Különös véletlen folytán került a kezembe két régi képes levelezőlap, a történet annyira mindennapi, hogy nem is részletezem. Az egyik kép egy pétervásári utcakép a Községházával 1926-os, a másik az ózdi Olvasó színházterme 1927-es feladási dátummal, a képeslapok tehát több mint kilencven évvel ezelőtti időpillanatokat ejtettek foglyul.
A lapok közös pontja a címzett, bizonyos K.B., egri nagyságos úrleány, aki más-más úrtól kapta a fennmaradt két üdvözletet. A levelezőlapokra írt – ennél fogva nyílt – üzenetek túl sok mindent nem árulhattak el a címzett és a feladó közötti viszonyról, de ha megismerjük és továbbgondoljuk a leírtakat, az 1926 augusztusában született „állapotfrissítés” hordoz talán a barátinál is melegebb atmoszférát.
E képeslap ceruzával íródott. Rejtélye, hogy írója szerint az a „Terennei” (névmódosulatai: Kis-Terenne, Kisterenye, Bátonyterenye) váróteremben született, mégis az onnan mintegy 300 kilométerre, Békés megyében található Mezőhegyes postabélyegzője igazolja a feladást. Az úr teljes egészében, sőt, azon túlmenően is kihasználja a rendelkezésre álló csekély helyet a fontosnak gondolt információk tudatására: honnan hová tart és hogyan, hol van éppen, legfőképpen pedig, hogy milyen gondolatok foglalkoztatják írás közben. Jólértesültségéről tanúságot téve felhívja az úrleány figyelmét egy remek sporteredményre, az egri Bárány István aranyérmére, amely éppen azokban a napokban született az 1926 augusztusában Budapesten rendezett Európa Bajnokság 100 méteres gyorsúszás versenyszámban. A képeslap szövegnek szánt helye kevésnek bizonyul az üzenetnek, így a szöveg átfolyik a képet ábrázoló oldalra, ahol Pétervására település Községháza látható. Micsoda kivételes szerencse lehetett 1926-ban, hogy éppen a hódoló munkahelyét megörökítő képeslapot küldhet „kis falujáról” a kedvelt hölgynek, így vizuális megerősítésként X-el jelölheti a napi rutin helyszínét.
Kedves B.! 1926 augusztus (25?) Itt ülök a Terennei váróteremben és várom a gyorsot, amelyik elvisz Buda-Pestre, közben dagad a keblem, mert olvasom a lapokból, Hazánk és Eger város büszkesége, Bárány megint megnyerte az európai bajnokságot. Egerből a korai vonattal (½ 5) jöttem el. Reggel 3-kor a pétervásári kollégám föllármázott, s vele el is jöttem, mert a későbbi vonatnál nem lett volna kocsim. Itt küldöm a kis falumat, az X jellel jelzett teremben tanítom a gyerkőcöket. Jól érzem magamat, csak egy kicsit álmos vagyok, mert nem tudtam aludni. A vonat visz Pestre, gondolatban meg Eger felé tartok… Szívélyesen üdvözli M.J.
A második levelezőlap, azaz állapotfrissítés már egy másik úrtól érkezett, 1927. szeptember 2. a dátuma. A szöveg fekete tintával, feltételezhetően töltőtollal íródott, témája pedig amolyan élére hajtogatott megfogalmazása egy olyan helyzetnek, amelyben az üzenő messziről hazalátogat, de nem minden rokon, ismerős számára tud időt szakítani a személyes találkozóra. Az előző levelezőlappal ellentétben itt minden világos és okszerű, első feltételezéssel a kapcsolat az úrleánnyal tán rokoni, nem túl közeli és nem is túl fontos, ezért nem jutott idő a látogatásra, talán majd legközelebb. Második feltételezés: a kapcsolat még túl friss, emberünk csendőr, rendőr, katona, tűzoltó vagy vasutas, aki munkája fontosságának kihangsúlyozása érdekében a távolabbi, magasztos célt szem előtt tartva – az óvatos lépések taktikáját választva – ezúttal inkább nem keresi fel személyesen a kedvelt hölgyet és családját. K.J. Ózdról tér haza Egerbe, ahonnan önmagát kimentve – kicsivel később – újra Ózdra kell utaznia, hogy felvegye a szolgálatot. 1927-ben a Salgótarjáni-Rimamurányi Vasmű Rt. éppen felfutóban volt, tevékenységéhez és annak kiszolgálásához nagy létszámú munkaerőre volt szükség, amelyet más vidékekről érkezett munkások, alkalmazottak, tisztviselők és állami alkalmazottak biztosítottak.
