A napokban rendezgettem a könyvtáramat, közben rátaláltam egy olyan példányra az állományban, amit már régóta szeretnék elolvasni. Megcsináltam a helyét és félretettem, hogy majd később belenézek. Na, később belenéztem. Igazság szerint most, hogy készülök az első saját kötetem megjelen/tet/ésére, a könyveket olyan szempontból is megvizsgálom, hogy milyen a felépítésük, hogyan épül fel a belső borítótól az utolsó oldalig, és így tovább. Így aztán örömmel vettem a talált könyvet, mert iskolapéldáját adja annak, hogy hogyan – ne építsem fel a sajátomat. Lássuk csak [név és cím a házfelügyelőnél]!Magamból indulok ki, azaz szeretem az olyan könyveket, bármilyen is a témájuk, amelyeket felnyitom, és már olvasom is azt, amit a borító vagy a cím ígér. A példaként kiragadott könyvnél ez így alakult:
A könyv 228 számozott oldalt tartalmaz, az utolsó a belső pótborító, számozva. Még mielőtt elkezdődne a cím által ígért téma, az alábbiakon kell áthatolnia az olvasónak – ha türelmes:
A fordító előszava
Előszó
A fordító jegyzete
Ajánlás
A fordító jegyzete
A mítosz [~miről szól a könyv]
Bevezetés
Így aztán eljutott az egész történet oda, hogy a 23. oldalon el is kezdődik maga a könyv, illetve az a téma, amit a címlap ígért. Azaz: a könyv egytizede olyan tartalommal van megtöltve, ami az eredeti szövegben nem szerepelt. Elolvasva egyértelműnek tűnt, hogy az első, az olvasók elé került példány által generált vélemények és különféle szájbarágó magyarázatok adják a kötet oldalszámának tíz százalékát. Kérdés, hogy a reménybeli olvasót ezek a dolgok érdeklik-e? Én már túl vagyok rajta, és kijelenthetem: engem nem túlzottan kötött le, szívesebben vettem volna, ha már a harmadik, de legalább az ötödik oldalon a könyv kezdődik, de persze ez egyéni vélemény, az enyém.
Egy másik esélyt azért megérdemelt a téma. Ugyanabban a tárgyban van egy másik könyvem is, ugyanarról szól, csak egy későbbi kiadás. Ezt a 161 oldalas könyvet is alávetettem a vizsgálatomnak, és lássunk csodát: a cím által leírt téma már a 3. oldalon elkezdődik! Azaz: borító, és a következő lap már a könyv első oldala, amin tárgyszerű tartalom van. Minden más hátul található: köszönetnyilvánítás, résumé a szerzőkről, figyelemfelhívás a további hasonló művekről, és így tovább.
Lehet így is, számomra kétségtelen, hogy melyik a követendő.
Mostanában ennyien olvasták: 1817
Miközben már tízezer karakteren túl van az Anomália munkacímű regényem vázlata, jólesően tapasztalom a könyvesboltban, hogy nem csak divat-, bulvár- és percember-könyveket vásárolhat az ember, ha olvasni szeretne. Szombaton este rátaláltam Borges egyik kortársának műveire, és azt kell mondanom, hogy bearanyozta az egyébként is jó hangulatú napomat – és még nem volt vége. A szerző, akinek a könyveit felfedeztem, nem más, mint 
