1931-1953-2007

Írók bemutatásánál általában azzal szokás kezdeni, hogy röviden összefoglalják az illető életét, a munkásságára ható eseményeket, körülményeket. Emory King esetében bizonyos fokig el kell tekintenem ettől, hiszen jelen esetben az újságíróból úgy született író és történész, hogy véletlenül találkozott össze későbbi múzsájával, rajongásának tárgyával, írásainak témájával, egy országgal, amelynek a neve: Belize, (+ országleírás). Jogosan merül fel azonban a kérdés: hogyan lehet egy országgal véletlenül találkozni?

King 1931. február 22-én született a floridai Jacksonville-ben. Hamar árvaságra jutott, a nagyszülei nevelték fel. Eredetileg vegyésznek készült, de nem érezte alkalmasnak magát erre a szakmára. Saját bevallása szerint is lusta volt, így azt az egyetlen lehetőséget tudta elképzelni, hogy egy íróasztal mögött keresse a kenyerét. 1949-ben „érettségizett”, ezután a floridai állami egyetemen újságírást tanult, majd a Tampa Daily Times bűnügyi rovatánál dolgozott. Ez a munka eleinte izgalmasnak tűnt számára, de közel fél év alatt megunta és nyomasztónak találta, ezért gondolkodni kezdett a váltáson.
Akkoriban találkozott néhány hozzá hasonló életfelfogással bíró fiatalemberrel, akik azt tervezték, hogy körbevitorlázzák a világot. King világnézete szerint minden fiatal író körülhajózza a Földet legalább egyszer. Ennek megfelelően 22 éves korában hozzá is látott tervének megvalósításához. Feladta munkáját, majd 1953 november elsején a már említett társasággal kihajóztak a floridai Tampa kikötőjéből a Vagabond nevű yacht fedélzetén. A floridai szigetvilág bejárását követően a mexikói Yucatán felé vették az irányt, innen délnek indultak tovább. Itt már közel jártak Belize-hez, amelyet egy kalandos közjáték révén ismert meg a fiatal King. Miután a mexikói Cozumelt elhagyták, megkérdezte a kapitányt, hogy innen hová tartanak? Azt a választ kapta: Belize-be. King akkoriban még nem ismerte a vidéket, így unottan rálegyintett: túl fáradt vagyok már Mexikóhoz. A kapitány  tudatta vele, hogy Belize egy hely Brit Hondurasban (a gyarmati időkben ez volt az ország neve, Belize City pedig a legnagyobb városa, akkori fővárosa – BZ). King, aki addig soha nem hallott Belize-ről, 1953 decemberének egy gyönyörű, holdfényes éjszakáján kényszerű ismeretséget kellett, hogy kössön az országgal, miután a belizi partok előtt fekvő English Caye szirtjein zátonyra futottak. Hajójuk ugyan nem süllyedt el, de nagyjavításra szorult, hogy egyáltalán folytatni tudják vele az utat, így aztán a legénység Belize (City)-be kényszerült. Ott King rácsodálkozott a gyönyörű, egzotikus országra, sőt, meglepetéssel tapasztalta, hogy angolul beszélnek az emberek!

A hajó javítása viszont anyagi csődbe döntötte a társaságot, ezért később úgy határoztak, hogy egy öreg motoros vontatóval juttatják haza Floridába, további munkálatok elvégzésére. King végül nem ment velük, Belize-ben maradt. Ekkor 22 éves volt, ettől kezdve halála napjáig itt élt és rajongással írt, beszélt Belize életéről, kultúrájáról, népéről.

Egy alkalommal, már belizi polgárként így jellemezte új országa sokszínű kultúráját:

Nincs olyan, hogy belizi kultúra. Létezik garifuna kultúra, kreol kultúra, vannak különféle maja kultúrák, mesztic kultúra, kelet-indiai kultúra és így tovább. Minden évben, amikor lányokat küldünk a nemzetközi szépségversenyekre, óriási, tulajdonképpen megoldhatatlan feladatot okoz számunkra a belizi nemzeti öltözet kialakítása, hiszen önmagában ilyen nem létezik.

Egyik kedvenc mondásával megállapította, hogy

Ez az egyetlen ország a világon, ahol munka nélkül is meg lehet élni. A hal úszik a tengerben, a kókuszdió leesik a fáról, nem lehet éhen halni.

