Évtizedek óta folytatok mély és szerteágazó kutatásokat Sáta helytörténetével kapcsolatban. Ameddig lehetett, kihasználtam az elérhető és fellelhető írott irodalmat, forrásokat, tárgyi és irodalmi emlékeket. Eljött viszont egy pont, ahonnan a megszokott módszerekkel már nem lehet további információkat szerezni a hely történetéről az eltelt évszázadok sokasága, a „történelem előtti” idők messzesége miatt. Ezek a múltba merült információk pedig éppen olyan fontosak egy település életében, mint azok, amelyeket valaha is dokumentáltak papíron, fényképen vagy filmen. Adatközlésre és esettanulmányok végzésére alkalmas alanyok felkutatását követően egyedülálló, Sáta helytörténetében eddig még soha nem próbált kísérletbe kezdtem annak érdekében, hogy pontosan feltárhatóvá váljon Sáta lehető legteljesebb múltja. Szándékom annak kiderítése, hogy a mindenkori időszámítás alapján melyik évben telepedett meg itt ember, milyen életmódot folytattak, milyen céljaik voltak azzal, hogy éppen itt telepedtek le, vagy akár az, hogy kik voltak ezek az emberek. Érdekes válaszok várhatóak arra nézve is, hogyan fejlődött a falu, hogyan nézett ki az eltelt évszázadok alatt, és milyen események történtek azokban az időkben, amelyekről eddig semmilyen információink nem voltak.
Az eredmények több, egymástól független személy vizsgálatai alapján születnek, a kutatás folyamatos. A feltárás a hagyományos, elemző- és gyűjtőmunkának egy különleges elméleti módszerrel való támogatásával történik. Az eredmények összevetése helytörténeti dokumentumokkal megtehető, a jelentős időmúlás miatt viszont általában nehézségbe ütközik, ha ugyan nem lehetetlen. Az itt feltüntetett eredmények pontossága elsősorban saját [1] és a [4] számmal feltüntetett vizsgáló esetében tekinthető kilencven százalékot meghaladónak, mivel egyéb – többek között különféle nemzetközi vizsgálatok – adatai ezt az egyezőséget mutatják.
E kísérleti kutatások eredményeit tartalmazza ez az oldal (évszámok szerint időrendben).
Eredmények
Az eddigi eredmények a falu népességével, lakosságával, a lakóhelyek és a közösségi létesítmények helyével kapcsolatosak. Jelenlegi időszámításunk szerint 23-tól 1492-ig vizsgáltuk az eseményeket és a helyszínt. A „hivatalosan” fellelt írásos emlékek alapján, mint tudjuk, Sáta említése először 1281-ben történt az egri káptalan visnyói határjárásáról kiadott oklevélben. Valójában – természetesen – ez időpont előtt is élt és létezett a falu. Egy kutatási eredmény szerint az első állandó lakója a helynek jelenlegi időszámításunk előtt telepedett meg itt [1]. Az eddig fellelt eredmények az alábbiak:
(Megjegyzés: a különböző közterületeket, földrajzi helyeket, településeket a ma ismert nevükön jelzem a szövegben.)
Időszámításunk kezdetén (i. sz. 1-ben*)
A patak (mai polgármesteri hivatal felé eső része, valamint a Dózsa Gy. utca felé haladó része) mocsaras, posványos felületű. 5-7 ház, vagy inkább (egy részükkel földbe süllyesztett) kunyhó áll a jelenlegi Lilice forrás mellett, dél (a Zsobrák és az Állomás) felé húzódva. A házaknak nincs udvaruk, frontjuk a patak felé néz, attól biztonságos távolságra van. Építésük egyszerű, botokra és botok közé tapasztott földes anyag tartja össze a falakat, a vastagabbak két bot- és karófal közé ömlesztett anyagból állnak.
A jelenlegi templom helyén, kiemelt helyen négyszögre faragott, magas, tekintélyes, mintákkal díszített faoszlop áll. Ez valamiféle központi hely, találkozási hely. Előtte futnak össze az inkább ösvényeknek nevezhető utak. Bótára és Nekézseny felé nem a jelenleg ismert út a fő közlekedési útvonal, hanem Bóta felé egy, a hegygerincen haladó út, Nekézseny felé pedig az erdőn át vezető út. Ózd irányába a Ladánynak vezető ösvényen keresztül közlekednek elsősorban, a Várkony irányába menő út kevésbé használt.
