A világot romantizálni kell

A világot romantizálni kell, ez teljesen egyértelmű, bár gondolatvilágtól függ, hogy ki mit ért ez alatt. Én magam is ezen dolgoznék, az úgynevezett “idő” választ ad majd arról, hogy mire jutottam. Ugyanakkor keresem a hasonló gondolkodású embereket, tudvalévő, hogy “hasonló a hasonlót vonzza”. Időről időre fennakad a világ irodalmának tengerébe vetett szondámon néhány olyan nagy gondolkodó, akikről sajnos eddig még nem hallottam, pedig belső világuk rendkívül közel áll az enyémhez. Ez a tény az én számomra attól a ponttól válik nyilvánvalóvá, hogy elolvasok tőlük egy-egy idézetet, és azt változtatás, magyarázatok hozzáfűzése nélkül, azonnal el tudom fogadni sajátomként is.
Íme Novalis, aki a nem létező időből előbukkanva néhány hete megmutatkozott nekem. Heine ezt írja róla:

 

A jénaiak szemefénye, büszkesége és kedvence a fiatal Novalis (Friedrich Leopold von Hardenberg, 1772-1801) megható szépségű alakja. Mint gyermek élt az idegen országban, a felnőttek között, gondolkodása és írásai valami csodálatos, zsenialitásba növekvő játék emlékei; amihez nyúlt, felragyogott körülötte, mint valami nagyon szép és fantáziagazdag gyermek körül. ‘Novalis mindenütt csak csodákat látott, és kedves csodákat; kihallgatta a növények beszélgetését, tudta minden fiatal rózsa titkát, azonosította magát végül is az egész természettel, és mikor ősz lett és lehullottak a levelek, meghalt’.

Mégis, mit említhetünk Novalisról, amitől nyilvánvalóvá válhatna számunkra a gondolkodásmódja és munkássága? Egy helyen így jellemzik:

A német romantika, a “jénai iskola” legragyogóbb, zseniális csillaga.  Misztikus, spirituális szemléletmódja, ezoterikus tudása mindegyik művében megjelenik. A „kék  virág” (a Heinrich von Ofterdingen c. regénytöredékéből) a tökéletesség, a szellemi egység halhatatlan szimbóluma lett.

Zseniális gondolkodására példaként egy idézet (a Schriften című írásából):

A világot romantizálni kell. Így találjuk meg ismét az eredeti értelmét. Ha a közönségesnek magasabb értelmet, a megszokottnak titokzatos külsőt, az ismertnek az ismeretlen méltóságát, a végesnek a végtelen látszatát kölcsönzöm, romantizálom azt.

 

Találkozásunk örömére további három rövid idézettel állítok emléket Novalisnak. Ebből a három mondatból kiviláglik, hogy a gondolkodás mely fokán működött. Íme:

 

A szellem számára semmi sem olyan könnyen elérhető, mint a végtelen.

A filozófia honvágy: bárcsak mindenütt otthon lehetnénk.

Egész életünk egyetlen istentisztelet.

 

Novalis 29 évesen halt meg. Ilyenkor eszembe jut annak a nevenincs kiadónak,  kritikusnak a kioktatása, amit ifjúkori (még jóval 20 alatt) műveim kiadásra történő bemutatása, és (mondjuk meg: teljesen indokolt) elutasítása után közölt velem: harminc év alatt egy szerző sem ír maradandót (lásd még Mário de Sá-Carneiro-t, aki 26 évesen távozott el az árnyékvilágból a portugál líra gyöngyszemeként).

Novalis.hu >>>

Mostanában ennyien olvasták: 2253

Hasonló bejegyzések
A Sá-Carneiro effektus

Mário de Sá-Carneiro, portugál költő és novellista, Pessoa közeli barátja, élt 1890-től 1916-ig. Ez persze csak az előhangja annak, amiről Read more

A Főnix Dala – 2009 április

A Főnix Dala Irodalmi és kulturális lap, megjelenik negyedévenként. I. évfolyam 1. szám, 2009. április A lapban megjelent szerzők és Read more

A Főnix Dala – 2009 július

A Főnix Dala Irodalmi és kulturális lap, megjelenik negyedévenként. I. évfolyam 2. szám, 2009. július A lapban megjelent szerzők és Read more

A Főnix Dala – 2009 október

A Főnix Dala Irodalmi és kulturális lap, megjelenik negyedévenként. I. évfolyam 3. szám, 2009. október A lapban megjelent szerzők és Read more

Hogy tartod biztonságban az írásaidat?

