A világot romantizálni kell, ez teljesen egyértelmű, bár gondolatvilágtól függ, hogy ki mit ért ez alatt. Én magam is ezen dolgoznék, az úgynevezett „idő” választ ad majd arról, hogy mire jutottam. Ugyanakkor keresem a hasonló gondolkodású embereket, tudvalévő, hogy „hasonló a hasonlót vonzza”. Időről időre fennakad a világ irodalmának tengerébe vetett szondámon néhány olyan nagy gondolkodó, akikről sajnos eddig még nem hallottam, pedig belső világuk rendkívül közel áll az enyémhez. Ez a tény az én számomra attól a ponttól válik nyilvánvalóvá, hogy elolvasok tőlük egy-egy idézetet, és azt változtatás, magyarázatok hozzáfűzése nélkül, azonnal el tudom fogadni sajátomként is.Íme Novalis, aki a nem létező időből előbukkanva néhány hete megmutatkozott nekem. Heine ezt írja róla:
A jénaiak szemefénye, büszkesége és kedvence a fiatal Novalis (Friedrich Leopold von Hardenberg, 1772-1801) megható szépségű alakja. Mint gyermek élt az idegen országban, a felnőttek között, gondolkodása és írásai valami csodálatos, zsenialitásba növekvő játék emlékei; amihez nyúlt, felragyogott körülötte, mint valami nagyon szép és fantáziagazdag gyermek körül. ‘Novalis mindenütt csak csodákat látott, és kedves csodákat; kihallgatta a növények beszélgetését, tudta minden fiatal rózsa titkát, azonosította magát végül is az egész természettel, és mikor ősz lett és lehullottak a levelek, meghalt’.
Mégis, mit említhetünk Novalisról, amitől nyilvánvalóvá válhatna számunkra a gondolkodásmódja és munkássága? Egy helyen így jellemzik:
A német romantika, a „jénai iskola” legragyogóbb, zseniális csillaga. Misztikus, spirituális szemléletmódja, ezoterikus tudása mindegyik művében megjelenik. A „kék virág” (a Heinrich von Ofterdingen c. regénytöredékéből) a tökéletesség, a szellemi egység halhatatlan szimbóluma lett.
Zseniális gondolkodására példaként egy idézet (a Schriften című írásából):
A világot romantizálni kell. Így találjuk meg ismét az eredeti értelmét. Ha a közönségesnek magasabb értelmet, a megszokottnak titokzatos külsőt, az ismertnek az ismeretlen méltóságát, a végesnek a végtelen látszatát kölcsönzöm, romantizálom azt.
A szellem számára semmi sem olyan könnyen elérhető, mint a végtelen.
A filozófia honvágy: bárcsak mindenütt otthon lehetnénk.
Egész életünk egyetlen istentisztelet.
Novalis: Válogatott versek >>>
A literatura.hu Novalisról >>>
Lukács György Novalisról >>>
Mostanában ennyien olvasták: 2614
Egy írással, írástechnikával foglalkozó blogban jelent meg a fenti című 
A héten találtam egy ilyen idézetet, annak ellenére, hogy nem kerestem. Egyszerűen csak olvastam egy helyen, és nem lehetett otthagyni, elhoztam magammal. Az idézet egyszerű definíciója az írásnak a kívülálló és a bennfentes oldaláról egyaránt. Minden benne van az íróról, az olvasóról és az eredményes munkáról, és higgyék el nekem, aki mindkét oldalt gazdagítja, hogy ennek az néhány sornak minden hangja igaz. Modernizálásra szorul egy kicsit, azt igyekeztem kiváltani az itt látható Dell-billentyűzettel. Bevallom, hogy a kollégát eddig nem ismertem, ezzel nyilván ő is ugyanígy van velem kapcsolatban, viszont ahogyan az írásról vélekedik, azzal számomra mindent elmond magáról. Hogy vélekedik az írásról Harlan Ellison? Pont úgy, ahogy én is:
Mário de 