Két valós eset 2007 tavaszán

A következőkben két, földrajzilag és tartalmilag egymáshoz igen közel eső, úgynevezett halálközeli élményt szeretnék az érdeklődőkkel megosztani.
Az eseteket jellemzi, hogy az egri kistérség északi, közelebbről meg nem nevezett területén fedeztem fel őket, az adatközlők két egymáshoz közeli településen éltek ugyan, de nem ismerték egymást, és a másik személlyel megtörtént eseményekről sem volt tudomásuk. Elmondásuk alapján a velem való beszélgetést megelőzően a szűk családi körön kívül mással nem osztották meg az élményeiket, egyikük az esetét követően az orvosának számolt be róla. Hogy mégis ezt az a beszámolót olvashatják, az abból adódik, hogy az alanyokkal folytatott más irányú beszélgetésben rövid, humorosnak szánt utalást tettek az eseményre, amit aztán megfelelő körültekintéssel kibontottunk. A nyilatkozók nevüket, lakhelyüket, pontos életkorukat nem kívánták nyilvánosságra hozni, azt azonban megengedték, hogy írjak róluk. A megismert történeteket nem gondolom tovább és nem kommentálom, ebben az írásban megosztom őket a maguk valóságában.

I.

Az eset lejegyzésének időpontja: 2007.02.15.
Az alany CS.J., az eset megadása idején 5x éves férfi, nyugdíjas, családi házban él Eger mellett. Huszonegy éves korában szívinfarktust kapott. A kórházba szállítás után küzdeni kezdtek az életéért szívmasszázzsal, újraélesztő készülékkel. Néhány percig tartott a küzdelem, amikor egy orvos megállapította az alany halálát, ekkor egy fehér lepedővel letakarták. Mindezt az alany felülről látta, nem volt a testében, de ennek akkor nem tulajdonított nagy jelentőséget. Miután letakarták a lepedővel, egy fehér folyosón találta magát, amelyen végigment. Egy nagy, fehér fénykapuhoz ért, amin be akart lépni. Ekkor egy mély, „dörmögő” hang szigorúan rászólt: „Mit keresel te itt? Nem hívtak még!” Innentől az emlék megszakad, nagyon rövid idő múlva a tudatára ébredt a testében, saját elmondása szerint azért, mert meghallotta a felesége hangját, aki az ágy mellett várakozott.

A történet kiegészítő jellemzői: az alany huszonegy éves korában történt ez az eset. Saját bevallása szerint a hang meghallásakor ő maga nagyon felháborodott, hogy miért tegezi őt egyáltalán?

Aztán: az egész történetet elmondta az orvosának, aki ezt egy vastag, kockás füzetbe jegyezte le, ahová ilyeneket – és hasonlókat – jegyzetelt már azelőtt is. Közölte az alanyunkkal, hogy már más is látott és élt át hasonlót.
A szóban forgó orvos időközben elhunyt.

II.

Az eset lejegyzésének időpontja: 2007.04.04.
Az alany D.I., az eset megadásának idején 6x éves rokkantnyugdíjas férfi, családi házban él Eger mellett. Harminckét éves korában egy, a véráramába került vérrög miatt rosszul lett, ő maga úgy nevezte ezt az állapotot: meghalt. Egyszerre egy rengeteg lépcsőfokból álló fehér lépcső előtt találta magát, ezen kellett felfelé lépkednie. Amikor a tetejére ért, egy ajtót talált ott. Bekopogott, és az ajtó mögül [saját fogalmazásában írom] Szent Péter lépett elő egy bő, hosszú, fehér öltözékben [az alany ezt hálóingnek nevezte]. Megkérdezte alanyunkat, hogy kicsoda és hány éves. Ő megválaszolta, erre Szent Péter közölte vele, hogy még túl fiatal, és vissza kell mennie. Alanyunk megfordult, és ahogy nézte a rengeteg lépcsőt, a következő pillanatban az ágyon a testében magához tért.

A történet kiegészítői: az adatközlés idején 6x éves alanyunk a közölt esete óta átélt egy borzalmas autóbalesetet, amiből rokkantsága ered. Túlélt egy kisrepülőgéppel történő lezuhanást, valamint több más, veszélyes balesetet, amelyek ellenére jókedélyűen és életvidáman éldegélt. Azt nyilatkozta: úgy érzi, mintha vigyáztak volna rá, mert még dolga van a világon.
Az adatközlő 2010 előtt rokkantságából eredő betegsége következtében elhunyt.

¶

© Barta Zoltán 2007.10.16.