2014 nyarán több híradás számolt be egy, majd később még két hatalmas lyukról, amelyek a földben tátonganak Szibériában. Mindhárom óriási kürtő ugyanabban a földrajzi régióban van Észak-Oroszországban, kettő a Jamali Nyenyecföldön található Jamal-félsziget Bovanenkovo, illetve a Gidai-félsziget Antipayuta településeinek közelében, egymástól mintegy 100 kilométer távolságra, a harmadik a Pamír-félszigeten, az előző két kürtőtől keletre.

A lyukak különböző átmérőjűek, 4 métertől egészen 30 méterig, mélységük is változó, mindamellett félelmetes: 60 és 100 méter között van.

A lyukakat és keletkezésük okát felfedezésük után azonnal vizsgálni kezdték, elsősorban geológusok, ökológusok és – a híradások alapján – történészek is, ez utóbbiak nem sokra jutottak, pedig… Lehet, hogy csak kevés szépirodalmat olvastak (vö: olvassunk mindennap). Mint később látni fogjuk, ez a fajta természeti jelenség nem új, de előfordulási helyeik viszonylagos elzártsága miatt  – többnyire szigorú klímával rendelkező, ritkán lakott területek  – régebben nem feltétlenül kerültek a média fősodrába. Az is igaz, hogy ha megnézzük a most felfedezett lyukak otthonául szolgáló terület műholdas térképét, százszámra találhatunk hasonló, bár már vízzel teli természeti képződményt (egy kép a témában). Jelenleg viszont a csupasz és ijesztő lyukakról van szó.

A szakértők első megállapítása az volt, hogy ezek nem emberi kéz munkájának eredményei, viszont természeti képződményekhez sem hasonlítanak. Később persze elmélyedtek a témában és többféle elméletet is felállítottak arra, hogy mi okozhatja a lyukak létrejöttét a földben, íme néhány belőlük:

• Pingó. Ritka geológiai jelenség, melynek során a mélyből felpréselődő víz megfagy a föld alatt, és az így keletkező jéglencse kinyomja a felszínt – további részletek itt. (Dr. Chris Fogwill)
• Robbanás a föld alatt. A földfelszín alatt keveredő só, gáz és víz robbanóelegyet alkot, amelynek berobbanásakor a keletkező nyomás a felszín felé nyomja a fölötte lévő talajt. (Anna Kurcsatova)
• Geológiai mozgások. A fagyott földrészeken a globális felmelegedés hatására létrejövő fokozott geológiai mozgások.
• Meteorbecsapódás. Erre utaló jeleket egyik lyuknál sem találtak (vagy csak nem került ki róla információ).
• Földönkívüli tevékenységre utaló jelek. A kutatók nyilatkozatai alapján erre szintén nem utal semmi, esetleg csak egyszerűen nem kerültek ki információk ezzel kapcsolatban.

Nos, továbblépve a kutatókon, ez a fajta természeti jelenség nem a mai világunk termése, olyannyira, hogy közel száz évvel ezelőtt egy egész regényt ihletett meg. Némiképp meglepő módon egy irodalmi alkotáson keresztül ismerhetjük meg ezt a térséget és a képződmények a felbukkanását – mintegy száz évvel napjaink előtt. Akkoriban szintén izgatta az emberek fantáziáját a dolog, viszont egyáltalán nem állt rendelkezésre az az információbőség, ami ma általánosan elérhető.

