Első mondatok

Közreadott novelláim első mondatai:

Úgy tért vissza az öntudatod, ahogy a kirakójáték utolsó darabkáját a helyére illesztik. (Add vissza az aurámat!)

Egy férfi életében többször is elkövetkezik az a pillanat, amikor meg kell mentenie a világot. (Ágyú az udvaron)

Nyomozói pályafutásom alatt szinte alig dolgoztam olyan ügyön, amelyet eredménytelenül zártam volna le. (Áldozatok)

Izzadva ébredt már hajnalban. (Anomália)

Teljesen átlagos napnak indult, ami arról készült szólni, hogy a városba szakadt ember hazautazik vidékre, a Karácsonyt eltölteni. (Csengőszó)

Köd szitált a nyaka és a gallérja közötti résbe, a hideg nedvesség megragadt a csupasz bőrén, a zubbonyán, mindenütt. (Egy nap a háborúban)

Kilenc nap telt el a nyaralásból. (Élőhely)

Szendrei szerette az őszt, annak minden bújával-bajával, kellemetlenségével együtt. (Karnyújtásnyira a város)

Arany csík szűrődött át az ablaktáblák alatt, és a szembelévő falra vetült. (Körkörös hullámok)

Sarat taposva várakozott odakint. (Magnitúdó)

Negurilassia igen nehezen bírta a csekély fényt, ami tulajdonképpen egyáltalán nem volt kevesebb, mint máskor, mégis szokatlan volt számára. (Negurilassia)

Kék, rugalmas anyagból készült csipke-alsóneműt húzott lefelé centiről-centire egy tökéletes testről, amikor megszólalt a telefonja. (Szerencsésen megoldott bűnügy)

Hátamat egy kidőlt, moha-lepte fatörzsön megvetve feküdtem a sűrű aljnövényzetben. (Sátai Füzetek – A visszatérő)

A helyiség falán óra jelezte a pontos időt, negyedóránként egyet-egyet füttyentett, egészkor pedig az órának megfelelő számban kakukkolt a szerkezetből kiugró madárka. (Ugrás hétfőn)

Mostanában ennyien olvasták: 841

Hasonló bejegyzések:

Isten iPod-ja

Az előző két bejegyzés sajnos komorabbra sikerült, mint ahogyan terveztem. Rendkívüli igény merült fel tehát bennem ebben a néhány napban, hogy valami másról is írjak postot, mint a veszteségekről. Ezzel a maival nem tudom, sikerült-e…?
Mindenesetre nem véletlenül írja egy hozzászóló erről a zenéről a videó alatt: ha az Istennek van iPodja, ez a zene biztos rajta van. De a vers is.

József Attila – Latinovits Zoltán – SH@M3N: Reménytelenül

Mostanában ennyien olvasták: 826

Hasonló bejegyzések:

Csontzörgés éjfélkor a padláson

A héten találtam egy ilyen idézetet, annak ellenére, hogy nem kerestem. Egyszerűen csak olvastam egy helyen, és nem lehetett otthagyni, elhoztam magammal. Az idézet egyszerű definíciója az írásnak a kívülálló és a bennfentes oldaláról egyaránt. Minden benne van az íróról, az olvasóról és az eredményes munkáról, és higgyék el nekem, aki mindkét oldalt gazdagítja, hogy ennek az néhány sornak minden hangja igaz. Modernizálásra szorul egy kicsit, azt igyekeztem kiváltani az itt látható Dell-billentyűzettel. Bevallom, hogy a kollégát eddig nem ismertem, ezzel nyilván ő is ugyanígy van velem kapcsolatban, viszont ahogyan az írásról vélekedik, azzal számomra mindent elmond magáról. Hogy vélekedik az írásról Harlan Ellison? Pont úgy, ahogy én is:
 

A kívülállók azt hiszik, hogy az írás mágikus dolog, felmész a padlásra éjfélkor, csontokat zörgetsz, és reggel egy történettel jössz le onnan, de egyáltalán nem így van. Ülsz az írógép előtt és dolgozol, ez minden.

 
Vagy íme, egy másik idézet, szintén Harlan Ellison tollából, ami ugyanúgy az írói munka lényegét érinti, mint az előző:
 

Nem az a trükk, hogy íróvá váljunk. A trükk az, hogy azok is maradjunk.

 

Mostanában ennyien olvasták: 622

Hasonló bejegyzések: