatási tevékenységbe. Eleinte pszichokinézis-, később testen kívüli észlelési kísérleteket végeztek, amelyek eredményességét követően 1971-ben Swann javasolta egy új parapszichológiai kutatási protokoll bevezetését. Ez a szabályrendszer egy olyan folyamat pontos leírása volt, amelynek segítségével lehetővé vált a távolról történő érzékelés, méghozzá a céltól való teljesen elzárt állapotban és bármilyen távolságban, illetve bármely előzetes információ hiányában is. Ő nevezte el ezt az érzékelési protokollt távérzékelésnek, angol nevén „remote viewing”-nak, amely módszer vált végül minden későbbi távérzékelési metódus szigorúan vett alapjának.
A rengeteg sikeres és dokumentált pszichikus érzékelési eredmény mellett mindenképpen megemlítendő az úgynevezett Jupiter-próba, melyben pár héttel a bolygóhoz küldött űrszonda hivatalos adatainak beérkezte előtt előtt jelezte, hogy a Jupiter körül a Szaturnuszéhoz hasonló gyűrű létezik, illetve a bolygó további, műszerrel addig soha nem mért részleteiről is beszámolt.
1972-79 között pszichikus detektívként dolgozott, legalább 25 esetben adott tanácsot a rendőrségnek különféle bűnügyek megoldásában. Később egy előadáson feltett kérdésre válaszolva elmondta: ezt a fajta tevékenységet azért hagyta abba, mert túl sok bürokratikus akadály zavarta meg azt, hogy eredményeit a hatóság érdemben és gyorsan felhasználhassa.
Legismertebb hosszú távú kutatási kapcsolata dr. Harold E. Puthoff révén a Stanford Research Institute-hoz kötötte, ez 1972-1988 között tartott, és távérzékelési kutatásokat foglalt magában. Ezt a tevékenységet az amerikai hírszerzés és különféle katonai hivatalok támogatták, Swann-al az évek során számtalan olyan kísérletet végezt(ett)ek el, amelyet az SRI-n kívül sehol máshol nem valósítottak meg.
1989-ig volt alkalmazott munkatárs a pszichikus kutatások terén a hírszerzésben. 1989-ben visszavonult a kormányzati munkától és a nyilvános szerepléstől, de a pszi tanulmányozásában eltöltött hosszú évek után nem nyugodhatott, időnként részt vett további kísérletekben, főként a többdimenziós mentális képek, az érzékelés, valamint a agyhullámok kutatásának területén.
Visszavonulását közel húsz éves, termékeny alkotói időszak követte, amelynek eredményeképpen rengeteg értekezés, cikk, 11 könyv és egyedülálló festmény született. Képein felismerhető jegyekként jelennek meg a parapszichológia művészeti alkalmazásának jellemző stílusjegyei. Legismertebb festményeiből néhány ma a Smithsonian Air And Space Museumban látható.
Swann-ra különféle módokon rontott rá a halál, ezeket a támadásokat rendre kivédte. Megvívta győztes csatáját a szájrákkal, de 2003-ban egy jeges New York-i utcán olyan szerencsétlenül esett el, hogy eltörött a combcsontja, amelyből igen nehezen épült fel. Ezek után egészsége törékeny maradt, de még így is többször vett részt beszélgetéseken, alkalmi előadásokon vagy éppen az IRVA (Nemzetközi Távérzékelési Szövetség) konferenciáján.
Legutolsó publikált fotóin, videóin már lefogyva, de töretlen jókedvvel szerepelt, ebben közrejátszott, hogy társasági emberként világéletében rengeteg ismerőse és barátja volt. Halála napjaiban egy saját, csodálatos műveit bemutató művészeti album összeállításán dolgozott. Tisztelői, követői, tanítványai, rajongói, barátai és ismerősei – mi mindannyian várjuk azt a napot, amikor e könyv által újra találkozhatunk vele, a Mesterrel.
Az emlékezés örök. Ingo Douglas Swann 1933. szeptember 14. – 2013. január 31.