Alekszandr Romanovics Beljajev orosz író 1928-ban írt regénye (amelyet 1929-ben adtak ki), „A levegőkereskedő” (Продавец воздуха, The Air Seller) címet viselte, amely pontosan a hatalmas szibériai lyukak témáját választotta történetének alapmotívumául. Mivel szinte teljesen kizárható, hogy Beljajev maga járt volna a helyszínen, azt kell feltételeznünk, hogy az elmúlt század elején szemtanúk beszámolói alapján terjedt a jelenség híre. Ugyanakkor tény, hogy Beljajev úgy is ismert, mint „a szovjet Verne Gyula”, ezt a jelzőt nyilván jövőbe látó, vagy inkább megérző képességei miatt kapta.  „A levegőkereskedő”-ben megjelenített óriási lyuk leírása viszont teljesen megegyezik a közel száz évvel később készített fotókon látható lyukak kinézetével. Ebből megállapítható az, hogy ha a szerző nem is járt a korabeli jelenség helyszínén, a szájról-szájra továbbadott híradások már akkor is ugyanilyen képződményről szóltak, ő pedig ezt megírta – vagy legalább elképzelte.
A szóbeszédből 1928-ra regény született. A kutatók megállapításait olvasgatva világos előttünk, hogy ma sem egyértelmű a jelenség keletkezésének minden körülménye, pedig a modern technika (légifelvételek, a lyukakba lebocsátott kamera, szonda, mérőállomások) egyértelműen előrébb tart az 1920-asnál. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy Beljajev művében kellő fantáziával kiszínezett regényen, egy sci-fibe oltott kémtörténeten keresztül kapunk korhű dokumentációt a rejtélyes szibériai óriáslyukakról.
Álljon itt most a regény tartalmi leírásának egy része, méghozzá az, amelyik Beljajev ihletettségét jelzi az adott téma felé. Igyekezzünk belőle kihallani a kutatók 2014 nyarán tett megállapításainak analógiáját.

„A levegőkereskedő” Szibéria zord, északi tájain játszódik, Verhojanszk és Turuhan környékén. A Tudományos Akadémia expedíciót szervez a vidékre abból a célból, hogy tanulmányozza a Verhojanszk környékén elterülő hidegöv meteorológiai viszonyait, főleg pedig azért, hogy derítse ki az időjárás megváltozásának okát. A világ átlagos hőmérséklete ugyanis megváltozott, az egyenlítői valamelyest csökkent, északon viszont emelkedett, a légnyomás észlelhetően csökkent. Észleltek egyéb furcsaságokat is, de ezeket még csak a pontos fizikai műszerek és pneumatikus gépek munkáját felügyelő mérnökök fedezték fel. Georgij Petrovics Klimenko, az Akadémia kutatója a kiválasztott terület felé indul helybeli jakut kísérőjével. Egy szeles reggelen viszont a jakut megmakacsolja magát, kijelenti, hogy nem megy tovább az adott irányban, mert arra van „Aj-Tojon orrlika”. A kutató kineveti kísérőjét, hiszen ő maga már hallott ugyan a jakutok „szent aggastyánjáról”, főistenéről, Aj-Tojonról, de az orrlikát még soha nem hallotta emlegetni. A kíváncsiság és a tervezett cél mégiscsak továbbviszi őket, míg végül el nem érnek a kráter-szerű helyszínre, amelyről a szerző így ír:

„Kidugtam a fejemet és lenéztem. Meglepő látvány tárult a szemem elé.
Holdkráterre hasonlító, hatalmas katlan volt alattam. Ám leginkább az lepett meg, hogy olyan sima volt a fala, mintha lecsiszolták volna. Egyetlen kő, egyetlen kiszögellés sem látszott benne. Tökélesen sima tölcsér volt, s mélyen lent, pontosan a közepén meghökkentően szabályos átmérőjű kerek lyuk tátongott. Vajon természetes eredetű ez a csiszolt tölcsér meg ez a geometriailag szabályos lyuk a kráter aljában? „ (Török Piroska fordítása)

A kutató és kísérője természetesen belezuhan az óriási lyukba, majd a történet egy összeesküvés leleplezése felé fejlődik tovább a végkifejletig. A reménybeli leendő olvasók miatt nem osztom meg a további tartalmi leírást, csupán az erre vonatkozó utalást: egy helyen úgy említik A levegőkereskedőt, mint „Beljajev egyik legjobb regényét”. Olvassák el!

A szibériai óriáslyukak rejtélye nem oldódott meg, de keletkezésének körülményeihez talán adalék lesz ez a száz év, amelyet Beljajev regénye biztosított nekünk.

Azért legyünk résen, ha fogyni kezd a levegő a világból, tudni fogjuk, hogy mi a teendő!

A magyar nyelvű könyv szerintem: 10/6.

A Siberian Times cikke >>
The End of The World, Siberia >>
Tucatnyi új krátert fedeztek fel Szibériában >>
Egy hazai híradás >>

Hundred years of the mysterious giant holes in Siberia (Nostril of Aj-Tojon)
This post is about the mysterious giant holes in Siberia. It identifies that the holes were existing a hundred years ago too, and the famous Russian writer Aleksandr Belyayev wrote a novel with the same pattern. Its title is The Air Seller, published in 1929.

Mostanában ennyien olvasták: 4881