Sáta 1492

Újabb epizód Sáta kutatott múltjából, történetéből. Ezúttal egy olyan pillanatfelvételt szeretnék megmutatni Sáta múltjának 2006 óta vizsgált szakaszaiból, amely eredmény teljesen friss. Köztudott, hogy a falu régmúltját vizsgálom (esetenként többed-magammal), főként azokat a történeti időszakokat, amelyeket a hagyományos kutatási forrásokból nem lehetséges megismerni. Kilenc éve kezdtem hozzá a dologhoz, tehát el lehet mondani ma már, hogy Sáta múltjának egyfajta esszenciája jelenik meg a fellelt információk nyomán, a megvizsgált időszak közel ezerötszáz évet fog át.
Miért a “múlt” szót használom, és miért nem a “történelmet” (esetleg történetet)? Azért, mert osztom Alan Whitney Brown alapvetését, amely szerint

A múlt az, ami meg is történt, a történelem pedig csak az, amit valaki leírt.

A múlt tehát nem feltétlenül egyezik meg a történelemmel, helytörténettel. A történelem nem valami távoli, homályos eseménysorozat, hanem külső hatások által az emberrel történő dolgok összessége, amelyek kihatnak a családra, a szomszédokra, az egész közösségre (Thomas J. Noel szavai). Nos, a múlt lehet távoli és homályos, mégis ez az a kategória, amelyet érdemes kutatni, szemben a fenti összefüggések szerinti történelemmel. A történelmet a győztesek csak leírják, úgy, ahogy nekik tetszik. Szerencsés az a nép, amelyik mindig győztes. Nem tudom, hogy van-e ilyen?
A múlt tehát, amely minket felépített, alakított, az általánosan ismert történelemtől eltérhet.

2006 óta már tíz olyan pillanatkép áll rendelkezésre Sáta múltjának olyan régi időszakaiból, amelyekről semmilyen más forrásból nem szerezhetünk információt. Íme néhány évszám, amelyek a vizsgálat céljai voltak, mind a jelenlegi időszámításunk szerinti: 23, 128, 212, 456, 515, 1000, 1104, 1132, 1312.

A ma nyilvánosságra hozott eredmény az 1492-es évről szól, felmerült bennem ugyanis egy gondolat, hogy milyen lehetett Sáta abban az esztendőben és abban a hónapban, amikor Kolumbusz “felfedezte” Amerikát az akkori művelt Európa számára. Azért különböztettem meg az évet és a hónapot ez előző mondatban, mert végül ketten vizsgáltuk ezt a célt, de amíg én 1492 október hónapjára, a másik közreműködő ezen belül egy bizonyos célra, a (mindenkori) templomra fókuszált az adott évben, hónapra való megkötés nélkül.

Olvassanak bele Sáta kutatott múltjába: Sáta kutatott története >>

Mostanában ennyien olvasták: 893

Hasonló bejegyzések:

Pszichometria a gyakorlatban

mental_psychometryA távérzékelés mellett egyik kedvenc módszerem és területem az úgynevezett pszichometria, amely közeli rokona a távérzékelésnek (remote viewing), és amelyet szintén kettős értelmezésben ismerhetünk. Ahogy a távérzékelés fogalmára is létezik egy műszaki, méréstechnikai meghatározás, úgy a pszichometriára is más fogalmat használ a köznapi tudomány. A pszichometria jelentése hivatalos értelmezésben: lelki működések mérő, vizsgáló módszereinek gyűjtőneve (Pszichológiai kislexikon, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, 2001, p.264).
Ebben a bejegyzésben nem a lelki működést mérő eszközöket szeretném ismertetni, hanem egy másfajta, szintén pszichometria néven ismert módszert, amely a távérzékeléssel rokon. Ezt különféle, kézbe fogott tárgyaknak az elménkkel történő olvasásának, azaz energia-lenyomatok tapintással való érzékelésének azonosítjuk. Ezt a fajta pszichometriát másképpen tisztánérzékelésnek is hívják.

A mentális pszichometria működésének alapja majdnem ugyanaz, mint a távérzékelésé. Amint az élő emberi szervezet élettani folyamataiban előfordul: gondolkodik, gondolatokat hoz létre. Ezek a gondolatok egy bizonyos módon eltárolódnak a közös tudatmezőben, ahonnan – például – a távérzékelés technikája segítségével az utolsó információ-morzsáig kinyerhetők. De mi történik abban az esetben, amikor egy tárgyról van szó? A tárgyak nyilvánvalóan nem gondolkodnak, viszont a rájuk hatással lévő információ mintáit képesek tárolni.
Gyakorlott távérzékelők esetében elegendő arra utalnom, hogy egy-egy tárgy, objektum, természeti képződmény pontosan ugyanazokkal az információkkal van jelen az adott érzékelési folyamatban, mint egy élőlény, akár ember, akár állat. Ebből következik, hogy az adott tárgy információi ugyanúgy eltárolódnak a közös pszí-mezőben, mint az a gondolat, amelyet az emberi agy különféle kémiai folyamatok útján létrehoz.

A kérdés az, hogyan lehetséges egy tárgyról ugyanolyan pontosságú információkat nyerni a közös tudatmezőből, mint egy gondolatról vagy élő emberről?