A faragott faoszloppal szembeni (jelenlegi templom) területen, a patak túloldalán a dombhoz bújva egy hosszabb, nagyobb építmény található. Tartalmaz lovak számára beállót, és a közlekedéssel, elsősorban a lovakkal kapcsolatos tevékenység végzésére is be van rendezkedve.
A település területe a mai szemmel nézve szinte néptelen, ugyanakkor külső képe egyfajta átmeneti állapotot mutat.
Ebben a vizsgálatban adat merült fel a korabeli, a helyszínen használt nyelvre és vallásra vonatkozóan is.
* Időszámításunk alapjai >>
Időszámításunk szerint 23-ban
Ligetes, három-öt méter magas, nyárfás erdő húzódik a tanya felől egészen a régi óvoda előtti részig (a templommal szemben, ma üresen álló telek) a völgyben. A patak medre ott alacsonyabb, beljebb, a jelenlegi focipálya körül rendszeresen megduzzasztja a vizét a felgyülemlett fahordalék. Ilyenkor alacsony, félméteres víz árasztja el a jelenlegi Kossuth és Dózsa György utcák helyét, a fák között, a rendszeres vízbőség miatt kisebb ártéri erdőt kialakítva. Lejjebb, a jelenlegi Kolozsvári utca felé nem önt ki, mert a Szemszúró felől befutó völgy előtt egy kisebb vízmosás van, amiben fel tud gyűlni a víz. A Szemszúró és a jelenlegi kastély-hegy tetején egy-egy fehér falú kunyhó áll, a völgy mocsaras helyeiről származó nádtetővel. Kör alakú kunyhók, egy-egy kis ablakkal. Ajtó nincs rajtuk, a bejárati nyílást posztó-szerű anyag takarja. Őrtüzeket őriznek és táplálnak belőlük, őrhely. Erről a két helyről belátni a völgyet két irányban, és dél felé is el lehet látni. A jelenlegi kastély helyén elhagyott, vagy nem használt földsánc, fonott vesszőfalak, földdel feltöltve. A struktúra mögött nyiladék a hegy belsejébe. A Lilice környékén van egy tanya-szerűség, egészen a hegy alatt, a forrástól nem messze, mert ott is gyakran önt ki a patak. Fafaragással, fa-feldolgozással foglalkoznak, akik ott élnek. A falu képe ilyen: az őrkunyhók felől egy ösvény fut a bozótban a jelenlegi Kolozsvári utca vonalán, de feljebb, a domboldalban. Ez az ösvény tovább megy az állomás* felé, van egy letérő az említett lilicei kunyhó-csoport felé. Innen a jelenlegi Arany János utca-Béke utca vonalán húzódik egy másik ösvény észak-nyugat (Ózd, Várkony) felé, ami a régi tsz-nél** tér rá arra a nyomra (egy kicsivel beljebb, a domboldal felé), ami ma az aszfaltozott közlekedési út. Észak (Bóta) felé a hegygerincen vezet egy ösvény, ez ma is megvan, a bótai tetőnél tér rá a völgybe vezető, ma is ismert és használt útra. [1]
* állomás – az egykori TÜZÉP-telepnél lévő kétvágányos vasútállomás, ma már nem működik
** tsz – a falu Ózd felé eső végén túl, a kanyar után található völgyrész, balra volt a termelőszövetkezet, jobbra mészégető kemencék, ma már nem látható egyik sem
Időszámításunk szerint 128-ban
A település központja a jelenlegi Kolozsvári utca, annak is az a része, ahol ma a virágbolt-zöldséges van. Dús, erdős völgy, kezeletlen irtásokkal. A mai Nagyhíd helyén megsekélyesedik a széles patak, könnyen át lehet gázolni rajta, lovakat itathatnak, egészen a régi iskola előtti szakaszig. Ez a rész a közösségi élet színhelye is, piac-szerű események vannak itt időnként, állatokat (vadász-zsákmány), disznót, kecskét, aprójószágot hordanak ide „eladni”. Nem hagyományos eladás történik, inkább csere, nagyobb értékű jószágnál/dolognál egy jövőbeni szaporulatból való átadásra történő megegyezés. A falu elöljárója a régi szatócsbolt helyén álló szállásban lakik (a mai Nagyhíddal