A levelezőlap képes felén – közismert nevén – az ózdi Olvasó igényesen kialakított belső tere látható, rajta K.J. magyarázó szövege: „És a pompás Terem a mi szinházunk s mozink.”
Míg az első képeslap írója szívélyesen üdvözli a címzett úrleányt, utóbbi szerzőnk már kész úriember, a nagys. Asszonynak is kézcsókját kéri átadni. K.J. nevére a levelezőlap összefüggéseit tekintve, és főleg a név rendkívüli gyakoriságának köszönhetően nem találtam erre a momentumra vonatkozó dokumentált nyomot, feltételezhetően a fentebb jelölt munkák valamelyikét végezhette Ózdon.
Kedves B. – 1927 szeptember 2. Ne rójja föl bűnömnek, hogy ily késve excusálom magamat. Az ok ugyanaz, mely arra kényszerített, hogy kedves társaságukat nélkülözzem – sajnos nálunk nincs kivétel az alól, hogy munkánkat adott terminusra feltétlenül felvegyük. Így végtelen sajnálatomra el kellett utaznom, ígérem azonban, hogy legközelebbi hazamenetelemkor pótolni fogom hibámat. Addig is kérem szíves elnézését. Kérem átadni kézcsókomat nagys. Asszonynak, s hasonló szíves kézcsókomat fogadja. KJ. Ózd, 1927. IX. 2-án
Úgy döntöttem, hogy mégiscsak elkezdem ezt a blog-szerűséget arról, hogy milyen indíttatásból és egyáltalán miért irkálok mindenféle dolgokat. Aki ismer, Read more
Ózdról (de legalábbis Ózdon) köztudott, hogy az úgynevezett Várhegyen állt egykor Palúz-Vasvár (Palóc-Vasvár, Ózd-Vasvár) fazsindelyes gerendavára. A várat fennállása során Read more
Íme Boros Péter kiváló könyve, „Az Eger-Putnok vasútvonal” (megjelent 2018-ban). A könyv annak a hajdan volt, legendás vasútvonalnak állít emléket, amelynek egy, pontosabban – egy ideig legalábbis – két állomása is viselte a Sáta nevet. Aki utazhatott ezen a kivételes vasúti vonalon, annak rendkívüli emlék ez a könyv-dokumentum, másoknak pedig remek alkalom arra, hogy megismerjék Magyarország egykori legszebb vasúti szárnyvonalának történetét.
Az Eger-Putnok vasútvonal sokak szerint Magyarország egyik legszebb, vagy talán a legszebb vasútja. Nem ok nélkül sokszor a leginkább vadregényes, legszebb vonalvezetésű vasútvonalként emlegetik. 2008-ban a 100. születésnapját még épségben érhette meg, de a következő év végén a felső részét bezárták. Reméljük, hogy az alsó szakasza már megmarad, mert ennek a vasútvonalnak egyrészt ipari műemlékként, másrészt pedig mint egyfajta élményvonatozásra alkalmas turistalátványosságként is lenne létjogosultsága.
Tartalom
Előszó A Füzesabony-Eger vasútvonal története Tervezett, de meg nem épült vasútvonalak Az Eger-Putnok vasútvonal története Visszaemlékezések Az építés képei Képeslapok Képek Mellékletek Köszönetnyilvánítás Felhasznált irodalom, források
A keményborítós, rengeteg fotót és információt tartalmazó, 178 oldalas, exkluzív kiállítású könyv beszerezhető a szerzőnél (borospe73 kukac gmail pont com).
