Íme Novalis, aki a nem létező időből előbukkanva néhány hete megmutatkozott nekem. Heine ezt írja róla:
A jénaiak szemefénye, büszkesége és kedvence a fiatal Novalis (Friedrich Leopold von Hardenberg, 1772-1801) megható szépségű alakja. Mint gyermek élt az idegen országban, a felnőttek között, gondolkodása és írásai valami csodálatos, zsenialitásba növekvő játék emlékei; amihez nyúlt, felragyogott körülötte, mint valami nagyon szép és fantáziagazdag gyermek körül. ‘Novalis mindenütt csak csodákat látott, és kedves csodákat; kihallgatta a növények beszélgetését, tudta minden fiatal rózsa titkát, azonosította magát végül is az egész természettel, és mikor ősz lett és lehullottak a levelek, meghalt’.
Mégis, mit említhetünk Novalisról, amitől nyilvánvalóvá válhatna számunkra a gondolkodásmódja és munkássága? Egy helyen így jellemzik:
A német romantika, a „jénai iskola” legragyogóbb, zseniális csillaga. Misztikus, spirituális szemléletmódja, ezoterikus tudása mindegyik művében megjelenik. A „kék virág” (a Heinrich von Ofterdingen c. regénytöredékéből) a tökéletesség, a szellemi egység halhatatlan szimbóluma lett.
Zseniális gondolkodására példaként egy idézet (a Schriften című írásából):
A világot romantizálni kell. Így találjuk meg ismét az eredeti értelmét. Ha a közönségesnek magasabb értelmet, a megszokottnak titokzatos külsőt, az ismertnek az ismeretlen méltóságát, a végesnek a végtelen látszatát kölcsönzöm, romantizálom azt.
A szellem számára semmi sem olyan könnyen elérhető, mint a végtelen.
A filozófia honvágy: bárcsak mindenütt otthon lehetnénk.
Egész életünk egyetlen istentisztelet.
Novalis: Válogatott versek >>>
A literatura.hu Novalisról >>>
Lukács György Novalisról >>>
Mostanában ennyien olvasták: 2605