kissé balra eső házhelyről van szó), tűzön megedzett, négyzetesre munkált faoszlop áll előtte, rajta különféle jelzésekkel. A szállások jellegzetes, kevert építmények, egy részük (főleg a tetejük) még nemezből vagy bőrből vannak. A jelenlegi falu szerkezete még nem létezik, csak néhány szállás áll, elszórva a falu területén. Ösvény vezet hozzájuk. A mai polgármesteri hivatal helyén egy domb áll, a patak felé néző oldalának aljában valaminek a be-, vagy lejárata. A Nagyhíd előtti sekélyesedéshez fut be egy lovascsapás észak-nyugat (Ózd) felől, ami a jelenlegi Széchenyi út felől jön, nagyjából a tsz egykori helyénél kezdődő mocsaras rész miatt a volt mészégető oldalán lévő domboldalban halad, ott egy kicsit meg is volt ritkulva a növényzet. [1]
212-ben
A patak völgyében a jelenlegi Nagyhíd-templom-kastély területe között elszórtan ház-csoportok. A házak kinézetük szerint fa illetve tapasztott oldallal (vályog) rendelkeznek, de a tetejük nemez, és sátorhoz hasonlóan csúcsosra van kiképezve, érdekes, kevert megoldás. Emberderékig érő fonott vessző/botkerítés van körülöttük, hogy az aprójószág el ne kóboroljon, a kerítés elég közel van a ház falához. [1]
456-ban
A jelenlegi plébánia helyén a beépítetlen domb áll, tetején sűrű erdővel. A domb alján a templom jelenlegi helye felől egy gyalogösvény fut a Lilice felé a domb alatti mezőn. Ez az ösvény a forrás előtt nem messze egy aljnövényzet-nyiladékban tűnik el, körülbelül a jelenlegi Lilice-híd helyén. A „régi” iskola helyével szemben lévő völgyben (valamikor óvoda, utána könyvtár volt itt) a futballpályáig füves mező, lovakat futtattak rajta és harci mozzanatokat gyakoroltak. Rengeteg fa, sűrű növényzet a korabeli környezetben. [1]
515-ben
Többségében keleti jellegű („mongol szem”) lakosság van jelen. [2]
1000-ben
Szélesebb és sekélyebb a patak, alacsonyabb a patakpart a faluközpontban. A jelenlegi „régi” iskola helyén a domb alatt, 10-15 kikötött ló, ott őrzik őket, itatják, futtatják, az itató a patak partján, a mostani nagy bolt előtti részen. Egyébként apró, a domboldalhoz tapadó házak a jelenlegi Kolozsvári utca helyén. Fehér bőrű emberek. [1]
1104-ben
Föld-fa-sárból készült sánc (földvár), megközelítőleg a jelenlegi kastély helyén a domboldalban. Valamilyen dicsőséges dolog történt a helyszínen. [2] (…vagy arra emlékeztek, ill. arról emlékeztek meg. Lásd: az ata török szó jelentése: ős, apa – a szerk. kiegészítése.)
1132-ben
Észak felől, szegényes öltözékben emberek érkeznek a településre, állatokat is hoznak magukkal. A főtéren, a bolt helyén telepednek le (ma: Kolozsvári út, a bolt és a takarék helye). Dús növényzet a jellemző, a falu mostani központjában füves terület. [3]
1312-ben
A nagybolt (Kolozsvári u.) helye mellett balra fehérre mázolt, nádtetős épület, a többinél kicsit magasabb, két szintén magas ablaknyílással – valamilyen elöljáró vagy gyógyító lakhelye. [1]
1492-ben
A templom a jelenlegi helyén áll, de egy pár méterrel hátrébb. Az épület sokkal kisebb a ma ismerttől, alacsony, a jelenlegi magasságnak mintegy a fele. Sötét árnyalatú kövekből készült építmény. A tornya eredetileg íves tetejű, de ebben az állapotában romos, az időjárás rongálta meg. Az épületen egy nagy bejárati ajtó található, egy-egy rés-ablak a két oldalán, valamint egy ugyanilyen ablak a tornyon. Harangja nincsen, hangjelzést szükség esetén egy nagyobb kolomppal adnak. (A képhez: kérjük, vegyék figyelembe, hogy a készítője nem rajzművész!)
