Sátai nyár 2014

Néhány sátai fotó 2014 egyik legforróbb nyári napján.
Időnként a szememre vetették Sáta honlapjával vagy a FB-oldallal kapcsolatban, hogy mindig a falu előnyös, szebbik oldalát mutatom meg a külső szemlélőknek, ha egy idegen felkeresi ezeket a felületeket, csak a szépet és jót látja. Ez szerintem természetes, lehet persze, hogy nem mindenki számára az. Idén nyáron viszont – szándékomtól függetlenül – szinte kizárólag olyan képeket készítettem, amelyek a fenti kategóriákon kívül esnek, és bátran mondhatom, hogy bármelyik, a szépen és előnyösön fanyalgó embernek a szája íze szerintiek. A legtöbb kép témája az Eger-Putnok vasútvonal sátai megállóhelye, illetve inkább a megállóhely helye, ezért nem is annyira a falu kinézetéről szólnak ezek a képek, az apokaliptikus látvány viszont mindenképpen hozzátartozik az életéhez. Kész szerencse egyébként, hogy az egész egy félreeső helyen van. Amikor a helyszínen jártam, arra gondoltam, hogy ide azt írom majd: olyan, mintha egy ha egy halott mellett járkálnánk minden nap – de később, az egyik lenti képen megörökített személyes érintettség miatt mégsem ezt írom. Ezzel együtt továbbra is azt tartom, hogy az ember a szülőföldjén csak a szépre emlékezzen. Következzen itt egy képgaléria, amelynek a végén – ha lehet ezt mondani – a temetői képek jelentik majd a szépséget és az előrehaladást.

László Gyula professzor úr találta azt mondani egy alkalommal, hogy:

„A temető a halott falu.”

Eszünkbe se’ jusson megfordítani a mondást.

sata2014_168
Sáta, 1. vágány – A vasúti megálló „peronja”

sata2014_179
Az Eger-Putnok vasúti szárnyvonal része – ma

sata2014_178
Ha belefáradtunk volna…

sata2014_182
Sáta – vasúti mh (I.)

sata2014_184
Sáta – vasúti mh (II.)

sata2014_176
Hiányzik a födém és a padló

sata2014_174
Mindenhol hiányzik

sata2014_172
Nagyon hiányzik…

sata2014_180
Induljunk a temető felé… (Az Eger-Putnok vasút 105 éve)

sata2014_150
Ezen talán már csak ő segíthet

sata2014_161
Meglepetés: nagyapám régi sírköve a használaton kívüli halottasházban (fotó: a kémlelőlyukon keresztül)

sata2014_159
A sátai temető új kerítése

sata2014_163
Az új kerítés egyik új kapuja

sata_2014_diakonus
Ami még belül volt: a – tévesen – diakónusok nyugvóhelyének hitt sír. Későbbi kutatások során kiderült, hogy Lenkey Mihály, Lenkey János 1848-49-es honvéd tábornok nagyapja nyugszik itt. Felirata (ezt még egy 1980 körül készült fotóról lehetett leolvasni):

Hic qvips I.T. in Dno. Pirillisa Crosus Dnvs. Michael Lenkey de Eadrm V. Senina Acre Cipriavn. Provis R. OL II T I L April A. C. MDCCXCV Saetai 8vae XI(?)

Korképek Sáta történetéből


Bővebben a könyvről >>

 

 

Mostanában ennyien olvasták: 3517
Hasonló bejegyzések
Káré – Car

Egy apró momentumon múlt, hogy ez a bejegyzés egyáltalán megszületett 🙂 Az elmúlt század negyvenes éveinek végén ugyanis – bizonyos Read more

Sáta bemutatkozott

Az alsó két képre kattintva Facebook-képgalériák nyílnak meg.   ¶ Korképek Sáta történetéből Bővebben a könyvről >>    

Kutatás Sáta alvilága után

2017. február 6-án egy kutatócsoport indult útnak azzal a céllal, hogy felderítsék Sáta alvilágát, vagy legalábbis annak egy részét. A Read more

Bükki-Hegyháti falvak az 1850 körüli időkben

Magyarország Geographiai Szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik I-II-III. kötet Kiadta: Fényes Elek Pesten, 1851 Nyomtattatott Read more