Ennek ellenére nemcsak az ingyenes életviteli lehetőségekkel élt, belizi tevékenységét maradéktalanul felsorolni úgyszólván lehetetlen. Dolgozott ingatlan- és biztosítási tanácsadóként, majd a kormány turisztikai bizottságának titkára lett. Üzemeltetett szállodát (Prince Albert néven), de békebíróként is működött. Közeli kapcsolatot alakított ki az Egyesült Néppárt (People’s United Party, PUP) vezetőjével, és a pártnál talált munkát. A hetvenes évek elején szerkesztője és rovatvezetője lett a Belize Times című hetilapnak (a PUP lapja), cikkek sokaságát publikálva. Kinevezték Belize úgynevezett filmbiztosának is, amelynek keretében dokumentumfilmeket készített Belize-ről, együttműködve a két nagy helyi televízióval (Great Belize TV/Channel 5 TV, Tropical Vision). A helyi kalandturizmus úttörőjeként tartják számon, sőt, egyáltalán a belizi turizmus létrehozásában és fellendítésében végzett pótolhatatlan tevékenységet. Egy időben Belize Bank igazgatója volt. A mozi világa is behálózta, King apróbb szerepeket kapott az 1986-ban Belize-ben forgatott „A Moszkitó-part” című mozifilmben, majd a 2001-ben készült „Vihar után” című tévéfilmben is. A Belize First Magazine szerint egyike volt Belize legjelentősebb alakjainak.

1981-ben, Belize függetlenné válása évében belizi állampolgár lett.

Résztvevője volt annak a kezdeményezésnek, amely arra irányult, hogy Belize közútjain térjenek át a hagyományos brit baloldali közlekedésről az amerikai kontinensen általános jobboldalira. Ezt a törekvést végül siker koronázta, és 1961. november 1. napján megtörtént az átállás.

A változásra hónapokkal azelőtt felhívták a közlekedők figyelmét útfelfestésekkel, közlekedési táblákkal, a sajtóban, rádióban, mert joggal tartottak attól, hogy továbbra is a régi megszokások szerint közlekednek majd az emberek. Főként a személyi biztonságról szólt a dolog, mert abban az időben Belize-ben két-háromszáz személyautótól nem volt több. Az átállást megelőző éjszakán Belize életének egyik legpusztítóbb hurrikánja, a Hattie sújtott le az országra, amely aztán hetekig kizárta a közbeszédből az egyébként vitatott, jobboldali közlekedésről szóló eltérő vélemények hangoztatását. Később, amikor King találkozott az angol gyarmati titkárral (Belize még angol gyarmat volt ebben az időben), az vészjósló tekintettel közölte Kinggel: „Mondtam, hogy jelentős hatása lesz a baloldali közlekedésről való áttérésnek!„.

Egy ízben vezetője volt a Belizi Történelmi Társaságnak is, annak ellenére, hogy bírálták egyes, a helyi történelemmel kapcsolatos nézeteiért és megnyilvánulásaiért.

A bírálat egyik oka az úgynevezett St. George’s Caye-i csata megítélése volt. Ez az ütközet a spanyol (mexikói) érdek-érvényesítés ellen zajlott, mivel az északi szomszéd igényt tartott az akkori Brit Honduras területére, főként ritka természeti kincsei miatt. A térség egyik jelentős nyersanyaga az itt fellelhető kékfa (börzsönyfa, logwood), amely a gyapjúszövet-gyártásban használt festék alapanyagának számított, valamint a mahagóni, amely egészen az 1900-as évek elejéig a fő exportcikke volt a gyarmatnak.
A fegyveres konfliktus 1798. szeptember 3-10 között zajlott, a végső összecsapásra szeptember 10-én került sor, ez nemzeti ünnep Belize-ben ma is. A favágó rabszolgákat is a soraiba szólító angol haderő végül szeptember 10-én, a Belize City partjai előtt fekvő Szent György zátonyszigetnél (ma kedvelt üdülőhely) kétórás csatában meghátrálásra késztette a spanyol támadókat. A St. George’s Caye-i csata is hozzájárult az angol-spanyol háború kitöréséhez. A győztes csatát követően a belizi partvidékre irányuló spanyol támadások gyakorisága jelentősen csökkent, a spanyolok soha nem próbálták újra a hatalmuk alá hajtani ezt a partvidéket, sőt Mexikó 1893-ban szerződésben is lemondott a területről. Részben ez is vezetett oda az évszázadok során, hogy Brit Honduras független állammá vált Belize néven.
A King-et ért bírálatok a St. George Caye-i csatában részt vevő fekete és karib rabszolgák szerepének megítéléséről szólt. A mai napig is vitatéma, hogy döntő szerepük volt-e a hadviselésbe bevont rabszolgáknak a csata végkimenetelére. A hivatalos belizi történetírás a „favágó rabszolgák segítségével” született győzelemről számol be.

