L. Vasziljev: Telepátia
Alcíme: A fiziológus észrevételei
Vnumenie na rasstavnii – Zametki fiziologa
Eredeti kiadás: Moszkva, 1962
Magyar kiadás: Gondolat Kiadó, 1964 (Go 208-f-6466) Fordította: Józsa Péter
Ez a Magyarországon 1964-ben megjelent könyv egy pótolhatatlan, alapvető és más forrásból be nem szerezhető ismereteket közlő munka a telepátiáról és a fizikai érzékeken túli érzékelésről. A megjelenés évében sem a Szovjetunióban, sem Magyarországon az állam parapszichológiai területre irányuló kutatásai nem voltak közismertek, ezért sem a korabeli cenzúrának, sem a könyv anyagát ellenőrző szakembereknek nem állt módjukban egyes – lényegi, a téma mai kutatását jelentősen elősegítő – részletek elhagyását, törlését kezdeményezni Vasziljev könyvéből. Alapvetésként Vasziljev természetesen a jelenségek materiális megközelítést alkalmazza, mégis a telepátiával, távérzékeléssel, gondolatátvitellel és határos területeivel foglalkozó kutatók és érdeklődők olyan alapművet kaptak a kezükbe, amelyből szinte képzés-szerűen kísérhetik figyelemmel a témával kapcsolatos tudományos folyamatokat. A könyv rendkívüli forrásmunka is egyben, hiszen névmutatója 168 bejegyzést tartalmaz, ezen kívül szinte minden második-harmadik oldalon forrásanyag-hivatkozást, részletekbe menő ábra- és kísérletmagyarázatot olvashatunk.
Hogy megbizonyosodjunk az előbbiekről, egyszerűen olvassuk el a könyv fülszövegét és tartalomjegyzékét, amelyek rengeteg részletről tanúskodnak.
A fülszöveg:
Ez a kis könyv történeti áttekintést ad a parapszichológia – azaz a gondolatátvitelről, szuggesztióról, telepátiáról szóló tanítás – keletkezéséről és fejlődéséről.
A szerző, L.L. Vasziljev* professzor ismert, többszörösen kitüntetett, Lenin-rendes szovjet tudós. Több mint negyven éve fiatal fiziológusként kezdett parapszichológiával foglalkozni. 1921-ben V.M. Behtyerev, a kiemelkedő orosz tudós vezetésével folyó parapszichológiai kutatásokba kapcsolódott be. Behtyerev maga is folytatott kísérleteket a gondolatátvitel területén kutyákon és embereken, s nagy fontosságot tulajdonított a „titokzatos” jelenség tudományos kutatásának.
Vasziljevet kezdettől fogva a szuggesztió anyagi természete érdekelte. 1932-ben nagy jelentőségű kísérletek kezdődtek az ő irányításával a telepátia fizikai természetének feltárása céljából. A kutatás 1938-ban a kutatók számára is teljesen meglepő, nem várt eredménnyel ért véget. Ez a kísérlet megdöntötte a gondolatátvitel elektromágneses természetének hipotézisét, amelyet addig a kutatók is vallottak. A két kísérleti személy, az induktor és a percipiens egymástól való teljes elszigetelése nem változtatta meg a szuggesztió eredményét. A háború megszakította a további kutatásokat.
Vasziljev professzor csak 1959-ben tért vissza újra a parapszichológia problémáihoz „Az emberi lélek titokzatos jelenségei” című könyvében. Ugyanez év végén egy francia folyóiratban amerikai kutatásokról olvasott, amelyek egészen váratlanul alátámasztották huszonöt év előtti hipotézisét. A kísérletek azt mutatták, hogy a telepatikus információ áthatolhat nagy tömeg tengervizen és a tengeralattjáró fémburkolatán is, tehát olyan közegeken, amelyek nagyon megnehezítik az elektromágneses hullámok terjedését, a rádiókapcsolatot. Ez a hír új munkára buzdította, s ekkor kezdeményezte a telepátia kutatására egy laboratórium létrehozását a leningrádi egyetem fiziológiai kutatóintézetében. Jelenleg is e laboratórium élén folytatja kutatásait (1964-ben, BZ), amelyek eredményéről e munkájában számol be.
*A szerző teljes neve: Leonyid Leonyidovics Vasziljev (Leonid Leonidovich Vasiliev, Леонид Леонидович Васильев, 1891-1966).
A könyv tartalomjegyzéke:
I. A probléma története (Alapfogalmak)
II. Akarat-, illetve gondolatátvitelként felfogható esetek a mindennapi életből
III. Az akarat- és gondolatátvitel kísérleti kutatása
IV. A mindennapi esetek összehasonlítása a kísérleti eredményekkel
V. A legjobb kísérleti feltétel keresése – A telepatikus indukció optimális feltételei. A telepatikus percepció optimális feltételei.
VI. A telepatikus összeköttetés
VII. A telepatikus képesség
VIII. Az akarat- és gondolatátviteli filozófia vizsgálata
IX. A „biológiai távkapcsolat” jelenségei az állatok közt
X. Az akarat- és gondolatátvitel elektromágneses hipotézise
XI. Nagyon nagy távolságokon végzett kísérletek
XII. A telepátia elméleti jelentősége és lehetséges gyakorlati alkalmazása
Névmutató
Mindezekkel együtt Vasziljev professzor is megállapította a maga idejében, amit a témával foglalkozó kutatók, szakemberek rendszerint hamar felismernek:
Az a körülmény, hogy a telepatikus átvitelben összehasonlíthatatlanul gyakrabban szerepelnek vizuális és egyéb fajta képek, mint szavak, bizonyítja annak a gondolatomnak a helyességét, hogy a telepatikus összeköttetés egyáltalán nem az evolúció legújabb vívmánya.
Könyve végén logikusan felépítve, 12 pontban adja közre a témáról kialakított állásfoglalását, amelyet az alábbi sorokkal vezet fel.
Befejezésül kötelességemnek tartom, hogy őszintén kifejtsem saját véleményemet e könyvemben érintett tő kérdésekről. E nézeteim sokéves személyes tapasztalatomon és a irodalomban található nagyszámú adat gondos tanulmányozásán alakulnak.
A könyvet, amint említettem, 1964-ben adták ki Magyarországon (eredeti ára 15 Ft volt), így jelenleg csak antikváriumokban kapható.
Mostanában ennyien olvasták: 460A telepátia jelenségei valóságos tapasztalatok. Ehhez nem fér kétség. Túl azon, hogy hatalmas mennyiségű idevágó tényanyag áll a rendelkezésünkre, szinte nincs olyan meglett családapa, akinek ne volnának telepatikus jelenségekkel kapcsolatos személyes élményei. Tisztelet minden olyan próbálkozásnak, amely tudományos magyarázatot keres e jelenségekre.
K. E. Ciolkovszkij