Egy írással, írástechnikával foglalkozó blogban jelent meg a fenti című bejegyzés a napokban. Tényleg, hogy tartsuk biztonságban, illetve hogy őrizzük biztos helyen az írásunkat? A cikk, illetve a vitaindító kérdés gyakorlatilag csak ennyiből áll, hozzátéve még a számítógépes munkavégzés feltételezését. A kérdés általános volt, de a válaszok arról is szóltak, hogy egy esetleges operációs rendszer-hiba vagy hardver-probléma kiküszöbölésére hogyan készülnek a felhasználók. Belenéztem a megjegyzésekbe, csak úgy kiváncsiságból, de  nagy meglepetés nem ért: általában az online dokumentumtárakban van bizodalma az embereknek. Ez számomra kétséges, mert  igaz ugyan, hogy ezekhez bárhonnan és bármikor hozzá lehet férni, de csak akkor, ha van internet. És van az a helyzet, amikor internettel nem [még mobillal sem]  lefedett földrajzi helyen kellene egy-egy munkánk, amihez így nem tudunk hozzáférni. Ez, mint sok más hasonló is, örök vitatémát képez, mindenkinek más jön be, mindenki másra esküszik. Szemezgettem a hozzászólások között.
A számítógépen dolgozó emberek szeme előtt – bevallva, vagy bevallatlanul – az adatvesztés szörnyűséges réme lebeg. Különösen igaz ez például azokra az írókra, akik minden munkájukat a gépükön őrzik. Te hogy tartod biztonságban a munkáidat? Az eredeti bejegyzés írója egy külső merevlemezre mentett volna, de nem bízott benne túlságosan, így a googledocs-hoz fordult. Elismeri ugyan, hogy ez sem tökéletes megoldás, de nagyságrendekkel jobb, mint bármilyen “fizikai” háttértároló.
Akad olyan ember, aki az elkészült munkáját, vagy annak befejezett részletét elküldi saját magának e-mail-ben, azzal a céllal, hogy a szolgáltató által biztosított tárhelyen megtalálja azt bármikor.
Alaposabb emberek azt a megoldást választják, hogy egyszerre több hardveren tartják munkáikból ugyanazt a verziót. Sőt mentik a változatos neveken jelölt usb-stickre [pen-, flash- stb. drive], és még ki is nyomtatják az anyagot, még ha az csupán egy nyers példány is. De ők is használnak emellett online dokumentumtárat a biztonsági mentéseikhez.
Van, aki az otthoni és a munkahelyi [iskolai] gépét szinkronizálja folyamatosan, mindkét háttértárolóra elmentve a munkáit. Emellett usb-stick-re is ment.
Addig, amíg a felhasználó nem tanul a saját kárán, csak bólogatva olvassa az ilyen blogbejegyzéseket. Így volt ezzel egy író is, aki öt évvel ezelőttig egyáltalán nem mentett, csakis egy példányban, a gépén, bízott a technikában. Aztán a számítógépében tönkrement a merevlemez. Ilyen van, a dolgok elromlanak időnként. Ez a merevlemez úgy ment tönkre, hogy nem lehetett róla menteni egyáltalán. Visszavonhatatlanul odaveszett minden munkája. Attól a pillanattól kezdve már nem bízta a véletlenre: mentett külső merevlemezre, de két különböző saját e-mail-fiókjába is küldi az éppen befejezett anyagait.
Általános tehát az itt megnyilatkozó felhasználók körében az elmentett munka saját maguknak való e-mail-ezése [akár kettő, vagy több fiókba is], illetve valamelyik online dokumentumtárban való tárolása. Ez látszólag tényleg jó megoldás, de egy újabb hozzászólásban azt fejtegették, hogy durva rosszulléttel együtt jelentkező pánikrohamot idézett elő a felhasználóban az, amikor az e-mail fiókja, és a  hozzá tartozó dokumentumtár átmenetileg felfüggesztésre került. Az “átmenetileg” szó később nyert értelmet számára, eleinte elveszettnek hitte minden ide “mentett” anyagát.
A hálózatra, illetve internetre mentéssel sok felhasználó él, de érdemes észben tartani, hogy a “hálózat” olyan – számunkra láthatatlan – merevlemezek összessége, ami pont úgy meghibásodhat, mint a saját gépünk az asztalon, a raid-el és más mentési módszerekkel védett rendszerekről most nem beszélve. Az usb-stick-ek, különösen a manapság gyártottak saját magukban hordják az adatvesztés veszélyét, mivel olyan kicsik, hogy elhagyni vagy akár egy papírzsebkendővel összefogni és kidobni egy pillanatba se telik.
Van-e egyáltalán bombabiztosnak tekinthető mentési forma? Hiszen a merevlemez elromolhat, az usb-stick is, a cd/dvd eltörik, karcolódik, elveszik, az ingyenes online adattár gondol egyet, és nem enged be többé, ha a munkánkat kinyomtatjuk, egy kis szikrától eléghet.
Ahogy én csinálom: több példányban, több helyen.
Az említett blogbejegyzésre azért figyeltem fel, mert a téma engem is folyamatosan érint, és önkéntelenül is összehasonlításokat tettem a saját módszeremmel. Én az e-mail-ben küldözgetést és az online adattárakat nem használom, valahogy mindig bennem van a paranoia ezzel kapcsolatban. Azaz: egy magyar ingyenes szolgáltató egy hatósági eljárás során elismerte és be is mutatta, hogy a postafiókban lévő e-mail-ek tartalmát minden további nélkül képesek olvasni, nyilván egyes esetekben meg is teszik. A dolgok véletlen és különleges együttállása következtében lehetségesnek tartok olyan helyzetet, amiben egy online dokumentumtárban tárolt, még meg nem jelent írásomat, vázlatomat egy jobban ráérő vagy szélesebb kapcsolatokkal rendelkező, a hálózat másik oldalán ülő személy “lenyúlja”, és megvalósítja saját szellemi termékeként. Tudom, hogy ez valószínűleg csak az én képzeletemben játszódik le, és egy írónak köztudottan gazdag a fantáziája… Nem mentek tehát online adattárakba.
Mentek viszont usb-stick-re, újraírható cd/dvd-re. Ez utóbbiakat legalább két példányban készítem, és más-más földrajzi helyeken tárolom. Ami pedig már szabad préda az olvasók számára, azt kirakom a honlapomra és a scribd.com elektronikus könyvtárba.
Így mentek én.
 
 

Mostanában ennyien olvasták: 1707

Hasonló bejegyzések
Blog, a sajátom

Úgy döntöttem, hogy mégiscsak elkezdem ezt a blog-szerűséget arról, hogy milyen indíttatásból és egyáltalán miért irkálok mindenféle dolgokat. Aki ismer, Read more

Ózd-Vasvár gerendavára

Ózdról (de legalábbis Ózdon) köztudott, hogy az úgynevezett Várhegyen állt egykor Palúz-Vasvár (Palóc-Vasvár, Ózd-Vasvár) fazsindelyes gerendavára. A várat fennállása során Read more

Csontzörgés éjfélkor a padláson

A héten találtam egy ilyen idézetet, annak ellenére, hogy nem kerestem. Egyszerűen csak olvastam egy helyen, és nem lehetett otthagyni, Read more

Előragyog majd az idő

2010. augusztus 27-én pénteken reggel 69 éves korában elhunyt Utassy József Kossuth-díjas költő. Hány költő születik, és vajon mennyi hal Read more

Kezdő írók kézikönyve

Megjelent tehát magyarul is. Kezdő írók kézikönyve. Régebben írtam arról, hogy az írás olyan, mint a biciklizés: ha könyvből kell tanulni, akkor ott ette meg a fene, kényszerből, vagy “wannabe”-ságból kár leülni írni, mert a nagy akarásnak is nyögés lesz a vége. Az író részéről is, de ami ettől sokkal rosszabb: az olvasó részéről is. Visszaemlékszem egy régi történetre, ahol valami hasonló kínok között megszült agymenést adatott ki ötezer példányban az író egy “haver” kiadónál. Eltelt egy bizonyos idő, és visszaérkeztek a nyomdába az eladatlan – és eladhatatlan – példányok: ötezer tizennyolc darab, ugyanis a nyomdászok a szokatlanul magas példányszámban kiadott könyvből azért nyúltak maguknak, mit lehet tudni, hátha mégis jó lesz, és hát, Istenem, a szappangyárból szappant visznek haza, a nyomdából könyvet. Nem lett jó, ezért visszacsempészték a sajátjukat otthonról, így több lett a raktárkészlet, mint amit eredetileg kinyomtattak. Na, ezt el lehet kerülni, ha nem könyvből “tanulunk” meg írni.
Arról most ne is ejtsünk szót, hogy nem tekintem magam kezdőnek, de nincs ráírva a kiadványra, hogy gyakorlott írók már nem olvashatják… Mire jó mégis az Alexander Steele szerkesztette Kezdő írók kézikönyve? Olvasgatni, ha az embernek éppen nincs kedve írni. Más szerzők által eddig már elkövetett hibákat tanulmányozni hasznos és tanulságos, hiszen mi másról szólhatna ez a könyv, mint arról, hogy hogyan NE írjunk regényt? A “könyvet írni” kifejezés eléggé lepusztult és belépő szintű, mert mi az, hogy “könyvet írni”? Ha nekem tíz év múlva kiadják a novelláimat 1996-tól 2020-ig, akkor az egy könyv lesz valóban, de alapvetően nem “könyvet” írtam, hanem novellákat, esszéket, és így tovább.
Talán ez az egyetlen, amiről Steele összeállításában nem esik szó.
Egyébként jó könyv, ajánlom. Főleg, ha nem ebből tanulnánk az írást.

 
 

Mostanában ennyien olvasták: 2740

Hasonló bejegyzések
A Sá-Carneiro effektus

Mário de Sá-Carneiro, portugál költő és novellista, Pessoa közeli barátja, élt 1890-től 1916-ig. Ez persze csak az előhangja annak, amiről Read more

A Főnix Dala – 2009 április

A Főnix Dala Irodalmi és kulturális lap, megjelenik negyedévenként. I. évfolyam 1. szám, 2009. április A lapban megjelent szerzők és Read more

A Főnix Dala – 2009 július

A Főnix Dala Irodalmi és kulturális lap, megjelenik negyedévenként. I. évfolyam 2. szám, 2009. július A lapban megjelent szerzők és Read more

A Főnix Dala – 2009 október

A Főnix Dala Irodalmi és kulturális lap, megjelenik negyedévenként. I. évfolyam 3. szám, 2009. október A lapban megjelent szerzők és Read more

Csontzörgés éjfélkor a padláson

A héten találtam egy ilyen idézetet, annak ellenére, hogy nem kerestem. Egyszerűen csak olvastam egy helyen, és nem lehetett otthagyni, elhoztam magammal. Az idézet egyszerű definíciója az írásnak a kívülálló és a bennfentes oldaláról egyaránt. Minden benne van az íróról, az olvasóról és az eredményes munkáról, és higgyék el nekem, aki mindkét oldalt gazdagítja, hogy ennek az néhány sornak minden hangja igaz. Modernizálásra szorul egy kicsit, azt igyekeztem kiváltani az itt látható Dell-billentyűzettel. Bevallom, hogy a kollégát eddig nem ismertem, ezzel nyilván ő is ugyanígy van velem kapcsolatban, viszont ahogyan az írásról vélekedik, azzal számomra mindent elmond magáról. Hogy vélekedik az írásról Harlan Ellison? Pont úgy, ahogy én is:
 

A kívülállók azt hiszik, hogy az írás mágikus dolog, felmész a padlásra éjfélkor, csontokat zörgetsz, és reggel egy történettel jössz le onnan, de egyáltalán nem így van. Ülsz az írógép előtt és dolgozol, ez minden.

 
Vagy íme, egy másik idézet, szintén Harlan Ellison tollából, ami ugyanúgy az írói munka lényegét érinti, mint az előző:
 

Nem az a trükk, hogy íróvá váljunk. A trükk az, hogy azok is maradjunk.

 

Mostanában ennyien olvasták: 1831

Hasonló bejegyzések
Blog, a sajátom

Úgy döntöttem, hogy mégiscsak elkezdem ezt a blog-szerűséget arról, hogy milyen indíttatásból és egyáltalán miért irkálok mindenféle dolgokat. Aki ismer, Read more

Ózd-Vasvár gerendavára

Ózdról (de legalábbis Ózdon) köztudott, hogy az úgynevezett Várhegyen állt egykor Palúz-Vasvár (Palóc-Vasvár, Ózd-Vasvár) fazsindelyes gerendavára. A várat fennállása során Read more

Hogy tartod biztonságban az írásaidat?

Egy írással, írástechnikával foglalkozó blogban jelent meg a fenti című bejegyzés a napokban. Tényleg, hogy tartsuk biztonságban, illetve hogy őrizzük Read more

Előragyog majd az idő

2010. augusztus 27-én pénteken reggel 69 éves korában elhunyt Utassy József Kossuth-díjas költő. Hány költő születik, és vajon mennyi hal Read more

Hét ember és egy odaveszett vers emlékére

24 éve, 1986.  január 28-án az amerikai Challenger űrrepülőgép az indítását követő 73. másodpercben egy robbanás következtében megsemmisült. Hét amerikai asztronauta veszett oda, az okokat engedelmükkel nem részletezem, egy biztos: nekem nem volt közöm hozzá. A világ közvéleményének várakozása viszont annyira jelentős és felfokozott volt e repüléssel kapcsolatban, hogy bennem mély nyomokat hagyott az esemény, még a keleti blokk kellős közepén. A tragédia napján egy tizenkét soros verset írtam a Magyar Honvédség 8931-es helyőrségének egyik irodahelységében. Nem vagyok egy nagy versíró, sose’ voltam, úgy gondolom, hogy József Attila után ki merne versírásba fogni, de ez az akkori versem egy remekmű volt. Nem írtam sok verset, azok is eltűntek a süllyesztőben, mert megmondom őszintén: rosszak voltak, ez az egy viszont méltó emlék volt a hét áldozatnak. Az elszalasztott lehetőség az emberi faj fejlődésére, az eltékozolt és semmibe vesző emberi életek és a világ népessége közös tudatának felfokozott várakozása testesült meg ebben a tizenkét sorban. Ezt a borzasztó balesetet egy kisebb követte: a versem az idő homályába veszett, sajnos nem őriztem meg az utókor számára fizikai formában. Katonai szolgálat, családalapítás, költözések – ez a rövid története a vers eltűnésének. Valahogy így kezdődött: “Hét rettenthetetlen…” – de ez minden, amire emlékszem belőle – pedig évekig szóról szóra el tudtam mondani -, és még az érzésre, ami az írása közben eltöltött. Meglehet, hogy egyszer csak felbukkan egy rongyos, gyűrt füzetben valahol a padláson, az is lehet, hogy egy arra való pillanatban megpróbálom visszanyerni a mátrixból. Több dolog és esemény van már, amit életem végén abban a bizonyos pillanatban újra át fogok élni, ennek a versnek a megírása köztük lesz.
A média rendre, de legalábbis évente megemlékezik a – hivatalosan STS-51-L nevű – küldetésről. Nekem elég, ha valaki csak megemlíti az esetet valahol a világban, már újra átélem azt a napot és azokat a perceket, amikor a katasztrófa megtörtént, és természetesen azt is, ahogyan a versem megszületett. Nyugodjanak békében – az asztronauták és a vers is. Azok, akiknek írtam, már régen elolvasták.
 
 
 
Mostanában ennyien olvasták: 1837
Hasonló bejegyzések
Karnyújtásnyira a város

A Karnyújtásnyira a város című novellám szövegéből egy internetes alkalmazással szófelhőt készítettem, ami az írás jellemző szavait, gyakoriságukat és jelentőségüket Read more

Szendrei és Rizling

Megjelent a Dimenziók - 57 mai magyar novella című antológia (Aposztróf Kiadó) (benne a "Karnyújtásnyira a város" című novellámmal). A Read more

Szó-kincs 2011 antológia

Megjelent a Szó-kincs 2011 című antológia, benne az "Add vissza az aurámat!" című novellámmal. Olvassa el: Add vissza az aurámat! Read more

Áldozatok

A nyomozó nyugalomba vonulásának első estéjén újabb bűneset végére tehet pontot, hiszen ügy nem maradhat felderítetlen. Közel két évtized után Read more