A freemail.hu a XXI. században

Lehet, hogy idejétmúlt téma 2018-ban a [freemail] nevű hazai email-szolgáltatásról írni, de néhány hete egy apróbb esemény miatt újra a látókörömbe került a jelenség. Tudni kell, hogy 1997-ben csatlakoztam az internethez úgy, hogy egy egészen rövid ideig megfelelőnek találtam a szolgáltatótól kapott email-címet az online kapcsolattartáshoz. Igazság szerint nem is igen volt még kivel a kapcsolatot tartani, bár egy-két tematikus levelezőlista miatt mégiscsak érdemes volt az internetre csatlakozni. Erre a – szolgáltató által biztosított – címre egykettőre kaptam egy önkicsomagoló vírust, ami okozott némi fennakadást a netes jelenlétemben. A tanulságok levonását követően arra a döntésre jutottam, hogy igenis szükségem van egy teljesen független email-címre, amelynél webes felületen is meg tudom tekinteni a leveleimet. Akkoriban nem volt még a maihoz hasonló, bőséges felhozatal email-szolgáltatásokból, így az éppen akkor induló, freemail.c3.hu néven megjelenő levelezőt választottam. Itt regisztráltam azt a címet, amelyik az első saját email-címem volt, online éveim első tanúja, és amit az elmúlt 21 évben folyamatosan birtokoltam. Azt nem mondom, hogy végig használtam is ebben az időszakban, mert azért mondjuk meg: a freemail elég mostohán bánt a felhasználóival eddigi fennállása során. Néhány tévútnak bizonyult email-szolgáltatós kísérletezést követően 2005-ben – akkor még csak úgy lehetett – meghívóval csatlakoztam a Gmail felhasználói köréhez, majd láttam, hogy ez jó, ezért onnantól én is mostohán bántam a freemailes postafiókommal. Ugyanakkor nem hagytam veszni legelső email-fiókomat, időnként benéztem, hogy jól van-e, mi történik, de levelezésemet a Gmail-fiókomba tereltem át, a freemail megmaradt… – hmm, emléknek. Aki már olvasta saját, ~húsz évvel korábbi elektronikus leveleit, érti, hogy mire gondolok (nekem más tapasztalataival ellentétben sem törölte a rendszer a régi leveleimet).
Eljött aztán 2018 ősze, amikor újra beléptem a freemailbe, abból a célból, hogy körülnézzek bent, meglegyen az általuk előírt X naponta történő belépés, ilyenek. Login után azzal szembesültem, hogy a freemail felvette a külvilág ritmusát, az általuk megszabott minta szerinti új jelszó és biztonsági kérdés beállítását kérték, addig nem is lehetett továbblépni. Helyes, jó kezdeményezés.
Beállítottam, feljegyeztem mindent jól.

A következő belépési kísérletkor már nem engedett be a rendszer az ilyenkor „megszokott” indokokkal: a megadott felhasználói név és/vagy jelszó nem megfelelő. Érthetetlen volt a hiba, hiszen minden feljegyeztem az adatok megváltoztatásakor, mégsem tudtam belépni ebbe a fiókba – sem a régi adatokkal, sem az újakkal. Sőt, egy idő után már a belépési adatok megadásához is válogatott feladatokat kellett megoldanom, mivel a rendszer túl soknak ítélte a sikertelen belépési kísérletek számát.

Első szándékból hagytam a fenébe, hiszen „csak egy freemailes” címről volt szó. Később viszont feléledt bennem a tulajdonosi érzés, hiszen mégiscsak egy huszonegy éves mailboxról volt szó, az elsőről az életemben. Nosztalgia.

Vettem a fáradságot és utánaolvastam az ilyen eseteknek, tízből kilenc hasonlóan kárvallott ember arról számolt be, hogy miután írtak a freemail supportnak, az le sem… – szóval nem kaptak onnan választ egyáltalán.