Úgy döntöttem, hogy mégiscsak elkezdem ezt a blog-szerűséget arról, hogy milyen indíttatásból és egyáltalán miért irkálok mindenféle dolgokat. Aki ismer, Read more
Ózdról (de legalábbis Ózdon) köztudott, hogy az úgynevezett Várhegyen állt egykor Palúz-Vasvár (Palóc-Vasvár, Ózd-Vasvár) fazsindelyes gerendavára. A várat fennállása során Read more
Lehet, hogy idejétmúlt téma 2018-ban a [freemail] nevű hazai email-szolgáltatásról írni, de néhány hete egy apróbb esemény miatt újra a látókörömbe került a jelenség. Tudni kell, hogy 1997-ben csatlakoztam az internethez úgy, hogy egy egészen rövid ideig megfelelőnek találtam a szolgáltatótól kapott email-címet az online kapcsolattartáshoz. Igazság szerint nem is igen volt még kivel a kapcsolatot tartani, bár egy-két tematikus levelezőlista miatt mégiscsak érdemes volt az internetre csatlakozni. Erre a – szolgáltató által biztosított – címre egykettőre kaptam egy önkicsomagoló vírust, ami okozott némi fennakadást a netes jelenlétemben. A tanulságok levonását követően arra a döntésre jutottam, hogy igenis szükségem van egy teljesen független email-címre, amelynél webes felületen is meg tudom tekinteni a leveleimet. Akkoriban nem volt még a maihoz hasonló, bőséges felhozatal email-szolgáltatásokból, így az éppen akkor induló, freemail.c3.hu néven megjelenő levelezőt választottam. Itt regisztráltam azt a címet, amelyik az első saját email-címem volt, online éveim első tanúja, és amit az elmúlt 21 évben folyamatosan birtokoltam. Azt nem mondom, hogy végig használtam is ebben az időszakban, mert azért mondjuk meg: a freemail elég mostohán bánt a felhasználóival eddigi fennállása során. Néhány tévútnak bizonyult email-szolgáltatós kísérletezést követően 2005-ben – akkor még csak úgy lehetett – meghívóval csatlakoztam a Gmail felhasználói köréhez, majd láttam, hogy ez jó, ezért onnantól én is mostohán bántam a freemailes postafiókommal. Ugyanakkor nem hagytam veszni legelső email-fiókomat, időnként benéztem, hogy jól van-e, mi történik, de levelezésemet a Gmail-fiókomba tereltem át, a freemail megmaradt… – hmm, emléknek. Aki már olvasta saját, ~húsz évvel korábbi elektronikus leveleit, érti, hogy mire gondolok (nekem más tapasztalataival ellentétben sem törölte a rendszer a régi leveleimet). Eljött aztán 2018 ősze, amikor újra beléptem a freemailbe, abból a célból, hogy körülnézzek bent, meglegyen az általuk előírt X naponta történő belépés, ilyenek. Login után azzal szembesültem, hogy a freemail felvette a külvilág ritmusát, az általuk megszabott minta szerinti új jelszó és biztonsági kérdés beállítását kérték, addig nem is lehetett továbblépni. Helyes, jó kezdeményezés. Beállítottam, feljegyeztem mindent jól.
A következő belépési kísérletkor már nem engedett be a rendszer az ilyenkor „megszokott” indokokkal: a megadott felhasználói név és/vagy jelszó nem megfelelő. Érthetetlen volt a hiba, hiszen minden feljegyeztem az adatok megváltoztatásakor, mégsem tudtam belépni ebbe a fiókba – sem a régi adatokkal, sem az újakkal. Sőt, egy idő után már a belépési adatok megadásához is válogatott feladatokat kellett megoldanom, mivel a rendszer túl soknak ítélte a sikertelen belépési kísérletek számát.
Első szándékból hagytam a fenébe, hiszen „csak egy freemailes” címről volt szó. Később viszont feléledt bennem a tulajdonosi érzés, hiszen mégiscsak egy huszonegy éves mailboxról volt szó, az elsőről az életemben. Nosztalgia.
