Iskolapélda

A napokban rendezgettem a könyvtáramat, közben rátaláltam egy olyan példányra az állományban, amit már régóta szeretnék elolvasni. Megcsináltam a helyét és félretettem, hogy majd később belenézek. Na, később belenéztem. Igazság szerint most, hogy készülök az első saját kötetem megjelen/tet/ésére, a könyveket olyan szempontból is megvizsgálom, hogy milyen a felépítésük, hogyan épül fel a belső borítótól az utolsó oldalig, és így tovább. Így aztán örömmel vettem a talált könyvet, mert iskolapéldáját adja annak, hogy hogyan – ne építsem fel a sajátomat. Lássuk csak [név és cím a házfelügyelőnél]!
Magamból indulok ki, azaz szeretem az olyan könyveket, bármilyen is a témájuk, amelyeket felnyitom, és már olvasom is azt, amit a borító vagy a cím ígér. A példaként kiragadott könyvnél ez így alakult:
A könyv 228 számozott oldalt tartalmaz, az utolsó a belső pótborító, számozva. Még mielőtt elkezdődne a cím által ígért téma, az alábbiakon kell áthatolnia az olvasónak – ha türelmes:
A fordító előszava
Előszó
A fordító jegyzete
Ajánlás
A fordító jegyzete
A mítosz [~miről szól a könyv]
Bevezetés
Így aztán eljutott az egész történet oda, hogy a 23. oldalon el is kezdődik maga a könyv, illetve az a téma, amit a címlap ígért. Azaz: a könyv egytizede olyan tartalommal van megtöltve, ami az eredeti szövegben nem szerepelt. Elolvasva egyértelműnek tűnt, hogy az első, az olvasók elé került példány által generált vélemények és különféle szájbarágó magyarázatok adják a kötet oldalszámának tíz százalékát. Kérdés, hogy a reménybeli olvasót ezek a dolgok érdeklik-e? Én már túl vagyok rajta, és kijelenthetem: engem nem túlzottan kötött le, szívesebben vettem volna, ha már a harmadik, de legalább az ötödik oldalon a könyv kezdődik, de persze ez egyéni vélemény, az enyém.
Egy másik esélyt azért megérdemelt a téma. Ugyanabban a tárgyban van egy másik könyvem is, ugyanarról szól, csak egy későbbi kiadás. Ezt a 161 oldalas könyvet is alávetettem a vizsgálatomnak, és lássunk csodát: a cím által leírt téma már a 3. oldalon elkezdődik! Azaz: borító, és a következő lap már a könyv első oldala, amin tárgyszerű tartalom van. Minden más hátul található: köszönetnyilvánítás, résumé a szerzőkről, figyelemfelhívás a további hasonló művekről, és így tovább.
Lehet így is, számomra kétségtelen, hogy melyik a követendő.
 

Mostanában ennyien olvasták: 1640

Hasonló bejegyzések
Blog, a sajátom

Úgy döntöttem, hogy mégiscsak elkezdem ezt a blog-szerűséget arról, hogy milyen indíttatásból és egyáltalán miért irkálok mindenféle dolgokat. Aki ismer, Read more

Ózd-Vasvár gerendavára

Ózdról (de legalábbis Ózdon) köztudott, hogy az úgynevezett Várhegyen állt egykor Palúz-Vasvár (Palóc-Vasvár, Ózd-Vasvár) fazsindelyes gerendavára. A várat fennállása során Read more

Csontzörgés éjfélkor a padláson

A héten találtam egy ilyen idézetet, annak ellenére, hogy nem kerestem. Egyszerűen csak olvastam egy helyen, és nem lehetett otthagyni, Read more

Hogy tartod biztonságban az írásaidat?

Egy írással, írástechnikával foglalkozó blogban jelent meg a fenti című bejegyzés a napokban. Tényleg, hogy tartsuk biztonságban, illetve hogy őrizzük Read more

Szendrei és Rizling

Dimenziók - 57 mai magyar novella (2010)Megjelent a Dimenziók – 57 mai magyar novella című antológia (Aposztróf Kiadó)
(benne a “Karnyújtásnyira a város” című novellámmal).

 

 

A Dimenziók adatlapja a moly.hu-n >>>
A Dimenziók a kiadónál >>>
Olvassa el a Karnyújtásnyira a város című novellát!

Mostanában ennyien olvasták: 1741

Hasonló bejegyzések
Hét ember és egy odaveszett vers emlékére

24 éve, 1986.  január 28-án az amerikai Challenger űrrepülőgép az indítását követő 73. másodpercben egy robbanás következtében megsemmisült. Hét amerikai Read more

Karnyújtásnyira a város

A Karnyújtásnyira a város című novellám szövegéből egy internetes alkalmazással szófelhőt készítettem, ami az írás jellemző szavait, gyakoriságukat és jelentőségüket Read more

Szó-kincs 2011 antológia

Megjelent a Szó-kincs 2011 című antológia, benne az "Add vissza az aurámat!" című novellámmal. Olvassa el: Add vissza az aurámat! Read more

Áldozatok

A nyomozó nyugalomba vonulásának első estéjén újabb bűneset végére tehet pontot, hiszen ügy nem maradhat felderítetlen. Közel két évtized után Read more

Szörny vagyok

Miközben már tízezer karakteren túl van az Anomália munkacímű regényem vázlata, jólesően tapasztalom a könyvesboltban, hogy nem csak divat-, bulvár- és percember-könyveket vásárolhat az ember, ha olvasni szeretne. Szombaton este rátaláltam Borges egyik kortársának műveire, és azt kell mondanom, hogy bearanyozta az egyébként is jó hangulatú napomat – és még nem volt vége. A szerző, akinek a könyveit felfedeztem, nem más, mint Juan Carlos Onetti, uruguayi születésű dél-amerikai író. Négy könyve is megvásárolható jelenleg a magyar könyvpiacon, én főleg egy ötödikre várok, amelyikről egy nagyszerű írástechnikai cikk is született “Projekció, mint narratív technika Juan Carlos Onetti ‘Los adioses’ [nincs magyar címe] című munkájában”. Nem vagyok telhetetlen, addig is, amíg ez az 1954-es gyűjtemény magyarul megjelenik, olvasgatom az elérhető négy könyvét a mesternek. Itt elolvasható újlatinul spanyolul teljes egészében, ez pedig egy vélemény róla.
 

Nem volt még vége az estének, sokat nem is kellett várni arra, hogy egy újabb, ezúttal argentín kortárs író könyvére találjak rá a boltban, nem messze Onettinek a fenti képen látható kötetétől. Ez a varázslatos, bár elszomorítóan vékony [= hamar el lehet olvasni :(] könyvecske César Aira gyöngyszeme “Epizód egy vándorfestő életéből” címmel. A fülszövege: Mintha előre megérezte volna, Rugendas időben gondoskodott róla, hogy megfelelő számú levelezőtárssal rendelkezzék világszerte, így aztán újra meg újra nekilátott az írásnak más és más megszólításokkal; beszélgetőtársai között volt fiziognomikus festő és természetbúvár, állattenyésztők, mezőgazdászok, újságírók, háziasszonyok, gazdag gyűjtők, aszkéták, sőt előkelőségek. Mindegyikhez más változat igazodott, melyek mind belőle születtek. A variációk egy különös lehetetlen körül forogtak: Hogyan lehet közvetíteni a mondatot: Szörny vagyok?
Indítványozom azonnal hatállyal bevezetni a következőket: álljon egy nap 48 órából, hogy legyen ideje olvasni az embereknek, illetve még több dél-amerikai irodalmat a magyar könyvesboltokba!