Kiegészítő információ ugyanehhez a vizsgálathoz:
Ebben az évben egy női minőséget hordozó, sötét színárnyalatú kegytárgy bemutatása történt a templomban, egyházi tekintély látogatásával összekötve. Az eseményen a helyi lakosság számához képest sokan vettek részt, az ide látogató egyházi tekintély hasonlatos a következő képen láthatóhoz. [4]
A jelenlegi kastély helyén ritkás bozóttal benőtt domboldal található. A terület egy részén egyfajta alapozás észlelhető: egy szélesebb alsó, valamint egy arra ráhelyezett keskenyebb, felső alap-szerű építmény. Nem ekkortájt készült, látszik rajta, hogy régen foglalkoztak vele. A falu felől nem látható (a hegy felé eső része) hiányos, nincs befejezve vagy nem is akarták továbbépíteni.
A templom előtt enyhe, lejtős domboldal fut a patak felé. A patak itt szélesebb medrű, de sekély, inkább mocsaras részből folyik tovább. Itt át lehet lábalni rajta, és a másik oldalon, a Mál-tető felé eső részen fehér falú, hosszú gazdasági épület áll (istálló?), tehetősebb ember tulajdona. Lakóház is van itt, ez magasabb, mint a többi, a jelenlegi utcafrontra az oldala néz. Az épületek előtt keményre taposott föld, sokan járnak a portán, lovakat cserélnek, törnek be, patkolnak itt. Nem kovácsműhely a létesítmény, inkább olyan ember lakik, aki a lóápolás, futatás, stb. keretében ezt is meg tudja csinálni.
Beljebb, a jelenlegi Kolozsvári utca felé apró, földbe süllyedő házak húzódnak a patak mentén, de a jelenlegi utcafronttól magasabban, hogy a patak vize áradáskor ne érje el őket. Híd vagy áteresz sehol nincs a patakon, mert sekély vizű, a régi iskola helyével szemben van néhán nagyobb kődarab a vízbe helyezve, hogy át lehessen lépkedni rajtuk a másik oldalra.
A falu még mindig egymással alig összefüggő házbokrokból áll: a templom környékén lévő házak, a Lilice-forrás környékén lévő házak, valamint egy kisebb csoport a jelenlegi Arany János utca felső végénél. A házcsoportokat a dombok tövénél haladó, keskeny, kitaposott utak kötik össze. [1]
¶
A kutatás folyamatosan zajlik, az eredmények közlésének folytatása következik. [1] B.Z., [2]SZ.L., [3] V.L. [4] mw: a kísérletben közreműködő adatközlők azonosítója.
A kutatásban alkalmazott módszer a távérzékelés (remote viewing), amelyről itt olvashat. A távérzékelési eredmények pontosságáról ezen az oldalon található összeállítás.
¶
© Barta Zoltán
Figyelem! A weboldalon található tartalomhoz kapcsolódó szerzői és egyéb szellemi tulajdonjogok a szerző, Barta Zoltán tulajdonát képezik. Az oldalon hozzáférhető tartalom más műben történő felhasználása, valamint bármely, nyilvános vagy kereskedelmi közreadása, az oldalon megtalálható tartalom felhasználása a szerző offline írásos engedélyéhez kötött.
This article is about remote viewing the local history of a Hungarian village. The page contains the results of several years of the past by some viewers. I can guarantee only my own [1] outcome, knowing my precision ratio of other sessions, this is between eighty and ninety percent, and the viewer [4], who has the same outcome ratio.