Vettem a fáradságot és utánaolvastam az ilyen eseteknek, tízből kilenc hasonlóan kárvallott ember arról számolt be, hogy miután írtak a freemail supportnak, az le sem… – szóval nem kaptak onnan választ egyáltalán.
És itt jön az a rész, ami miatt ez a bejegyzés megszületett, lássanak csodát! Írtam a freemail gépháznak a belépési problémámról azzal, hogy segítséget kérek. A tízből kilenc embernek írom, hogy sallangmentes, kulturált és lényegre törő levelet küldtem, amiben a probléma lehetséges megoldásáról érdeklődtem. Nos, válaszoltak. Nyitottak egy „tikettet”, ahogy ez jobb helyeken lenni szokott, ebben görgettük levélről-levélre a beszélgetés fonalát. Néhány olyan kérdést tettek fel benne, amelyekre csak az tudhatta a megfelelő választ (én), aki a postafiók valódi tulajdonosa: a nyitás időpontja, legutóbbi levelekről ez-az, mappák, tartalmi elemek, ilyenek. Megírtam, megadtam az ideiglenes hozzájárulást is ahhoz, hogy az általam megadott információt ellenőrizhessék, utána várakoztam. Nem mondom, hogy postafordultával – volt egy négynapos ünnep is a történetben -, de hamar válaszoltak, ideiglenes hozzáférést adtak a fiókomhoz, amit így birtokba vettem és a magaménak tarthatok most már mindörökké. Köszönöm, freemail!
Kérdezhetné az olvasó most, hogy mi a lényeg abban, hogy visszakaptam egy olyan freemailes fiókot, amit tizenhárom éve nem használok? Az elvek: (1) ha az enyém volt, maradjon most már úgy, ne enyésszen el a nagy semmiben, (2) ha a freemail segítséget ígér a gépházban, akkor a szolgáltatóba vetett bizalom megőrzése (vagy valami ilyesmi) érdekében vegye azt igénybe az egyszeri felhasználó – és örüljön az eredménynek. Meg aztán, ki tudja, mit hoz a holnap? Végre valami úgy működött a világban, ahogyan azt ígérték.
A fenti események után, kicsivel később: regisztráltam egy közösségi rendszerben. Felmerült bennem az ötlet, hogy adok egy lehetőséget a freemailnek arra, hogy további húsz elteltével is legyen min nosztalgiázni, amikor majd belépek ide, ezért ezt a címemet adtam meg a regisztrációkor. A regisztrációt megerősítendő információt tartalmazó email soha nem érkezett meg. Lehet, hogy erről még korán számolok be, hiszen még csak két hete történt az eset, de én azt hiszem, hogy már hiába várom. A freemail.hu a XXI. században.
Úgy döntöttem, hogy mégiscsak elkezdem ezt a blog-szerűséget arról, hogy milyen indíttatásból és egyáltalán miért irkálok mindenféle dolgokat. Aki ismer, Read more
Ózdról (de legalábbis Ózdon) köztudott, hogy az úgynevezett Várhegyen állt egykor Palúz-Vasvár (Palóc-Vasvár, Ózd-Vasvár) fazsindelyes gerendavára. A várat fennállása során Read more
A távérzékelés mellett másik kedvenc módszerem az úgynevezett pszichometria, amely közeli rokona a távérzékelésnek (remote viewing), és amelyet szintén kettős értelmezésben ismerhetünk. Ahogy a távérzékelés fogalmára is létezik egy műszaki, méréstechnikai meghatározás, úgy a pszichometriára is létezik két különféle definíció. A tudományos pszichometria jelentése: a lelki működéseket mérő, vizsgáló módszer, amely statisztikai eszközökkel vizsgálja az intelligenciát, személyiséget, attitűdöket1. A spirituális értelemben vett pszichometria a tárgyakhoz kötődő tudati lenyomatok érzékelését jelenti. Ez egy intuitív, energetikai folyamat, amelyben a gyakorló az emlékek vagy érzelmek rezgését olvassa ki. Az tudományos pszichometria mér, míg az utóbbi érzékel.
