A nyomozó nyugalomba vonulásának első estéjén újabb bűneset végére tehet pontot, hiszen ügy nem maradhat felderítetlen. Közel két évtized után minden rejtett részlet összeáll, fény derül a tényekre. De valójában ki az áldozat, ki a tettes, és ki bűnhődik?
Nyomozói pályafutásom alatt szinte alig dolgoztam olyan ügyön, amelyet eredménytelenül zártam volna le. Ez nem önfényezés vagy dicsekvés, lehet, hogy egyszerűen csak szerencsém volt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy nyugdíjban töltött első napomon is sikerült – legalább magamban – lezárnom egy esetet, elmondhatom: igazán nincs okom panaszra. Hallgassák meg, és döntsék el, valóban szerencsés vagyok-e, hogy megismertem ennek a minden szempontból szörnyű esetnek a valódi eseménysorát.
Olvassa el >>
Mostanában ennyien olvasták: 2215
Igen, ez egy „kitaláció”, de valójában egy olyan helyzet, ami elég könnyen előadódhat. Valójában az esemény következtében előállt fizikai és mentális állapotokról, erkölcsi megfontolásokról szól a történet.
Remek írás, megfogalmazás. Szinte ott van az ember a történetben. Nehéz ügy de, igazságszolgáltatás történt. Mai rendszerben ez úgy nézne ki, hogy az áldozatok (végülis az egész család áldozat)lennének a fő bűnösök, és őket büntetné az „igazságszolgáltatás”.
Bízzunk abban, hogy ez egy kitaláció, nem valós történet.