Amikor valami jó történik

Az ember ösztönösen is megérzi, amikor valami jó történik vele, még ha az elsőre nem is tűnik annak. Ezzel a dologgal, ami most velem megesett, ez lépésről-lépésre végigkövethető. Írásaim minőségének ellenőrzésére magam ötletéből kiindulva már régebben is alkalmaztam azt a módszert – amelyet aztán később írástechnikai szakkönyvekben olvastam -, amely az elkészült művet több-kevesebb időre a fiókba javasolja helyezni, hogy aztán később elővéve más szemmel olvashassuk el, stilisztikai, szerkezeti megoldásokat újra tudjunk gondolni. Ez a határidő nélkül dolgozó szerzőknél rendkívül jól tud működni, de ha belépne a “mikor tudod küldeni, tegnapra kellett volna”-kategória, ez nyilván ebből kiesik.
Van egy-két olyan regényem, amelyek szinte teljesen elkészültek, de annak ellenére a fiókba helyeztem őket, hogy nincsenek befejezve. Ennek az volt az oka, hogy hiába lennének belőlük akár közkedvelt könyvek a boltok, a könyvtárak és a nappali szobák polcain, egy fontos rész-elem hiányzott belőlük: abban a formában nekem nem tetszettek. Ez nálam kizáró ok a közreadás folyamatában.
Egyik regényem évek óta futott a memóriám hátterében, mígnem két hete, november közepén úgy ébredtem a hajnalok hajnalán, hogy megvan az a része, eleme a történetnek, amitől már nekem is tetszeni fog, bár az olvasóknak nemigen tűnt volna fel a hiánya, de az, hogy mégis belekerült, szinte észrevétlenül feldobja az egészet. Így aztán kialakult az a helyzet, hogy egy háromszáz oldalnyi regény-alapot egyrészt újra kellett strukturálnom, másrészt az új szerkezetet kiegészíteni az oda illő információkkal. Ez a folyamat körülbelül azt jelentette, hogy az anyag közepét az elejére, az elejét a vége elé, a végét megváltoztatva középre kellett helyezni, mindezeket új, a történet lényegére vonatkozó fontos információkkal összekötni. Még mielőtt belekavarodtam volna az átrendezésbe, szépen minden összeállt, hogy úgy mondjam, magától. Ha valaki már építette át belülről a házát, az tudja, hogy miről van szó.
A végeredmény most már nekem is tetszik. Sőt, a folyamat, amivel ezt elértem, az volt az egészben a legjobb, hiszen éreztem: most valami jó történik.
2014 tavaszán olvashatják.

Mostanában ennyien olvasták: 747

Hasonló bejegyzések:

A tartalom védelme és a karakterek

Olvasom itt-ott a neten, hogy az egyes író kollégák közzéteszik, hogy éppen min dolgoznak és abban mennyit haladtak aznap. Ez biztosan jó is valamire, ha másra nem, saját magunk ösztönzésére, nem valami felemelő látvány, hogy hetek óta 1.500 karakteren áll valamelyik anyagunk. Én arról már leszoktam, hogy a tervben lévő írásom címét vagy tartalmát anélkül tegyem közzé, hogy teljesen kész ne lenne, volt ugyanis egy-két próbálkozás arra, hogy az általam választott egyedi címet vagy általam jószándékúan nyilvánosságra hozott vázlatos tartalmat – ahogy mondani szokták – lenyúlják. Így aztán saját magammal, vagy szélsőséges esetekben a körülöttem lévő emberek közül néhánnyal osztom meg az éppen írott anyagot, a visszajelzés ugyanis nélkülözhetetlen.
Van olyan írásemlékem, egészen pontosan A visszatérő című novellámmal kapcsolatban, ami elgondolkodtatott. Nem sokkal az után, hogy megírtam, feltöltöttem egy úgynevezett amatőr írói honlapra. Sejthettem tán valamit a saját tartalmam védelméről, mert készítettem egy olyan kódot, ami a megírás dátumát, helyét és idejét tartalmazta kizárólag általam visszafejthető módon, és ezt az írás mögé biggyesztettem. Ezzel azon a bizonyos honlapon nem tudtak mit kezdeni, de sejtették a kódról, hogy mi lehet az. Ezért hát, mivel sem belekötni sem lenyúlni nem lehetett emiatt az írást, inkább ellehetetlenítették a jelenlétemet a portálon. Valószínűleg csak az volt a bajuk vele(m), hogy a legtöbb szerzőnek ez eszébe nem jutott addig. Sokkal kevesebbért is hagytam már ott helyeket és embereket, innen is hamar távoztam, saját szemétdombjuk, kapirgáljanak csak nyugodtan, egymás között.
 