Ebben a bejegyzésben nem a lelki működést mérő eszközöket szeretném ismertetni, hanem egy másfajta, szintén pszichometria néven ismert spirituális módszert. Ezt különféle, kézbe fogott tárgyak információinak elménkkel történő olvasásával, azaz energia-lenyomatok tapintással való érzékelésével azonosítjuk. A folyamat tulajdonképpen élettelen tárgyak memóriájának kiolvasási módszere. Ezt a fajta pszichometriát másképpen tisztánérzékelésnek is hívják.
Van egy különös pillanat, amikor a tárgy, amit a kezünkben tartunk, már nem csak egy dolog. A felszíne mögül egy történet szól — nem hanggal, hanem érzetekkel. Mintha a tárgy emlékezne arra, hol járt, kinek a kezében volt, milyen érzelmek kísérték útját, mi történt vele. Ez a pillanat a pszichometria lényege.
E pillanathoz vezető folyamat a tárgyak érintését, kézben tartását és a belőlük érkező információk érzékelését jelenti. Feltétele a fizikai jelenlét. Az érintett tárgynak és az érzékelést végző személynek ugyanazon a helyen kell lenniük, az érzékelést végző személy kézfelületének (tenyerének) érintkeznie kell a vizsgált tárggyal.
Egy régi ékszer, egy könyv, egy kulcs vagy fénykép – mind-mind a múlt horgonyai. A pszichometrikus olvasás során a tárgy rezgése egyfajta kapuvá válik: a tudatunk összekapcsolódik a tárgy mögött rejlő emberi történettel. Elég, ha csend van bennünk, az érzékelés lassan, természetesen kibomlik.
A pszichometria történetéből
A „pszichometria” kifejezést az amerikai Joseph R. Buchanan fiziológiaprofesszor alkotta meg 1842-ben (a görög psyche szóból, melynek jelentése „lélek” és a metron szóból, ez pedig „mértéket” jelent). Buchanan volt az első szakemberek egyike, aki pszichometriával kísérletezett. A jelenség kimutatására egy próba során gyógyszereket helyezett üvegfiolákba, majd tanítványait arra kérte, hogy pusztán a fiolák kézben tartásával azonosítsák azok tartalmát. A sikeres azonosítások aránya meghaladta a véletlennek betudható értéket (ezeket az eredményeket később az 1849 és 1856 között kiadott többkötetes Journal of Man című könyvének egykében publikálta). Buchanan úgy magyarázta a jelenséget, hogy a tárgyaknak „lelke” van, amely megőrzi a tárgy „emlékeit”.
Buchanan munkája felkeltette William F. Denton amerikai geológus professzor érdeklődését. Denton kísérleteket végzett annak megállapítására, hogy a pszichometria működik-e földtani anyagokkal. 1854-ben nővére, Ann Denton Cridge közreműködésével szövetdarabokba helyezett mintákkal végzett kísérletet. Ann nem láthatta, mit tartalmaznak a szövetzacskók, azonosításukra nem is a kezét használta, ugyanakkor az érzékelés során a homlokára helyezett csomagok tartalmának eredetét az általa kapott élénk mentális képeken keresztül pontosan le tudta írni.
Gustav Pagenstecher német orvos és pszichikus kutató 1919 és 1922 között pszichometriai képességeket fedezett fel egyik páciensében, M.R. de Zieroldban. Maria képes volt transzállapotba kerülni egy tárgy kézben tartása közben, majd ebben az állapotban tényeket közölni annak múltjáról és jelenéről, leírva látványokat, hangokat, szagokat és egyéb érzéseket a tárgy azon „tapasztalataiból”, amelyek addig érték azt. Pagenstecher elmélete az volt, hogy a pszichometrikus alany képes ráhangolódni az objektumban összegyűjtött tapasztalatok „rezgéseire”.2
Hol van az információ?