És itt jön az a rész, ami miatt ez a bejegyzés megszületett, lássanak csodát! Írtam a freemail gépháznak a belépési problémámról azzal, hogy segítséget kérek. A tízből kilenc embernek írom, hogy sallangmentes, kulturált és lényegre törő levelet küldtem, amiben a probléma lehetséges megoldásáról érdeklődtem. Nos, válaszoltak. Nyitottak egy „tikettet”, ahogy ez jobb helyeken lenni szokott, ebben görgettük levélről-levélre a beszélgetés fonalát. Néhány olyan kérdést tettek fel benne, amelyekre csak az tudhatta a megfelelő választ (én), aki a postafiók valódi tulajdonosa: a nyitás időpontja, legutóbbi levelekről ez-az, mappák, tartalmi elemek, ilyenek. Megírtam, megadtam az ideiglenes hozzájárulást is ahhoz, hogy az általam megadott információt ellenőrizhessék, utána várakoztam. Nem mondom, hogy postafordultával – volt egy négynapos ünnep is a történetben -, de hamar válaszoltak, ideiglenes hozzáférést adtak a fiókomhoz, amit így birtokba vettem és a magaménak tarthatok most már mindörökké.
Köszönöm, freemail!

Kérdezhetné az olvasó most, hogy mi a lényeg abban, hogy visszakaptam egy olyan freemailes fiókot, amit tizenhárom éve nem használok? Az elvek: (1) ha az enyém volt, maradjon most már úgy, ne enyésszen el a nagy semmiben, (2) ha a freemail segítséget ígér a gépházban, akkor a szolgáltatóba vetett bizalom megőrzése (vagy valami ilyesmi) érdekében vegye azt igénybe az egyszeri felhasználó – és örüljön az eredménynek. Meg aztán, ki tudja, mit hoz a holnap?
Végre valami úgy működött a világban, ahogyan azt ígérték.

A fenti események után, kicsivel később: regisztráltam egy közösségi rendszerben. Felmerült bennem az ötlet, hogy adok egy lehetőséget a freemailnek arra, hogy további húsz elteltével is legyen min nosztalgiázni, amikor majd belépek ide, ezért ezt a címemet adtam meg a regisztrációkor.
A regisztrációt megerősítendő információt tartalmazó email soha nem érkezett meg. Lehet, hogy erről még korán számolok be, hiszen még csak két hete történt az eset, de én azt hiszem, hogy már hiába várom.
A freemail.hu a XXI. században.

Amilyen viszont lehetNE a freemail.hu >>

Mostanában ennyien olvasták: 4285
Hasonló bejegyzések
Blog, a sajátom

Úgy döntöttem, hogy mégiscsak elkezdem ezt a blog-szerűséget arról, hogy milyen indíttatásból és egyáltalán miért irkálok mindenféle dolgokat. Aki ismer, Read more

Ózd-Vasvár gerendavára

Ózdról (de legalábbis Ózdon) köztudott, hogy az úgynevezett Várhegyen állt egykor Palúz-Vasvár (Palóc-Vasvár, Ózd-Vasvár) fazsindelyes gerendavára. A várat fennállása során Read more

Csontzörgés éjfélkor a padláson

A héten találtam egy ilyen idézetet, annak ellenére, hogy nem kerestem. Egyszerűen csak olvastam egy helyen, és nem lehetett otthagyni, Read more

Hogy tartod biztonságban az írásaidat?

Egy írással, írástechnikával foglalkozó blogban jelent meg a fenti című bejegyzés a napokban. Tényleg, hogy tartsuk biztonságban, illetve hogy őrizzük Read more

Gőzkorszak – Pavane – Merítés #83

Az utóbbi időben leginkább olvasok, mint írok (legalábbis publikus dolgokat), de mindkét tevékenység során igyekszem a fikció spekulatív oldalán tartózkodni. Az olvasás és az írás mostanában főleg akkor éri el egymást számomra, amikor egy olyan könyvvel találkozok, amelyik maradandó nyomokat hagy mind a gondolatvilágomban, mind pedig az életem további napjain. Az itt következő regény bizony ilyen lett. Egy sima, gőzvilágos disztópia feltételezésével vásároltam meg, aztán kaptam valamit, ami jelentősen hozzám tett, eddig ismeretlen, üres részeimet töltötte ki, felejthetetlenné vált. A könyv, aminek esetében bizonyára mindenki hibázik, ha nem olvassa el. Íme: Keith Roberts: Gőzkorszak – Pavane.

Fülszöveg: 1588-ban ​kisiklott a történelem. I. Erzsébetet meggyilkolták, az armada sikerrel járt, és Angliát II. Fülöp spanyol király birodalmához csatolták. A megerősödött katolikus egyház egyesített csapatai egész Európát a római pápák uralma alá hajtották. A birodalom technikai fejlődése lelassult, a nyelvi és társadalmi gátak sokkal tovább fönnmaradtak, egészen a 20. századig. Az elektromosság nem terjedt el, a legtöbb munkát még mindig gőzgépek végzik. A rendet továbbra is középkori várak vigyázzák dörgő ágyúikkal.

Az inkvizíció brutális bosszúhadjáratai ellenére azonban a népek körében ott él a régi istenek eretnek imádata, és az évszázad közepére ismét fújni kezdenek a közelgő forradalom szelei…

Keith Roberts többszörös Brit SF-díjas szerző alternatív történelmi regényét megjelenése óta a szépirodalom legnagyobb klasszikusainak közé emelkedett. Anthony Burgess az 1939 óta megjelent angol könyvek 99 legjobbja közé sorolta.

„Ritka gyönyörű regény.”
– Brian W. Aldiss

„Mestermű… Az egyik legjobb alternatív történelmi regény, amit valaha olvastam.”
– George R. R. Martin

Kiadta 2018-ban a Metropolis Media, Budapest

A könyvről szóló értékelésemet a moly.hu könyvportálon beválasztották a Sci-fi Merítés 83. számába, ezt ezúton is köszönöm. Könyvértékelésem a kép alatt is olvasható.

Az igaz történetemet írom le a Gőzkorszakkal (Pavane) kapcsolatban.
Közeli és távoli vidékeken, Dorset falvaiban és majorságaiban, Wey Mouth csapszékeiben, Durnovaria A-osztályú szemafortornyainak állomásain szorongó tekintetek merednek lopva a jongleour masinájának fehér vászonra vetett mozgóképeire. Claytonok, Burrellok és Fodenek állnak félre zsúfolt lokomobil-színekbe, hogy átéljék a pillanatot, amott Wool fölött még a Lady Margaret is meglassult futásában, hogy elkapja a vetítést. Londinium közterein felállított fehér vásznakra irányított homályos mozgóképeken figyeli a nép – köznép, királyi és papi nemesség egyaránt –, hogy merre veszik az irányt az események abban a furcsa, másik világban. Kobaltkék seregek gyakorolnak irgalmat fegyvereik alatt szenvedő hűbéres toloncoknak. John barát lelkében talán szűnni látszik a rettegés, amikor híradósokkal, csempészekkel, az Időt megzabolázó várurakkal és úrnőkkel együtt bámulják a másik valóságot, amelyiknek néhány fontos, de elmosódott mozzanata a vászonra vetül. Homályos, karcos, de még éppen kivehető képek mozdulnak ott egy másik időből, megismételhetetlen filmet alkotva. Az elöl állók mormolják, hogy a hátsó sorokban is értesülhessenek róla:
„Igen! Most megy be a könyvesboltba! A kezébe veszi a könyvet! Most fizet érte! Ez mi?! Megszagolja?! Most ül be a benzinhajtásos autójába és elindul valamerre!”
Ezen a ponton Anglia- és világszerte szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik. Az embertömeg felől óvatos morajlás emelkedik: „Olvasni kezdi, imádkozzunk érte!”
Aztán a vetítés megfakul, az olvasó embert lassacskán magába zárja a könyv, amely élmény megismételhetetlen kristállyá nemesül az idő forgatagában. A vásznakról eltűnnek a képek, a nép szíve szeretettel telik. Halkan imádkozni kezdenek Anglia- és világszerte: „Fogadd el! Sirasd meg őszintén az elmúlást, de keresd és ragadd meg az újat. Ne ess eretnekségbe és ne gyászold a kőfalak leomlását!”

Röviden összefoglalva: egyedi élményt nyújtó könyv.
Brian W. Aldiss-t idézi a hátsó borító, higgyük el neki:
„Ritka gyönyörű regény.”
BZ

Rengeteg kedvenc idézetem lenne a regényből, de talán a legtávolabbra ez mutat:

– Te… valóságos vagy?
Az idegen arcán vidámság suhant át.
– Valóságos? – kérdezte. – Mondd meg nekem, mi a valóság, akkor felelni tudok a kérdésedre. Nézz a szilárd földbe, a sziklákba, és ismerd fel a Teremtés csillagrendszereit. Amit te valóságnak hívsz, az illékony: egy fuvallat, az erők röpke összefonódása, porszemek és atomok tánca. Ezek közül némelyiket bolygónak nevezzük, az egyikük a Föld. A semmit magába záró semmi a semmiben – ez a valóság.

165. oldal

OK, de mi az a „pavane”?

És felhúzható bábuként játsszuk a szerepünket, amelyet nem is értünk…[…] Olyan, mint egy… tánc. Mint egy menüett, vagy egy pavane. Fenséges, de értelmetlen. Minden lépés pontosan meghatározott. Kezdettel és véggel…

Szerintem: 10/10.

Corfe Castle @ Dorset – a könyv végső története helszínének – romjai 2017-ben >>> National Trust Corfe Castle

*

Mostanában ennyien olvasták: 1911
Hasonló bejegyzések
Gyufám se volt, nemhogy életem

Sajnos nem ismertem személyesen Málik Rolandot. Annyi mindenkit nem ismerünk, és később már hiába minden, marad egy papírillatú gondolatköteg. Úgy Read more

Könyvajánló – L. Vasziljev: Telepátia

L. Vasziljev: TelepátiaAlcíme: A fiziológus észrevételeiVnumenie na rasstavnii - Zametki fiziologaEredeti kiadás: Moszkva, 1962Magyar kiadás: Gondolat Kiadó, 1964 (Go 208-f-6466) Read more

A telepatikus képesség, spontán telepátia

Részlet L. Vasziljev: Telepátia című könyvéből Ha az ember első ízben találkozik a gondolatátvitel és a spontán telepátia jelenségeivel, rendszerint Read more

Vissza az Időkutató Intézetbe

Ariadna Gromova - Rafail Nugyelman Nyomozás az Időkutató Intézetben Táncsics Könyvkiadó, 1975 Terjedelme: 400 oldal ISBN 963 320 250 7 Eredeti Read more

Google Maps Street View @Eger – Egri pillanatok 13.

 
Frissítés: tényleg rajta lettem. Wow!

Mostanában ennyien olvasták: 2402

Hasonló bejegyzések


Egri pillanatok

Sétálok a Törvényház előtt. Alig valamivel múlt délután négy óra, az utca nyüzsög, mindenki siet valahová. A Barkóczy utcán, a Read more


Egri pillanatok 2.

Munka után ballagok Eger belvárosában, a Földhivatal előtti járdán. A gyalogosforgalom meglehetősen gyér, azt is inkább egymással laza kapcsolatot mutató embercsoportok, Read more


Egri pillanatok 3.

Mindjárt két pillanat egy bejegyzésben. Első pillanat - vasárnap délután. Nem annyira zsúfolt bevásárlóközpont folyosója. Az üzletsor előtt kihelyezett padok Read more


Egri pillanatok 5.

