Miközben már tízezer karakteren túl van az Anomália munkacímű regényem vázlata, jólesően tapasztalom a könyvesboltban, hogy nem csak divat-, bulvár- és percember-könyveket vásárolhat az ember, ha olvasni szeretne. Szombaton este rátaláltam Borges egyik kortársának műveire, és azt kell mondanom, hogy bearanyozta az egyébként is jó hangulatú napomat – és még nem volt vége. A szerző, akinek a könyveit felfedeztem, nem más, mint Juan Carlos Onetti, uruguayi születésű dél-amerikai író. Négy könyve is megvásárolható jelenleg a magyar könyvpiacon, én főleg egy ötödikre várok, amelyikről egy nagyszerű írástechnikai cikk is született „Projekció, mint narratív technika Juan Carlos Onetti ‘Los adioses’ [nincs magyar címe] című munkájában”. Nem vagyok telhetetlen, addig is, amíg ez az 1954-es gyűjtemény magyarul megjelenik, olvasgatom az elérhető négy könyvét a mesternek. Itt elolvasható újlatinul spanyolul teljes egészében, ez pedig egy vélemény róla.
Nem volt még vége az estének, sokat nem is kellett várni arra, hogy egy újabb, ezúttal argentín kortárs író könyvére találjak rá a boltban, nem messze Onettinek a fenti képen látható kötetétől. Ez a varázslatos, bár elszomorítóan vékony [= hamar el lehet olvasni :(] könyvecske César Aira gyöngyszeme „Epizód egy vándorfestő életéből” címmel. A fülszövege: „Mintha előre megérezte volna, Rugendas időben gondoskodott róla, hogy megfelelő számú levelezőtárssal rendelkezzék világszerte, így aztán újra meg újra nekilátott az írásnak más és más megszólításokkal; beszélgetőtársai között volt fiziognomikus festő és természetbúvár, állattenyésztők, mezőgazdászok, újságírók, háziasszonyok, gazdag gyűjtők, aszkéták, sőt előkelőségek. Mindegyikhez más változat igazodott, melyek mind belőle születtek. A variációk egy különös lehetetlen körül forogtak: Hogyan lehet közvetíteni a mondatot: Szörny vagyok?„
Indítványozom azonnal hatállyal bevezetni a következőket: álljon egy nap 48 órából, hogy legyen ideje olvasni az embereknek, illetve még több dél-amerikai irodalmat a magyar könyvesboltokba!
” álljon egy nap 48 órából, hogy legyen ideje olvasni az embereknek” Kedves Zoltán, kiváló indítványozás, mint ahogy kiválóak a tanácsaid is ebben a blogban. Ma este, az írástechnikával kapcsolatos írásaidat böngésztem. Megvallom, már nem először teszem, de még mindig találtam benne olyan hasznos információt, amely első olvasatra elkerülte a figyelmemet. Regény és Novellaírással kapcsolatos írástechnikát, eddig kizárólag, a Te közvetítéseddel, nagyrészt a blogban leírtakból kiindulva tanultam. Már lassan egy éve lesz, hogy abban a szerencsében van részem, hogy olvashatom hasznos és őszinte írásaidat. Ezúton szeretném megköszönni neked, hogy a birtokodba kerülő információkat és tapasztalásaidat nem rejtegeted, hanem önzetlenül megosztod az olvasóiddal. Kevés ilyen ember létezik. Köszönöm:)
Üdvözlettel: E.