Néhány sátai fotó 2014 egyik legforróbb nyári napján.
Időnként a szememre vetették Sáta honlapjával vagy a FB-oldallal kapcsolatban, hogy mindig a falu előnyös, szebbik oldalát mutatom meg a külső szemlélőknek, ha egy idegen felkeresi ezeket a felületeket, csak a szépet és jót látja. Ez szerintem természetes, lehet persze, hogy nem mindenki számára az. Idén nyáron viszont – szándékomtól függetlenül – szinte kizárólag olyan képeket készítettem, amelyek a fenti kategóriákon kívül esnek, és bátran mondhatom, hogy bármelyik, a szépen és előnyösön fanyalgó embernek a szája íze szerintiek. A legtöbb kép témája az Eger-Putnok vasútvonal sátai megállóhelye, illetve inkább a megállóhely helye, ezért nem is annyira a falu kinézetéről szólnak ezek a képek, az apokaliptikus látvány viszont mindenképpen hozzátartozik az életéhez. Kész szerencse egyébként, hogy az egész egy félreeső helyen van. Amikor a helyszínen jártam, arra gondoltam, hogy ide azt írom majd: olyan, mintha egy ha egy halott mellett járkálnánk minden nap – de később, az egyik lenti képen megörökített személyes érintettség miatt mégsem ezt írom. Ezzel együtt továbbra is azt tartom, hogy az ember a szülőföldjén csak a szépre emlékezzen. Következzen itt egy képgaléria, amelynek a végén – ha lehet ezt mondani – a temetői képek jelentik majd a szépséget és az előrehaladást.

László Gyula professzor úr találta azt mondani egy alkalommal, hogy:

„A temető a halott falu.”

Eszünkbe se’ jusson megfordítani a mondást.

Sáta, 1. vágány – A vasúti megálló „peronja”

Az Eger-Putnok vasúti szárnyvonal része – ma

Ha belefáradtunk volna…

Sáta – vasúti mh (I.)

Sáta – vasúti mh (II.)

Hiányzik a födém és a padló

Mindenhol hiányzik

Nagyon hiányzik…

Induljunk a temető felé… (Az Eger-Putnok vasút 105 éve)

Ezen talán már csak ő segíthet

Meglepetés: nagyapám régi sírköve a használaton kívüli halottasházban (fotó: a kémlelőlyukon keresztül)

A sátai temető új kerítése

Az új kerítés egyik új kapuja

Ami még belül volt: a – tévesen – diakónusok nyugvóhelyének hitt sír. Későbbi kutatások során kiderült, hogy Lenkey Mihály, Lenkey János 1848-49-es honvéd tábornok nagyapja nyugszik itt. Felirata (ezt még egy 1980 körül készült fotóról lehetett leolvasni):

Hic qvips I.T. in Dno. Pirillisa Crosus Dnvs. Michael Lenkey de Eadrm V. Senina Acre Cipriavn. Provis R. OL II T I L April A. C. MDCCXCV Saetai 8vae XI(?)

¶

Korképek Sáta történetéből

Bővebben a könyvről >>

 

 

Mostanában ennyien olvasták: 3533