Képek a parkolóházból (~2014 december)   Eger - Képek a parkolóházból - Shots from the downtown parking house http://t.co/FvIlc37Mtb @ Read more

Nulladik Típusú Találkozás, 1992

Mindenkinek, akit érint: az egyes lapszámok tartalmi leírása szerint feldolgoztam a Déri János-féle Nulladik Típusú Találkozás című folyóirat (úgyszólván) teljes 1992-es évfolyamát. A lap kezdeti lépéseiről érdemes tudni, hogy 1991 decemberében jelent meg a 0. évfolyam első száma (ők hívták így), ami 1992-ben a februári számmal, mint az évi 1. szám folytatódott, hogy aztán decemberben, illetve 1993 január-februárjában átmenetileg szünetet tartson. Ennek megfelelően az 1993 márciusában újra megjelenő számmal bezárólag készítettem el a tartalmi feldolgozást. Online források azt jelzik, hogy ettől a számtól kezdve már megtalálhatóak legalább felsorolás-szerű tartalmi leírások különböző helyeken, emiatt várhatóan nem folytatom a további lapszámok listázását. Az általam készített tartalmi leírás a meglehetősen részletes, értve ez alatt azt, hogy nem csupán a címeket szerepeltetem, hanem a szerzőt, a fordítót és a forrást, továbbá a borítókép alkotóját is. Abban az esetben, ha egy adott cikk címe nem tartalmaz utalást a tartalomra, az írásból vett alcímmel jeleztem a kulcsszót a keresési eredmények optimalizálása végett.
Az 1992-es évfolyam tartalomjegyzékeit tartalmazó listát eddig még nem raktam fel sehová, de kérésre elküldöm, ha biográfiákhoz, bibliográfiákhoz, enciklopédiákhoz (és bármilyen ~pédiához) szükséges. Később majd olvasható lesz a honlapomon. Itt jelzem, hogy szívesen kapcsolódnék egy NTT-wiki(a) rendszer létrehozásához, ha alakulna ki erre irányuló kezdeményezés.
Egyébként jó móka volt, kár, hogy a többit nem kell feldolgozni 🙂

 

 

Mostanában ennyien olvasták: 2995

Hasonló bejegyzések


Halálközeli élmények a fiókból

Öt évvel ezelőtti gyűjtésemet találtam meg a fiókban - úgynevezett halálközeli élményekről. Ahogy visszaemlékszem a dologra, furcsának találtam, hogy a Read more


Prospero gyöngyei

Kis játék - nagy karakterekkel. Milyen volt, hogyan élt Nagy Sándor, a Hódító, Nofertiti (Ehnaton fáraó felesége), Yohl Ik'nal (a Read more


Legyen meg a te könyved

Ha van egy könyv, amit el akarsz olvasni, de még nem írták meg, azt neked kell megírnod! via afilmandlitlover  


Cortázar – A tudatmezők találkozása

A dél-amerikai irodalom a kezdetektől fogva (t.i. onnantól, amikor megismertem) a kedvenceim közé tartozik. Eleinte G. G. Márquez könyvei, különböző Read more

Bükki-Hegyháti falvak 1924-ben

Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági cimtára
Kiadja a Rudolf Mosse Magyarországi Képviselete R.T.
Budapest, 1924
Ára 50 korona tényleges aranyban

Korképek Sáta történetéből


Bővebben a könyvről >>

 

 

 

Mostanában ennyien olvasták: 5417
Hasonló bejegyzések
Sátai nyár 2014

Néhány sátai fotó 2014 egyik legforróbb nyári napján.Időnként a szememre vetették Sáta honlapjával vagy a FB-oldallal kapcsolatban, hogy mindig a Read more

Káré – Car

Egy apró momentumon múlt, hogy ez a bejegyzés egyáltalán megszületett 🙂 Az elmúlt század negyvenes éveinek végén ugyanis – bizonyos Read more

Sáta bemutatkozott

Az alsó két képre kattintva Facebook-képgalériák nyílnak meg.   ¶ Korképek Sáta történetéből Bővebben a könyvről >>    

Kutatás Sáta alvilága után

2017. február 6-án egy kutatócsoport indult útnak azzal a céllal, hogy felderítsék Sáta alvilágát, vagy legalábbis annak egy részét. A Read more