 

A könyv moly.hu adatlapja >>

Mostanában ennyien olvasták: 2048
Hasonló bejegyzések
A Sá-Carneiro effektus

Mário de Sá-Carneiro, portugál költő és novellista, Pessoa közeli barátja, élt 1890-től 1916-ig. Ez persze csak az előhangja annak, amiről Read more

A Főnix Dala – 2009 április

A Főnix Dala Irodalmi és kulturális lap, megjelenik negyedévenként. I. évfolyam 1. szám, 2009. április A lapban megjelent szerzők és Read more

A Főnix Dala – 2009 július

A Főnix Dala Irodalmi és kulturális lap, megjelenik negyedévenként. I. évfolyam 2. szám, 2009. július A lapban megjelent szerzők és Read more

A Főnix Dala – 2009 október

A Főnix Dala Irodalmi és kulturális lap, megjelenik negyedévenként. I. évfolyam 3. szám, 2009. október A lapban megjelent szerzők és Read more

Karnyújtásnyira a város

A Karnyújtásnyira a város című novellám szövegéből egy internetes alkalmazással szófelhőt készítettem, ami az írás jellemző szavait, gyakoriságukat és jelentőségüket mutatja. A program sajnos nem ismerte a magyar nyelvet, így a névelők, kötőszavak és egyéb más nyelvtani elemek nem voltak kiemelhetők. Az eredmény:

Mostanában ennyien olvasták: 1786

Hasonló bejegyzések


Hét ember és egy odaveszett vers emlékére

24 éve, 1986.  január 28-án az amerikai Challenger űrrepülőgép az indítását követő 73. másodpercben egy robbanás következtében megsemmisült. Hét amerikai Read more


Szendrei és Rizling

Megjelent a Dimenziók - 57 mai magyar novella című antológia (Aposztróf Kiadó) (benne a "Karnyújtásnyira a város" című novellámmal).   Read more


Szó-kincs 2011 antológia

Megjelent a Szó-kincs 2011 című antológia, benne az "Add vissza az aurámat!" című novellámmal. Olvassa el: Add vissza az aurámat! Read more


Áldozatok

A nyomozó nyugalomba vonulásának első estéjén újabb bűneset végére tehet pontot, hiszen ügy nem maradhat felderítetlen. Közel két évtized után Read more

Előragyog majd az idő

2010. augusztus 27-én pénteken reggel 69 éves korában elhunyt Utassy József Kossuth-díjas költő. Hány költő születik, és vajon mennyi hal meg egyetlen napon a Földön? És mennyi él úgy, hogy sokkal több embernek kellene ismernie, de egyszer csak egy újsághírből értesülnek arról, hogy élt, alkotott, meghalt? A költő egy köztünk élő ember, aki olyat mond ki, amit mindenki érez, vagy érezni szeretne. Ha nincs meg bennünk ez gondolat, a jó költő versét olvasva azt mondjuk: én is ilyet szeretnék érezni!
 
Utassy József Ózdon született, életművének hangulatában, szóhasználatában és az általuk keltett érzésekben fellelhető minden, ami a környék emberének érzéseit valaha is alakította. Nyugodjon békében a volt kortárs, földi, a költő ember. Az ő saját versével emlékezek meg róla azzal, hogy a halál nem csak valaminek a vége, hanem valaminek a kezdete is:
 

Kései tiszteletadás

Előragyog majd az idő,
kardhüvelyből villan a fény,
és fölsebzi a levegő
vén arcára: ki voltam én.

 
 
Mostanában ennyien olvasták: 1758
Hasonló bejegyzések
Blog, a sajátom

Úgy döntöttem, hogy mégiscsak elkezdem ezt a blog-szerűséget arról, hogy milyen indíttatásból és egyáltalán miért irkálok mindenféle dolgokat. Aki ismer, Read more

Ózd-Vasvár gerendavára

Ózdról (de legalábbis Ózdon) köztudott, hogy az úgynevezett Várhegyen állt egykor Palúz-Vasvár (Palóc-Vasvár, Ózd-Vasvár) fazsindelyes gerendavára. A várat fennállása során Read more

Csontzörgés éjfélkor a padláson

A héten találtam egy ilyen idézetet, annak ellenére, hogy nem kerestem. Egyszerűen csak olvastam egy helyen, és nem lehetett otthagyni, Read more

Hogy tartod biztonságban az írásaidat?

Egy írással, írástechnikával foglalkozó blogban jelent meg a fenti című bejegyzés a napokban. Tényleg, hogy tartsuk biztonságban, illetve hogy őrizzük Read more