Sáta személyéről

Sáta: Bóta bátyja, úz testvérpár, sorsuk gyakorlatilag csak párhuzamosan ismerhető meg. A családról jelenleg csupán annyi tudható, hogy édesanyjuk özvegy volt, árva gyerekként nőttek fel. Kora gyermekkoruktól a cserépégetéssel ismerkedtek, látástól vakulásig dolgozó fazekaslegények voltak.

Sáta egy szőke, fejéhez tapadó hajú, kerek fejű ember volt.
Üvegfal mögött

Az Öregek Tanácsa i.e. 2480-ban (1560. mté) sámánképzésre rendelt be két főt az úz törzsből. Sátát és Bótát jelölték ki a részvételre. A sámánság kitanulásának lehetősége abban az időszakban nem volt túlságosan népszerű tevékenység, mert Poszáda fősámán fiai a sámánok feladatának számító marhabél-szárítás közben haltak meg.
A sámánképzést követően Bóta lett a fősámán, majd fővezér, Sáta pedig Poszáda mellett az ifjúsággal foglalkozó sámán.

Mintegy nyolc év múlva teljes árvaságra jutottak, édesanyjuk meghalt. Sáta a hagyományokhoz híven Poszáda fősámán leányát vette feleségül. A rovás folytatását nem vállalta (ez mindig is nehezen ment neki), így Bóta folytatta tovább. Éltesebb korára Sáta a rovást el is felejtette, féloldalára megbénult. Bátyjának halála után Bóta végérvényesen Ordoszba költözött, és átvette a megüresedő fővezéri tisztet. (Paál Zoltán: Arvisura)

Mai világunkban Sáta és Bóta (1954-től Borsodbóta) két, egymástól 2 kilométer távolságban lévő nyugat-borsodi falu.