 
Onnantól csodálkozom azon, hogy írók – legyenek azok amatőrök vagy hivatásosak – minden szívbaj nélkül közlik a még csak tervbe vett ötleteiket, illetve azt, hogy éppen hol tartanak jelenlegi munkájukban. Lehet, hogy ez nálam paranoia, én biztosan nem tenném azon túl, amit már eddig megtettem. Egy ideje elővigyázatos vagyok.
Ezzel együtt a hétvégén összevetettem a tempómat másokéval. Azt olvastam, hogy szerzők a múlt hét – azt hiszem – csütörtöki napján 900, 1.200, 2.400 vagy 5.000 karaktert is írtak naponta. Ez utóbbi már egy egész fejezetnek felelt meg, és azon morfondírozott a szerző, hogy vajon nem lesz-e dagályos az a fejezet, ha ilyen terjedelemben hagyja meg. Ezt a bizonyos blogbejegyzést tegnap, vasárnap este olvastam. Mivel én magam is vezetek statisztikát a haladásomról egy-egy írásban, ide írom, hogy mennyit haladtam 2010. április 25-én az írásban: 23.585 karakter, ezek összesen 3.641 szót tesznek ki.  Mindezt reggel hattól tízig, illetve délután még egy órácskát valamikor.
 
Ez nem jelent semmit. Főleg azt nem, hogy hűha, én aztán igen, mert milyen termékeny vagyok, és azt sem, hogy bezzeg a többiek, hogy belassultak. Volt már nekem is – ahogy itt elfigyelem a listámat – 995 vagy 326(!) karakteres napom is, bár elismerem, hogy nem ez a jellemző, hanem a huszon-harmincezres.
 
Összehasonlításul: ez a bejegyzés, amit most olvasnak, 3.101 karakter terjedelmű.
Ez nem lóverseny ugyan, mégis van győztes: aki a legjobban érzi magát alkotás közben, és akit olvasnak.
 
 

Mostanában ennyien olvasták: 755

Hasonló bejegyzések:

Hogyan szerkesszük regényünket?

Egy előző bejegyzésben arról írtam, hogy mennyire tisztelem azokat az embereket, akik az írás technikájáról írnak. Nem szeretnék én is ebbe kezdeni, de találtam egy igen hasznos, egyszerű cikket arról, hogy Hogyan szerkesszük regényünket? Lássuk tehát – kicsit átdolgozva és néhány személyes betoldással:

1.Lépés: tedd el!
Befejezted a regényedet? Fantasztikus, de most tedd el. Dugd el, és ne is foglalkozz vele legalább két hónapig. Fogadd meg ezt a tanácsot, és csináld. Várj két hónapot.
Ha meg tudod állni, hogy nem olvasol bele, nem nézed meg, sőt a kezedbe sem fogod két hónapig, akkor folytathatjuk!
Nyomtasd ki az egészet. Előtte bizonyosodj meg róla, hogy mindegyik oldal számozott, rajta van a neved, a regény címe, és egy kis utalás a szerzői jogra, valahogy így:

Saját Nevem
Ez a címe
1.oldal a 234-ből
Copyright 2009, vagy amikor írtad.

Nálam ez így néz ki, mint élőláb:


Ez egyben eszköz arra is, hogy visszakapd a munkádat, ha elhagynád vagy elkeveredne valahol az elkövetkezendőkben. Ennek ellenére legyen egy mentett példány a számítógépeden vagy egy adathordozón, ez az alap.

2.Lépés: olvasd el!
Vegyél a kezedbe egy piros tollat vagy egy szövegkiemelőt, és olvasd el az első szótól az utolsóig a regényedet. Ne siess, ez pontosan nem az a helyzet, ahol sietned kellene. Azzal töltsd az idődet, hogy kielemzed az írásodat. Tegyél jeleket, csillagokat azokra a helyekre, amelyekről érzed, hogy meg kell változtatni őket. De tegyél pipát vagy bármilyen jelet is, amely az elismerést mutatja, amikor egy tökéletes részt olvasol az írásodban. Amit a lány mondott a fiúnak, az maga a tökély? Jelöld meg, hogy minta legyen más részekhez.
Most pedig a lényegi része következik a dolognak.

3.Lépés: a szerkesztés
Fogd a szövegszerkesztőt, nyiss egy új oldalt, és írd fel a tetejére: Első rész [fejezet, és így tovább – ahogy tagoltad az írásodat]. Ez az a pont, ahol megkezded a szerkesztést. Olvasd újra a szöveget, és ha meglátsz egy javítandó részt benne, jegyezd fel az újonnan nyitott oldalra: első oldal, második bekezdés harmadik sora lefelé, jegyezd fel – és haladj tovább így, például:

Tizennegyedik fejezet, nyolcvanhatodik oldal, negyedik bekezdés, hatodik sor lentről. – A lány rettegve tekint az ablak felé… Odakint nehéz lépések hallatszanak – itt lehet, hogy sötétebbnek kell lennie a szobának, ahol a lány van, nem? Jelöld meg ezt a részt és készíts jegyzetet róla.

Huszonötödik fejezet, száznyolcvannegyedik oldal, első bekezdés, második sor fentről. A fiú elfelejtette volna átadni a virágot, amit a lánynak hozott? Jelöld, meg és készíts jegyzetet róla.

Erről van tehát szó, nyilván látszik már a folyamat. Tedd meg ezt az egész regénnyel, majd mentsd el ezt a fájlt, amelybe a javítani valót írtad. Menj végig újra az egészen, vesd össze a jegyzeteidet a regényben vörössel jelzett részekkel, amit javítandónak találtál. Állapítsd meg a gyenge pontokat – majd tedd el újra az egészet a fiókba.

Néhány hét múlva vedd elő újra, és ismételd meg a szerkesztést ugyanígy, majd újra, egy harmadik alkalommal. Biztos lehetsz benne, hogy a szerkesztési-javítási feladatok egyre rövidebbek lesznek, mind kevesebbet kell javítanod a regényedben, míg végül elérkezel arra a pontra, amikor tökéletesnek fogod találni!

Mostanában ennyien olvasták: 780

Hasonló bejegyzések:

Milyen egy jó könyv?

Általában érdeklődéssel olvastam, olvasom olyan írók tanácsait arról, hogy milyen egy jól megszerkesztett regény, akik egyébként pont azt a könyvet tudják felmutatni legfontosabb munkájukként, amit arról írtak, hogy hogyan kell írni. Minden elismerésem az övék, hiszen írói fogásokat vetnek papírra ahelyett, hogy egy regényt vagy novellát írnának helyette, időt és energiát fordítanak arra, hogy mások okuljanak a tanácsaikból. Nem jutott eszembe tényleg az a közhely, hogy aki nem tudja, az tanítja, mert nyilván azért írnak ilyen könyveket olyan emberek, akiknek könnyen megy az írás, hogy segítsenek olyan embereknek, akiknek viszont kevésbé. Az én véleményem viszont az, hogy nincs az a szakkönyv, amiből meg lehetne tanulni az írást, mint ahogy biciklizni sem könyvből tanulunk. Ennél a példánál maradva: ha nem érezzük a lehetőséget abban, hogy ülve haladunk egyik helyről a másikra úgy, hogy még élvezzük is, akkor a biciklizésbe kár belekezdeni, és persze teljesen fölösleges szakkönyveket olvasni róla. Ilyen az írás is, ha könyvből tanuljuk: ha sikerül megtanulni egy másik könyvből, hogyan írjunk könyvet, az olyan lesz, mint a biciklizés muszájból: elküzdöttük magunkat egyik helyről a másikra, de felejtsük is el, egy gyötrelem volt, hátha nem látta senki. Maga az írás öröm, ha örömmel ír az ember, örömmel fogják olvasni is. A képen szereplő könyv Donald Maass: The Career Novelist letölthető szabadon innen.

 

Mostanában ennyien olvasták: 778

Hasonló bejegyzések: