Sáta kutatott története

Pszí

Évtizedek óta foglalkozom Sáta helytörténetének kutatásával. Ennek során kimerítettem a legtöbb fellelhető írott forrást, szemügyre vettem a fennmaradt tárgyi emlékeket. Egyszer azonban eljött az a pont, ahonnan a hagyományos kutatási módszerek már nem vittek előre, egyszerűen nem maradtak fenn további, lényegi dokumentumok, emlékek. Az elhalt öregek sem adhattak tovább mindent. A feljegyzetlen múlt viszont éppen olyan fontos egy település életében, mint a dokumentumokba foglalt események. Az ismeretlen régmúlt felderítésének lehetséges módszerén töprengve elragadott a lelkesedés. Elgondolkodtam azon, mi lenne, ha Sáta helytörténeti kutatásához felhasználnám születésemtől fogva meglévő, azóta részint protokollon alapuló keretek közé terelt mentális képességemet, a távérzékelést. Tudomásom szerint helytörténeti kutatásokban egyáltalán nem használták még ezt a módszert korábban (így publikációk sem jelentek meg a témában). Nem volt szükség sok töprengésre, eldöntöttem, hogy korábban még sosem alkalmazott kísérletbe kezdek a település múltjának minél teljesebb feltárására a távérzékelés (remote viewing, távérzékelés, távlátás) alkalmazásával. Mivel a módszer gyakorlatilag korlátlan információs forrássá képes válni megfelelő kérdések megfogalmazásával, azért kialakítottam egy haladási irányt a felderítendő adatok, események és helyzetekre nézve. Választ keresek például az első lakosok letelepedésének időpontjára, az őslakosok életmódjára, a falu településszerkezetének fejlődésére, meglévő és odaveszett középületek sorsára, azokra az évszázadokra vonatkozóan, amelyekről sem írásos, sem képi emlékünk nem maradt. Természetesen nem marad el majd a „…s valahány név a naptárban” rész sem.

A vizsgálatokat nem egyedül végeztem, végzem, időnként a „similis simili gaudet” (hasonló a hasonlónak örül) jegyében besegít egy hasonló képességekkel rendelkező személyekből álló csapat.

A vizsgálathoz tehát a távérzékelést (távlátás, remote viewing, RV) használom, alább linkelem a módszer elemi tudnivalóit. A távérzékelés hitelessége az eredmények pontosságán alapul, ezért a vizsgálatot végző csapattal rendszeresen teszteljük és finomítjuk a technikát. A hitelesítést visszaellenőrizhető célokon gyakoroljuk, az ilyen vizsgálatokból nyert adatokat összevetjük valósággal, így kalibráljuk a módszert azokra az esetekre, amikor a kapott eredmények független forrásból már nem igazolhatók vissza – Sáta esetében például egy helytörténeti esemény 1492-ben, vagy bármely, a történelmi idők mélyébe veszett téma. Hogy ez mennyire hiteles? A távérzékelési eredmények pontosságáról ezen az oldalon olvashat, a távérzékelésről pedig itt.

Az alábbi logóra kattintva részletekbe menő (bár angol nyelvű) tudnivalók érhetők el a módszerről.

A hagyományos történeti kutatást ezzel a speciális, elméleti módszertannal egészítem ki. A munka, bár időnként veszít a lendületéből, de mégis folyamatos, az eredmények pedig több, egymástól független vizsgálat végzésén. A kapott adatok helytörténeti dokumentumokból való ellenőrzése egy adott történelmi dátumig lehetségesek, de azt megelőzően vagy nem készültek feljegyzések, vagy már megsemmisültek. Az itt szereplő eredmények megbízhatósága – a fent írt kalibrációs módszert figyelembe véve – elsősorban a saját [1], illetve a [4] számú vizsgáló eredményeire épít. Ezeknek az adatoknak a pontosságát a módszerben való több évtizedes tapasztalatok támasztják alá, amelyek visszaellenőrizhető célra végzett kalibrációs tesztvizsgálatoknál 70–80%-os találati arányt mutattak.

Sáta helytörténetéről végzett kísérleti kutatásaim eredményét – időrendi sorrendbe rendezve – ezen az oldalon teszem közzé. A lista kapacitásunktól függően bővül.

A kép csak illusztráció
Eredmények

Az eddigi eredmények a falu népességével, lakosságával, a lakóhelyek és a közösségi létesítmények helyével kapcsolatosak. Jelenlegi időszámításunk szerint 1-től 1492-ig vizsgáltuk a helyszínt és az eseményeket. A fellelt írásos emlékek alapján Sátát először 1281-ben említik az egri káptalan visnyói határjárásáról kiadott oklevelében. A falu természetesen ez időpont előtt is létezett. Egy kutatási eredmény szerint az első állandó lakói a helynek időszámításunk előtt telepedett meg itt [1].

Az eddig megállapított eredmények az alábbiak.
(Megjegyzés: a különböző közterületeket, földrajzi helyeket, településeket a ma ismert nevükön jelzem a szövegben.)

Időszámításunk kezdetén (i. sz. 1-ben*)
A patak (mai polgármesteri hivatal felé eső része, valamint a Dózsa György utca és a focipálya felé haladó része) mocsaras, posványos felületű. A Lilice forrás mellett 5-7 ház, vagy inkább (részben földbe süllyesztett) kunyhó áll, dél (a Zsobrák és az Állomás) felé húzódva. A házaknak nincs udvara, frontjuk a patak felé néz, attól biztonságos távolságra vannak. Egyszerű építésűek, a falak botokból, valamint botok közé tapasztott földes anyagból állnak. Amelyiknek vastagabb a fala, az karókra font botok közé ömlesztett anyagból áll.

A jelenlegi templom helyén, kiemelt helyen négyszögre faragott, magas, tekintélyes, mintákkal díszített faoszlop áll. Ez valamiféle központi hely, találkozási pont. Előtte futnak össze az inkább ösvényeknek nevezhető utak. Bótára és Nekézseny felé nem a jelenleg ismert út a fő közlekedési útvonal, hanem Bóta felé egy, a hegygerincen haladó ösvény, Nekézseny felé pedig az erdőn át vezet az út. Ózd irányába a Ladánynak vezető ösvényen keresztül közlekednek elsősorban, a Várkony irányába menő út kevésbé használt.
A faragott faoszloppal szembeni (jelenlegi templom) területen, a patak túloldalán a dombhoz bújva egy hosszabb, nagyobb építmény található (egykor Halászné háza volt, ma az újonnan épített óvoda-bölcsőde telke mellett az Orvoskert felé eső domb alatt). Van benne lovak számára beálló, valamint be van rendezkedve közlekedéssel, elsősorban a lovakkal kapcsolatos tevékenység végzésére.

A település mai szemmel nézve szinte néptelen, külső képe egyfajta átmeneti állapotot mutat.
Ebben a vizsgálatban adat merült fel a korabeli, a helyszínen használt nyelvre és vallásra vonatkozóan is.

* Időszámításunk alapjai >>

Időszámításunk szerint 23-ban
Ligetes, három-öt méter magas, nyárfás erdő húzódik a tanya felől egészen a régi óvoda előtti részig (a templommal szemben, ma az újonnan épült óvoda-bölcsőde telke) a völgyben. A patak medre ott alacsonyabb, beljebb, a jelenlegi focipálya körül rendszeresen felduzzasztja a vizét az ott összegyűlt fahordalék. Ilyenkor alacsony, félméteres víz árasztja el a jelenlegi Kossuth és Dózsa György utcák helyét, a fák között, a rendszeres vízbőség miatt kisebb ártéri erdőt kialakítva. Lejjebb, a jelenlegi Kolozsvári utca felé nem önt ki, mert a Szemszúró felől befutó völgy előtt egy kisebb vízmosás van, amiben fel tud gyűlni a víz. A Szemszúró és a jelenlegi kastély-domb tetején fehér falú kunyhók állnak, a völgy mocsaras helyeiről származó nádtetővel. Kör alakú építmények, egy-egy kis ablakkal. Ajtó nincs rajtuk, a bejárati nyílást posztó-szerű anyag takarja. Őrtüzeket és táplálnak belőlük, őrhelyek. Erről a két helyről belátni a völgyet két irányban, és dél felé is el lehet látni.

A kastély helyén elhagyott, vagy nem használt, félbehagyott földsánc van, fonott vesszőfalak, földdel feltöltve. A struktúra mögött nyiladék a domb belsejébe.

A Lilice környékén van egy tanya-szerűség, egészen a domb alatt, a forrástól nem messze (ott is gyakran lép ki a patak a medréből). Fafaragással, fa-feldolgozással foglalkoznak, akik ott élnek. A falu képe ilyen: az őrkunyhók felől egy ösvény fut a bozótban a jelenlegi Kolozsvári utca vonalán, de feljebb, a domboldalban. Ez az ösvény tovább megy az állomás* felé, van egy letérő az említett lilicei kunyhó-csoport felé. Innen a jelenlegi Arany János utca-Béke utca vonalán húzódik egy másik ösvény észak-nyugat (Ladány, Várkony, Ózd) felé, ami a régi tsz-nél** tér rá arra a nyomra (egy kicsivel beljebb, a domboldal felé), ami ma az aszfaltozott közlekedési út. Észak (Bóta) felé a hegygerincen vezet egy ösvény, ez ma is megvan, a bótai tetőnél tér rá a völgybe vezető, ma is ismert és használt útra. [1]

* állomás – az egykori TÜZÉP-telepnél lévő kétvágányos vasútállomás, ma már nem működik
** tsz – a falu Ózd felé eső végén túl, a kanyar után található völgyrész, balra volt a termelőszövetkezet, jobbra mészégető kemencék, ma már nem látható egyik sem

Időszámításunk szerint 128-ban
A település központja a jelenlegi Kolozsvári utca, annak is az a része, ahol ma a virágbolt-zöldséges van. Dús, erdős völgy, kezeletlen irtásokkal. A mai Nagyhíd helyén megsekélyesedik a széles patak, könnyen át lehet gázolni rajta, lovakat itathatnak benne, egészen a régi iskola előtti szakaszig. Ez a rész a közösségi élet színhelye, piac-szerű események vannak itt időnként, állatokat (vadászzsákmány), disznót, kecskét, aprójószágot hordanak ide „eladni”. Nem hagyományos eladási ügylet történik, inkább csere, nagyobb értékű jószágnál/dolognál egy jövőbeni szaporulatból való átadásra történő megegyezés. A falu elöljárója a régi szatócsbolt helyén álló szállásban lakik (a mai Nagyhíddal szemben kissé balra eső házhelyről van szó, az egykori cipészműhely mellett), tűzön megedzett, négyzetesre munkált faoszlop áll előtte, rajta különféle jelzésekkel. A szállások jellegzetes, kevert építmények, egy részük (főleg a tetejük) még nemezből vagy állatbőrből vannak. A jelenlegi falu szerkezete még nem létezik, csak néhány szállás áll, elszórva a falu területén. Ösvény vezet hozzájuk. A mai polgármesteri hivatal helyén egy domb áll, a patak felé néző oldalának aljában valaminek a be-, vagy lejárata. A Nagyhíd előtti sekélyesedéshez fut be egy lovascsapás észak-nyugat (Ladány és Ózd) felől, ami a jelenlegi Széchenyi út felől jön, nagyjából a tsz egykori helyénél kezdődő ösvényen, ami a mocsaras rész miatt a volt mészégető oldalán lévő domboldalban halad, ott egy kicsit meg is volt ritkulva a növényzet. [1]

212-ben
A patak völgyében a jelenlegi Nagyhíd-templom-kastély területe között elszórtan ház-csoportok. A házak kinézetük szerint fa illetve tapasztott oldallal (vályog) rendelkeznek, de a tetejük nemez, és sátorhoz hasonlóan csúcsosra van kiképezve, érdekes, kevert megoldás. Emberderékig érő fonott vessző/botkerítés van körülöttük, hogy az aprójószág el ne kóboroljon, a kerítés elég közel van a ház falához. [1]

456-ban
A jelenlegi plébánia helyén a beépítetlen domb áll, tetején sűrű erdővel. A domb alján a templom jelenlegi helye felől egy gyalogösvény fut a Lilice felé a domb alatti mezőn. Ez az ösvény a forrás előtt nem messze egy aljnövényzet-nyiladékban tűnik el, körülbelül a jelenlegi Lilice-híd helyén. A „régi” iskola helyével szemben lévő völgyben (valamikor óvoda, utána könyvtár volt itt) a futballpályáig füves mező, lovakat futtattak rajta és harci mozzanatokat gyakoroltak. Rengeteg fa, sűrű növényzet a korabeli környezetben. [1]

515-ben
Többségében keleti jellegű („mongol szem”) lakosság van jelen. [2]

1000-ben
Szélesebb és sekélyebb a patak, alacsonyabb a patakpart a faluközpontban. A jelenlegi „régi” iskola helyén a domb alatt, 10-15 kikötött ló, ott őrzik őket, itatják, futtatják, az itató a patak partján, a mostani nagy bolt előtti részen. Egyébként apró, a domboldalhoz tapadó házak a jelenlegi Kolozsvári utca helyén. Fehér bőrű emberek. [1]

1104-ben
Föld-fa-sárból készült sánc (földvár-kezdemény), megközelítőleg a jelenlegi kastély helyén a domboldalban. Valamilyen dicsőséges dolog történt a helyszínen. [2] (…vagy arra emlékeztek, ill. arról emlékeztek meg. Lásd: az ata török szó jelentése: ős, apa – BZ kiegészítése.)

1132-ben
Észak felől, szegényes öltözékben emberek érkeznek a településre, állatokat is hoznak magukkal. A főtéren, a bolt helyén telepednek le (ma: Kolozsvári út, a nem működő, régi bolt és a takarék helye). Dús növényzet a jellemző, a falu mostani központjában füves terület. [3]

1312-ben
A nagybolt (Kolozsvári u.) helye mellett balra fehérre mázolt, nádtetős épület, a többinél kicsit magasabb, két szintén magas ablaknyílással – valamilyen elöljáró vagy gyógyító lakhelye. [1]

1492-ben
A templom a jelenlegi helyén áll, de egy pár méterrel hátrébb. Az épület sokkal kisebb a ma ismerttől, alacsony, a jelenlegi magasságának mintegy a fele. Sötét árnyalatú kövekből készült építmény. A tornya eredetileg íves tetejű, de ebben az állapotában romos, az időjárás rongálta meg. Az épületen egy nagy, két szárnyú bejárati ajtó található, a két oldalfalon egy-egy rés-ablak, valamint egy ugyanilyen ablak a tornyon. Harangja nincsen, hangjelzést szükség esetén egy nagyobb kolomppal adnak. (A kép szabadkézi rajz az érzékelés közbeni flow-állapotban.)

A sátai templom távérzékelt képe 1492-ből

A Chat GPT által készített kép a távérzékelési vizsgálat eredményét promptolva:

Kiegészítő információ a templom vizsgálatához:
Ebben az évben egy női minőséget hordozó, sötét színárnyalatú kegytárgy bemutatása történt a templomban, egyházi tekintély látogatásával összekötve. Az eseményen a helyi lakosság számához képest sokan vettek részt, a környező településekről is jöttek, az ide látogató egyházi méltóság (és szituáció) jelentőségében hasonló volt a következő képen láthatóhoz. [4]

A jelenlegi kastély helyén ritkás bozóttal benőtt domboldal található. A terület egy részén egyfajta alapozás észlelhető: egy szélesebb alsó, valamint egy arra ráhelyezett keskenyebb, felső alap-szerű építmény. Nem ekkortájt készült, látszik rajta, hogy régen foglalkoztak vele. A falu felől nem látható (a hegy felé eső része) hiányos, nincs befejezve vagy nem is akarták tovább építeni.

A templom előtt enyhe, lejtős domboldal fut a patak felé. A patak itt szélesebb medrű, de sekély, inkább mocsaras részből folyik tovább. Itt át lehet lábalni rajta, és a másik oldalon, a Mál-tető felé eső részen fehér falú, hosszú gazdasági épület áll (istálló?), tehetősebb ember tulajdona. Lakóház is van itt, ez magasabb, mint a többi, a jelenlegi utcafrontra az oldala néz. Az épületek előtt keményre taposott föld, sokan járnak a portán, lovakat cserélnek, törnek be, patkolnak itt. Az építmény nem kovácsműhely, inkább olyan ember lakik itt, aki a lóápolás, futtatás mellett ezt is meg tudja csinálni.

Beljebb, a jelenlegi Kolozsvári utca felé apró, földbe süllyedő házak húzódnak a patak mentén, de a jelenlegi utcafronttól magasabban, hogy a patak vize áradáskor ne érje el őket. Híd vagy áteresz sehol nincs a patakon, mert sekély vizű, a régi iskola helyével szemben van néhán nagyobb kődarab a vízbe helyezve, hogy át lehessen lépkedni rajtuk a másik oldalra.
A falu egymással alig összefüggő házbokrokból áll: a templom környékén lévő házak, a Lilice-forrás környékén lévő házak, valamint egy kisebb csoport a jelenlegi Arany János utca felső végénél. A házcsoportokat a dombok tövénél haladó, keskeny, kitaposott utak kötik össze. [1]

A kutatás folyamatosan zajlik, az eredmények közlésének folytatása következik. [1] B.Z., [2]SZ.L., [3] V.L. [4] mw: a kísérletben közreműködő adatközlők azonosítója.

© Barta Zoltán
Figyelem! A weboldalon található tartalomhoz kapcsolódó szerzői és egyéb szellemi tulajdonjogok a szerző, Barta Zoltán tulajdonát képezik. Az oldalon hozzáférhető tartalom más műben történő felhasználása, valamint bármely, nyilvános vagy kereskedelmi közreadása, az oldalon megtalálható tartalom felhasználása a szerző offline írásos engedélyéhez kötött. 

This article is about the remote viewing of a Hungarian village’s local history. The page contains results from several years of sessions conducted by various viewers. I can guarantee only my own outcome [1]; based on my precision ratio in other sessions, which is between eighty and ninety percent, it matches the outcome ratio of viewer [4].

Remote viewing in the flow