Az egyik legkiemelkedőbb nyári szerzemény:
Ernest Callenbach: Ecotópia
Pluto Press Limited, London, 1978
Magyar kiadás: Göncöl Kiadó, 1992
ISBN 963-7875-54-9
Fordította: Borsos Béla
267 oldal
Eredeti ára: 189 Ft
A könyv természetesen magyar nyelvű, itt azért szerepel egy angol kiadás képe, mert nagyságrendekkel gazdagabb látvánnyal bír, mint az első angol kiadásé, amit aztán a magyar fordítás is átvett. A képre kattintva megtekinthető a másik borító is.
Miről szól?
Fülszöveg: 1999 tavaszán Will Weston, a Times Post rámenős sztárriportere az Elnök titkos utasítására Ecotópiába látogat.
Ő az első amerikai, aki a szomszédos szakadár ország földjére lép. A „barbároktól” való félelme és viszolygása fokozatosan rokonszenvvé majd lelkesedéssé válik. Az ökotóp környezetvédő intézkedések megváltoztatták az élet minőségét (…).
Tiszta levegőjű városokban, buja erdők ölén játékos, őszinte, szenvedélyes és szabad lelkű emberek élik kiteljesedett életüket. A sok elrettentő jövőkép után végre egy üdítő, regényes utópia (…).
Tartalomjegyzék
(Önmagában ilyen nincs a könyvben, inkább napló-szerű írás, úgy gyűjtöttem ki a mégis fellelhető fejezetcímeket.)
Úton Ecotópiába
Át az ökotóp határon
Ecotópia fővárosának utcái
Élelmezés, szennyvíz és a „fenntartható állapot”
Autómentes élet Ecotópia új városaiban
Ecotópiában ismeretlen a sport
Az ökotóp televízió és ami benne van
Az ökotóp gazdaság: a válság gyümölcse
Ecotópia hatalmas erdei
Csökkenés zuhanás nélkül? Ecotópia és a népesedés problémája
Vadak között: Ecotópia sötét oldala
Anyagok itt és ott
A hatalom asszonyai: politika, szex és törvény Ecotópiában
Dolgozói részvétel, adózás és foglalkoztatottság Ecotópiában
Bőrszínek Ecotópiában: fajgyűlölet vagy egyenjogúság?
A nap és a tenger energiája
Ökotóp kommunikációs eszközök: sajtó, televízió, könyvkiadás
Az ökotóp oktatási rendszer meglepetései
Élet a műanyag csőben
A feladatok szétválasztása Ecotópiában: kutatás és oktatás
Zene, tánc és művészetek Ecotópiában
Kórházak és egészségügyi ellátás: az ökotóp módszer
Ecotópia: kihívás vagy illúzió?
Munka és játék Ecotópiában
Részlet a napló végéről:
Merre tart ez a furcsa ország? Több mint hat hét rendkívül megfeszített munkája után még most sem vállalkozom rá, hogy megjósoljam. Kétségtelen, ezt kénytelen vagyok beismerni, hogy biológiai szinten igenis működnek az itt beindított kockázatos szociális kísérletek. A levegő, a víz kristálytiszta. A földeket gondosan ápolják és azok termékenyek. Az élelmiszerek bőségben, teljes értékűen, felismerhető formában állnak rendelkezésre. (…)
Az emberek egészségesek, jólétben élnek, ez tagadhatatlan. Igaz ugyan, hogy amerikai szem számára a végletekig hajszolt decentralizáció és érzelmi nyitottság kicsit riasztó, de ennek is rengeteg előnye van. Ebben a tekintetben Ecotópia merész kihívást jelent és sokáig nem tudjuk még az itteni eredményeket utolérni.
A szerző (önmagát szerkesztőnek nevezi ennél a résznél) utószava:
Drága Max,
Mondtad ugyan, hogy folytassam és írjam meg az egész sztorit, de amint belekeveredtem, rájöttem, hogy hem tudom megtenni. Inkább elküldöm a naplómat, bár nem tudom, mit tudsz kezdeni vele. Felőlem körbeadhatod az irodában, bezárhatod az irattárba, vagy kinyomtathatod, ha akarod. (Húzás nélkül, vagy sehogy, kérlek.) Úgy döntöttem, hogy nem térek vissza, Max. A naplóból megérted, miért. Mindenesetre köszönöm neked, hogy elláttál ezzel a megbízással, amelyről sem te, sem én nem tudtuk, mi lesz a vége. A vége az lett, hogy hazaérkeztem.
A könyv jó, felvetései és megoldásai elgondolkodtatóak. Első ránézésre igazi iparosmunkával van dolgunk, amolyan amerikai stílusú riporttal. A szerző tény- és valóságszerűen számol be Ecotópia helyzetéről és fejlődési irányáról, ahol nem találkozik tényekkel, ott logikájára és képzelőerejére támaszkodik. Egy másik szálon személyes élményeit futtatja, amelyekkel valójában kiegészíti a valami furcsa bogárként bemutatott országot. Nem bevallottan, viszont jól felfedezhetően jelen van az egykori hippi-világ, amely szinte teljes egészében átszövi az új ország társadalmát. Ez az egy összetevő az, amelyik talán jellemzi a kiművelt amerikai – mint például a szerző – hozzáállását a műfajhoz és a témához. Tagadhatatlan, hogy minél tovább haladunk a történetben, annál életszerűbbé és elfogadhatóbbá válik Ecotópia “rendje”, társadalmi és gazdasági berendezkedése, sőt a mindennapjai is. Az egyszeri olvasó azt gondolhatná, hogy “na, idáig sose’ jutunk el…”, pedig ezzel talán téved. Íme egy kortárs kezdeményezés, ami valami hasonlót szeretne megvalósítani a Föld bolygón. Callenbach regénye és a The Venus Project a valóságban feltehetően függetlenek egymástól, az elképzelés viszont rendkívül hasonló.
(A képre kattintva a The Venus Project weboldalára, erről a linkről pedig a magyar nyelvű tájékoztatóra jutnak.)
Szerintem: 10/8.
(Mi ez?)