A cél az amerikai haditengerészet USS Eldridge nevű rombolója volt, amelyről köztudott, hogy 1943-ban ki volt jelölve az úgynevezett Philadelphia Read more
Részlet L. Vasziljev: Telepátia című könyvéből Ha az ember első ízben találkozik a gondolatátvitel és a spontán telepátia jelenségeivel, rendszerint Read more
Kis játék – nagy karakterekkel. Milyen volt, hogyan élt Nagy Sándor, a Hódító, Nofertiti (Ehnaton fáraó felesége), Yohl Ik’nal (a maja Palenque egyik uralkodója) vagy akár Koppány – kisgyermekként? Hódításaikat, csatáikat, nevezetes tetteiket nem gyermekként vitték véghez, mégis talán érdekes arról írni (olvasni), hogy mely szálak mentén jutottak el gyermekkoruktól oda, amelyek alapján a fentihez hasonló felsorolásokban szerepelnek.
Történelmi személyeknek természetesen valós gyermekkoruk volt, az irodalom sokuk kezdeti éveit a tények – vagy a fantázia – alapján feldolgozta. Én nemrégen – különös álom által kapott ötlettől vezérelve – késztetést éreztem egy kitalált hős gyermekkorának jellemző szeletéről írni, mivel meggyőződéssel éltem át azt, hogy az a bizonyos esemény csak így, és sehogy máshogyan nem történhetett meg.
Mindezt tehát meg is írtam, de eléggé újszerű módszernek tartom ahhoz, hogy csak úgy kitegyem a novellát a többi közé.
Hogyan vált lehetségessé ez az egész? Íme az elv, amelyre mindezt alapítottam és amellyel aztán dolgoztam:
Ha a gondolat teremtő erejét elfogadjuk, és miért ne tennénk, hiszen a művészet körülöttünk mind-mind erre példa, akkor a képzelet által teremtett karakterek sem csak egy pontban léteznek a közös tudatmezőben. Életük, körülményeik, tulajdonságaik és főleg kigondolóik hozták létre őket, akik a karakterek számára teremtő istenként funkcionálnak kitalált világaikban. Mielőtt elmerülnénk a szerzők által létrehozott különféle mesterséges tudati univerzumok sokaságában, igyekezzünk elfogadni azt az ideát, hogy a megírt (megénekelt, stb.) kitalált személyek létrejöttének is oka van, valamint korábbi életük és sorsuk, sőt: ha szerzőjük nem küldi a sírba őket, akkor bizony jövőjük is – az adott gondolati síkon. Ezek az időszakok akár szerzői, akár mentális technikákkal kutathatók és megalkothatók, itt egyiknek a részleteire sem térnék ki bővebben.
Ezek után ismerkedjünk meg az én célszemélyemmel: Prospero-val.
Shakespeare utolsó színműve A vihar 1611 körül íródott.
Központi alakja Prospero, Milánó törvényes hercege.
Az értő olvasó számára másoknak emberi gyarlóságukkal való szembesítésével, a megbocsátás kegyének gyakorlásával egyenértékű Prospero alakja – a mágia mesteri szintű alkalmazása mellett.
Mit kell még tudnunk róla? A vihar rövid leiratából megismerkedhetünk vele, ha a színmű eddig kimaradt, feltétlenül olvassák el, az eddig mulasztók számára itt található.
Prospero-ról tehát:
A mágia és a bölcselet tanulmányozása mindig is jobban vonzották, mint hercegi hatalmának gyakorlása. Ezt kihasználva öccse, Antonio – Alonso nápolyi király segítségével – elűzi őt trónjáról: Prospero-t hároméves leányával, Mirandával egy törékeny csónakon a tengerre vetteti. A csónakba Prospero mágikus könyvtárát is belerakatja, hogy az elüldözött testvér minden nyoma eltűnjön Milánóból. Egy mediterrán szigeten érnek partot, ahol rajtuk kívül csupán képzeletük fura teremtményei, illetve Caliban, a sziget előző tulajdonosának, Sycorax boszorkánynak a fia (egy primitív, durva lelkű vadember), valamint Ariel, a barátságos kis szellem él. Telik-múlik az idő, Prospero könyveiből tovább tanulmányozza a mágiát. Eközben Caliban szemet vet Mirandára, de a liliomtiprást Prospero megakadályozza, Caliban-t végül megtöri, és uralma alá vonja az egész szigetet. Miranda később, a boldog vég bekövetkeztekor Ferdinand, nápolyi királyfi hitvese lesz.
Hamarosan – isteni igazságszolgáltatásként – a sziget felé hajózik Alonso és kísérete. Vitorlásukra Prospero elemi erejű vihart varázsol, amely így a tenger fenekére süllyed. A hajótöröttek természetesen a szigeten érnek partot, ahol – némelyek már halálukból visszatérve – igencsak elcsodálkoznak meglepő menekülésükön.
Csodálkozásuktól csak a megdöbbenésük nagyobb, miután azzal szembesülnek, hogy e sziget Prospero birodalma, méghozzá a mágián alapuló és az által működtetett birodalma. Rettegés lesz úrrá rajtuk, attól tartva, hogy a volt herceg bűbáját felhasználva bosszút áll bűnösön, ártatlanon.
Prospero viszont immár felülről szemléli az egész helyzetet, és megelégszik annyival, hogy szembesíti ellenségeit bűnükkel, híveit kitartásuk gyümölcsével. Neki elegendő az, hogy az ellene vétők belátják tettük következményét és hatását, Prospero erkölcsi és mágikus nagysága előtt emberileg megsemmisülnek, szégyenüket átélik, tettüket átértékelik.
Prospero úgy véli, hogy immár elérte célját az élethosszig való mágia-tanulással, így – ahogy mondani szokás – varázspálcáját a szegre akasztja, de e csodálatos földről talán nem is kívánkozik el, így belső megérzéseire és vágyaira bízza azt, hogy visszatérjen-e a szárazföldre, vagy maradjon inkább mágikus birodalmában, a szigeten.
A színművet remekül feldolgozta Peter Greenaway a Prospero könyveicímű filmben (vagy itt), amely mű aztán további hullámokat vetett a témában teremtett világóceán felszínén, elég itt például a Prospero Könyváruházról említést tenni.
Shakespeare nem tért vissza A vihar után, mágikus birodalma mélyére húzódott, e darab után visszavonult, soha többé nem írt színműveket.
Prospero viszont természetesen tovább él, nemcsak a színműben, hanem más szerzők és tudományos szakemberek munkáiban is. Néhány bizonyság erre:
Jan Siegel könyve, a Prospero gyermekei, amely témájában nem, de ihletettségében valóságos örököse Shakespeare művének.
Kanyarodjunk vissza ezek után a bejegyzés céljához. Prospero tehát kétséget kizáróan megszületett, a fentiekben láthatjuk, hogy különféle formában tovább is él, leszármazottai lettek, tárgyakat neveztek el róla – nyilván nem véletlenül. Milánói főhercegsége idején már úgy ismerhettük meg, mint a bölcselet és mágia tanulmányozóját.
Igen ám, de mi vezette oda, hogy e tudományokkal foglalkozzon?
Talán egy gyermekkori emlék?
Kivel – kikkel – találkozott a gyermek Prospero, akik a mágia útjára vezérelték? Minek hatására alakult ki benne ez a gondolkodásmód?
Erről álmodtam, majd aztán további késztetés hatására írtam meg az általam elképzelt (így már a közös tudatmezőben is meglévő) előzményeket Prospero gyöngyei című novellában.
Öt évvel ezelőtti gyűjtésemet találtam meg a fiókban - úgynevezett halálközeli élményekről. Ahogy visszaemlékszem a dologra, furcsának találtam, hogy a Read more
Szőlő. Teljesen hétköznapi, sokszor használt szavunk. De mit értünk alatta a gyümölcs jelentése mellett? A "szőlő" kifejezés egyenrangú megfogalmazása bármely Read more
...azaz Bottineau hajói. A napokban átemeltem az RV Hungary blogból saját, három éve írott cikkemet egy ősi távérzékelőről, bizonyos Etienne Bottineau-ról. Read more
…azaz Bottineau hajói. A napokban átemeltem az RV Hungary blogból saját, három éve írott cikkemet egy ősi távérzékelőről, bizonyos Etienne Bottineau-ról. Ez az ember olyat tudott az 1700-as években, amit más sem akkor, sem azóta nem tudott megismételni. Volt persze akkoriban is, aki azt állította, hogy pont ugyanazzal a képességgel bír, vagy hallott olyan személyről beszélni, aki már látta az embert, aki találkozott azzal, aki tudott ilyet valamikor, szóval… Bottineau egyedi volt abban a képességében, amit használt, vagy használni vélt, és vagyon ellenében sem engedte át tudását senkinek.
Nauszkópia – Bottineau hajói – Remote viewing évszázadokkal ezelőtt Az írás itt olvasható >>
A cél az amerikai haditengerészet USS Eldridge nevű rombolója volt, amelyről köztudott, hogy 1943-ban ki volt jelölve az úgynevezett Philadelphia Read more