Megemlítendő, hogy King segített otthonra találni Belize-ben a Mexikóból 1950-ben elüldözött amish mennonitáknak, noha ő maga nem tartozott közéjük.

Mennoniták: Menno Simons-ról elnevezett amish (keresztelő) vallási csoportosulás. Elutasítják a technikát, a fényűzést, a modern életvitelt, a vagyonosodást és az erőszak minden formáját.
A belizi mennoniták meglepő módon jelentősen hozzájárulnak az ország mezőgazdasági teljesítményéhez, mint a tej, sajt, bab, kukorica, dinnye, méz, csirke és a tojás szinte kizárólagos termelői. Ezen kívül ismert termék az általuk gyártott bútor. 1987-ben nyolc különböző közösségben mintegy 5.000 mennonita élt Belizben. Saját iskolákat, templomokat tartanak fenn, valamint saját fizetőeszközt használnak. Az egész országban úgy ismerik őket, mint kemény munkát végző, tisztességes emberek.

Felesége, Elisa King több gyermeket szült neki, egyikük még King életében meghalt.

Emory King, az író, újságíró, sikeres üzletember, civil vezető, Belize egyik kiemelkedő alakja 2007. augusztus 14-én 76 éves korában belizi otthonában, Hattieville közelében elhunyt. Egy Tropical Park nevű ingatlanprojekt területén temették el (ma lakóparknak hívnánk), amelynek létrehozása szintén az ő nevéhez fűződik. Egy fia, és számos unokája gyászolja.

King Belizről:

Belize a vonakodó bevándorlók országa. Soha, senki nem jött ide önszántából, de ha egyszer már itt találta magát, önszántából soha nem távozott. Maradtak és ittmaradtak. Amikor megállsz és belegondolsz: kalózok, rabszolgák, garifunák, meszticeket látsz – senki nem jött ide magától, de amikor már itt voltak – halleluja, megtalálták a Paradicsomot!

A 7NewsBelize King halálát követően kiadott nekrológban ezzel egészítette ki a fenti idézetet: „Ő többet talált, mint a Paradicsomot, megtalálta helyét a történelemben.„

King élete során tizenöt könyvet írt belizi tapasztalatairól, amelyek nagyobb része történelmi (Belize több kötetes története), életrajzi témájú, de írt például belizi útikönyvet is.
(Hivatalos magyar nyelvű fordítás még nem készült egyik könyvről sem, így az eredeti, angol nyelvű címet jelzem. Könyvei ritkán hozzáférhetők, legutóbb az Amazon-on tűnt fel néhány, gyorsan el is fogyott a legtöbb. King honlapján korábban megtalálható volt életrajza és bibliográfiája, a domain (emoryking.com) viszont időközben többször is tulajdonost váltott. A címen legutóbb egy autókereskedés honlapja volt látható, majd aztán az sem. 2020 végre sem tért vissza a weboldal tartalma, ezúttal egy kínai web-birodalom sportoldalára van irányítva a domain.

A CaribNation TV beszélgetős műsora Emory Kinggel:

Jelentősebb művei:

Hey Dad – This is Belize [részlet itt]
The Great Story of Belize Volume I
The Great Story of Belize Volume II
How to invest or retire in Belize
I Spent It All In Belize
Belize 1798 – The Road to Glory
<< The Little World of Danny Vasquez
Emory King’s Driver’s Guide to Beautiful Belize
Slavery in Belize – A Family Affair

More about to find and order Emory King’s books >>

Emory King források:

Emory King [en.Wikipedia]
Twenty Questions [Belize Magazine]
Emory King died at 76 [7 News Belize]
Belize adatai
Belize country profile

¶

© Barta Zoltán