Hogyan lehetséges egy tárgyról információkat nyerni egyszerűen annak érintésével, kézben tartásával?
Ez a közös tudatmező segítségével lehetséges. A közös tudatmező információkat tárol minden létezőről, azaz akár egy személyről, akár tárgyról, eseményről vagy helyről van szó. A tárgyakról szólva: minden egyes tárgyat a valóságban pszi-mező vesz körbe, azaz olyan „mágneses” mező, amely az adott tárggyal történt minden esemény információját tartalmazza. Abban az esetben, ha ezt a tárgyat egy különleges érzékeléssel bíró személy a kezébe veszi, a tárggyal kapcsolatos információkat érzékelni – és ezáltal dokumentálni – tudja. A szakirodalom ezt „tárgyak olvasása érintés útján” kifejezéssel illeti (reading objects by touch).
A mentális pszichometria egy normális pszichés működés, ösztönös tudás, amelynek segítségével a körülöttünk lévő tárgyak energia-mintáit tudjuk olvasni, ezekből információkat állapíthatunk meg a kézzel érintett tárgyról. Működése az úgynevezett „tudatelőttes emlék” elvén alapul, amelynek deduktív alapvetése szintén a közös tudatmező, illetve a pszi-mező megléte. E fogalom rövid példája az a jelenség, amikor nem vagyunk tudatában annak, hogy a falióra hatot üt, de néhány óraütés után felriadunk, ekkor visszafelé is képesek vagyunk megszámolni azokat az ütéseket, amelyekről azt hittük, hogy nem hallottuk őket3.
Tudatelőttes emlék: emlékek, gondolatok amelyek pillanatnyilag nem részei a tudatnak, de oda beemelhetők, szükség esetén hozzáférhetők.
Az erősebb érzelmek egyértelműbb nyomot hagynak a tárgy energiamezejében. Egyes pszichikusok (érzékelők) ezeket a markáns energiamintákat érzékelik. Azokból a lenyomat-mintákból, amelyek a tárgyak mágneses mezőiben maradtak, bármilyen információ kinyerhető: kivel vagy mivel mi, mikor, hol, miért történt. Az információk többnyire a ezekben az érzékelési formákban érkezhetnek: érzések, hangok, illatok, ízek, színek, képek, számok, késztetések.
A pszichometriát az emberek a mindennapjaikban használják, leginkább önkéntelenül, a személy számára észrevétlenül. Egy-egy tárgy szándékos, vagy véletlen érintésével akár másodpercek alatt is lezajlik a folyamat, az már egy másik kérdés, hogy a legtöbben nem figyelnek fel rá, fel sem ismerik. A csekély mértékű érzékelésre hajlamos személyeknél megindul ugyan a felismerés folyamata arra vonatkozóan, hogy különleges információkhoz jutnak éppen, de a következő időpillanat eseményei (például leteszik a tárgyat) elterelik erről a figyelmüket, majd az érzékelt információs képek belevesznek a cselekvési rutinba.
A különleges érzékelésre képes emberek ezzel szemben nagyon is jól tudják, hogy miért történik az, hogy képeket, képsorokat látnak akkor, ha kézbe vesznek egy tárgyat, hiszen tulajdonképpen a tárgyakon, személyeken, helyeken keletkezett energia-mintákat, „emlékeket” olvassák. Ennek megfelelően vagy tudatosan készülnek egy-egy ilyen mozzanatra, vagy véletlenszerű tapasztalás esetén azonnal felismerik az információ forrását és célját.
Egy személyes megjegyzés: nekem, e sorok írójának rendszeres, mindennapi élményem a pszichometria is. Régebben, gyerekkoromban azt hittem, hogy ez minden ember sajátja, és csodálkoztam, hogy egyes helyzetekben nem ehhez a módszerhez fordulnak segítségért, hanem más emberekhez, akik többnyire érdektelenek, sőt, fogalmatlanok az adott ügyben. Abban nem tévedtem, hogy ez valóban minden ember saját (akár fel nem ismert) képessége, abban viszont igen, hogy az emberek mindegyike tudatában lenne elméjének effajta üzemmódjával. Sajnos, egyre inkább nem.
Hogyan végezzünk pszichometriai érzékelést?
A mentális pszichometria módszerét bárki saját maga is kipróbálhatja (a bejegyzés végén olvasható bekezdés figyelembe vételével). A gyakorlathoz kérj segítséget barátodtól, ismerősödtől. Kérj tőle olyan személyes tárgyat, amit általában magánál tart: óra, öngyújtó, nyakék, irattárca, stb. Tájékoztasd őt, hogy mire készülsz, esetleg azt fogja mondani, hogy nem akarja a dolgot, ezt viszont tartsd tiszteletben. Ha már tapasztalt pszichometrikus vagy, egy régiségkereskedés a lehető legjobb forrás érzékelésed tárgyának kiválasztására. Barát vagy ismerős személyes tárgyának vizsgálata azért célszerűbb mégis, mert utána első kézből lehet ellenőrizni a kapott információkat.
Válassz egy csendes, nyugodt helyet, ahol az elkövetkező időben (személytől függően), mintegy fél órában mentes tudsz maradni zajoktól, zavaró tényezőktől. Megjegyzés: felkérhetsz egy személyt, lehetőleg ne a tárgy gazdáját, hogy legyen jelen jegyzetelni, rögzíteni az érkező információkat. Ha van ilyen személy, ő mindenképpen maradjon a háttérben, legyen csendben, ő nem része a folyamatnak, csupán adatot rögzít.
Ülj le, válassz kényelmes testhelyzetet, csukd be a szemeidet. Kezeidet pihentesd az öledben, kényelmes tartásban, lehetőleg tenyérrel felfelé.
Amint kellőképpen nyugodtnak és ellazultnak érzed magad, vedd a kezedbe a céltárgyat, domináns kezeddel érintsd, tartsd azt. Ha szükséges, tartsd mindkét kezeddel a tárgyat, de az érzékelés szempontjából domináns kezeddel érintkezz vele nagyobb felületen.
Érezd az információkat, bármilyen formában érkeznek is az elmédbe. Mondd ki, jegyezd fel (akár hangrögzítőt is használhatsz) az érkező benyomásokat. Ne dolgozd fel azokat, ne irányítsd és ne elemezd őket, ne válogass köztük, ne csodálkozz rajtuk, ne változtass rajtuk, ne szerkeszd, ne rendszerezd őket, mindezekre később is lesz lehetőség. Egyszerűen csak mondd ki (írd le, stb.) az érkező információt úgy, ahogy kapod.
Érezni fogod, amikor már nem érkezik információ. Ekkor lépj ki a folyamatból.
A gyakorlás fontossága rendkívül meghatározó, ugyanis annál pontosabb érzékelésre vagy képes, minél több pszichometriai érzékelés van mögötted. A statisztikai adatok azt mutatják a pontosság mértékét tekintve, hogy a gyakorlott pszichometrikusok 80-90 százalékos pontossággal rendelkeznek, azaz még az ő esetükben is jelen van 10-20 százalék pontatlanság.
Melyik az érzékelés szempontjából domináns kezünk?
Nem biztos, hogy az a kezünk a domináns az érzékelés szempontjából, amelyiket hétköznapi életünkben dominánsként használunk. Az alábbi módon bizonyosodhatunk meg a jobban érzékelő kezünkről.
Csendesedj el, tedd egymással szembe a két tenyeredet két-három centiméter távolságra, függőlegesen tartva őket (a hüvelykujj felfelé néz). Kezdd el mozgatni őket előbb szét, majd újra vissza egymás felé. Amint energia-áramlást tapasztalsz a két kezed között, akkor azt is érezni fogod, hogy melyik az erősebben érzékelő kezed. Ha mégsem, akkor azt fogod érezni, hogy vonzzák vagy taszítják egymást. Gyakorold ezt tovább, és figyeld meg, hogy melyik kezed vonzza a másikat, és melyik taszítja. Amelyik vonzza, az lesz az érzékelés szempontjából domináns kezed.
A pszichometriát alkalmazhatjuk személyekre, tárgyakra, helyzetekre. Ez utóbbi, a helyzetekre irányuló pszichometria szinte már a távérzékeléssel azonos érzékelési módszereket kíván meg, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben nem ismeretlen célt, hanem egy konkrét, megtörtént eseménysor által kiváltott energia-lenyomat sorozatot vizsgálunk. Bizonyára veled, az olvasóval is megesett már, hogy egy helyiségbe belépve szinte vágni lehet a feszültséget az addig ott történtek miatt, még ha ezt nem is éltük át. Egy másik helyzetben esetleg biztos voltál abban, hogy egészen a helyszínen való megjelenésedig teljesen más témáról volt szó abban a helyiségben – és így tovább. Ezeknek a helyzeteknek a feltárása a pszichometria egyik alapformulája.
A pszichometria és a távérzékelés kapcsolata
Gyakorlott pszichometristák arra figyelmeztetnek, hogy ha a távérzékelés módszerét éppen most tanulod, és még nem vagy gyakorlott távérzékelő, akkor addig ne kezdj a pszichometriába, amíg a távérzékelést nem űzöd készség-szinten, mert ezzel össze fogod zavarni az érzékelési folyamataidat. A távérzékelés és a pszichometria egyidejű tanulása és gyakorlása az eredményességi görbe lassú, de biztos hanyatlását fogja eredményezni.
Végül ismerjük fel azt, hogy a pszichometria bizalmas műfaj. Amennyiben lehetséges, ne csinálj belőle bazári produkciót, hiszen könnyen és gyorsan olyan mennyiségű és minőségű információt oszthatsz meg egy személyről másokkal, amit nem biztos, hogy a vizsgált személy is szeretne megtenni.
„…dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.”
József Attila: Ne légy szeles, 1936
1 – Pszichológiai kislexikon, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, 2001, p.264 2 – LiveAbout.com [reference] 3 – Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Ben: Pszichológia, Osiris Kiadó, 1995, p.162
Úgy döntöttem, hogy mégiscsak elkezdem ezt a blog-szerűséget arról, hogy milyen indíttatásból és egyáltalán miért irkálok mindenféle dolgokat. Aki ismer, Read more
Ózdról (de legalábbis Ózdon) köztudott, hogy az úgynevezett Várhegyen állt egykor Palúz-Vasvár (Palóc-Vasvár, Ózd-Vasvár) fazsindelyes gerendavára. A várat fennállása során Read more
A cél az amerikai haditengerészet USS Eldridge nevű rombolója volt, amelyről köztudott, hogy 1943-ban ki volt jelölve az úgynevezett Philadelphia Read more
Úgy gondolom, hogy ez a két perc és tíz másodperc nem hiányozhat a honlapomról.
Frissítés később: Van még ilyen. E bejegyzéshez képest több mint tíz év múlva találtam rá a Sweet Little Band nevű zenekar Babies Go Beatles című albumára. Hol kezdjük ezt a zenét megkedveltetni, ha nem a gyerekeknél? Az egész album varázslatos és zseniális, kiemelem a Norwegian Wood című dalt (szitárral jelentősen feljavítva), amelynél komolyan felmerült bennem a jobb mint az eredeti gondolat is. Íme:
Úgy döntöttem, hogy mégiscsak elkezdem ezt a blog-szerűséget arról, hogy milyen indíttatásból és egyáltalán miért irkálok mindenféle dolgokat. Aki ismer, Read more
Ózdról (de legalábbis Ózdon) köztudott, hogy az úgynevezett Várhegyen állt egykor Palúz-Vasvár (Palóc-Vasvár, Ózd-Vasvár) fazsindelyes gerendavára. A várat fennállása során Read more
A távérzékelés mellett másik kedvenc módszerem az úgynevezett pszichometria, amely közeli rokona a távérzékelésnek (remote viewing), és amelyet szintén kettős Read more