Ez úgy lehetséges, hogy a közös tudatmező információkat tárol minden létezőről, azaz akár egy személyről, akár arról a folyami kavicsról, amit a kislányunk a hétvégi kiránduláson gyűjtött. A tárgyakról szólva: minden egyes tárgyat, bármi legyen is az, a valóságban körbeveszi a pszí-mező, azaz olyan “mágneses” mező, amely az adott tárggyal történt minden esemény információját tartalmazza. Abban az esetben, ha ezt a tárgyat egy különleges érzékeléssel bíró személy a kezébe veszi, a tárggyal kapcsolatos információkat érzékelni – és ezáltal dokumentálni – tudja. A szakirodalom ezt “tárgyak olvasása érintés útján” kifejezéssel illeti (reading objects by touch).

A mentális pszichometria egy normális, pszichés tudás, amelynek segítségével a körülöttünk lévő tárgyak energia-mintáit tudjuk olvasni, és ebből bármilyen információt megállapíthatunk róluk. A dolog a távérzékeléshez hasonlóan működik, ebben az esetben viszont nem egy vizsgálati azonosító (kód) információit állapítjuk meg, hanem egy konkrét, kézzel fogható tárgyét. Működése az úgynevezett “tudatelőttes emlék” elvén alapul, amelynek deduktív alapvetése szintén a közös tudatmező, illetve a pszí-mező megléte.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az erősebb érzelmek egyértelműbb nyomot hagynak a tárgy energiamezejében. Egyes úgynevezett “pszichikusok” ezeket a markáns energiamintákat érzékelik. Azokból a lenyomat-mintákból, amelyek a tárgyak mágneses mezőiben maradtak, bármilyen információ kinyerhető: kivel vagy mivel mi, mikor, hol, miért történt. Az információk többnyire a ezekben az érzékelési formákban érkezhetnek: érzések, hangok, illatok, ízek, színek, képek, számok, késztetések.

A tisztánérzékelést az emberek a mindennapjaikban használják, akár még önkéntelenül is. Egy-egy tárgy szándékos, vagy véletlen érintésével akár másodpercek alatt is lezajlik a folyamat, az már egy másik kérdés, hogy a legtöbben nem figyelnek fel rá, fel sem ismerik. A csekély mértékű érzékelésre hajlamos személyeknél megindul ugyan a felismerés folyamata arra vonatkozóan, hogy különleges információkhoz jutnak éppen, de a következő időpillanat eseményei (például leteszik a tárgyat) elterelik erről a figyelmüket, majd az érzékelt képek belevesznek a cselekvési rutinba.
A különleges érzékelésre képes emberek ezzel szemben nagyon is jól tudják, hogy miért történik az, hogy képeket, képsorokat látnak akkor, ha kézbe vesznek egy tárgyat, hiszen tulajdonképpen a tárgyakon, személyeken, helyeken keletkezett energia-mintákat olvassák. Ennek megfelelően vagy tudatosan készülnek egy-egy ilyen mozzanatra, vagy véletlenszerű tapasztalás esetén azonnal felismerik az információ forrását – és célját.

Szeretnék egy személyes megjegyzést tenni: nekem, e sorok írójának rendszeres, mindennapi élményem a tisztánérzékelés (is). Régebben, gyerekkoromban azt hittem, hogy ez minden ember sajátja, és csodálkoztam, hogy egyes helyzetekben nem ehhez a módszerhez fordulnak segítségért, hanem más emberekhez, akik többnyire érdektelenek és fogalmatlanok az adott ügyben. Abban nem tévedtem, hogy ez valóban minden ember saját képessége, abban viszont igen, hogy az emberek mindegyike felismerné elméjének ezt a működési formáját. Sajnos, egyre inkább nem.

A mentális pszichometria módszerét bárki saját maga is kipróbálhatja (a bejegyzés végén olvasható bekezdés figyelembe vételével). A gyakorlathoz kérj segítséget barátodtól, de inkább ismerősödtől, olyan személy a leginkább alkalmas erre a célra, akiről minél kevesebbet tudsz. Kérj tőle olyan személyes tárgyat, amit általában magánál tart: óra, öngyújtó, nyakék, irattárca, stb. Tájékoztasd őt, hogy mire készülsz, esetleg azt fogja mondani, hogy nem, nem akarja a dolgot… – ezt viszont tartsd tiszteletben. Ettől a ponttól a folyamat szinte megegyezik a távérzékelés menetével. Csendesedj és lazulj el a saját módszereddel. Tartsd a kezedben a vizsgált tárgyat, és amint a megfelelő tudati szintre érsz, elmédben megjelennek az adott tárgyra vonatkozó információkat tartalmazó képek – vagy ahogy egyébként szokott megjelenni az információ a távérzékelési eljárás során.

Nem mindegy, hogy melyik kezünkbe vesszük a vizsgált tárgyat. Személyenként változó, hogy melyik kezével tud jobban érzékelni, ezért tehát először bizonyosodj meg róla, hogy melyik kezed képes jobban érzékelni. Van erre egy alaptétel: jobbkezeseknél általában a bal kéz és fordítva, de ez nem törvényszerű. Így bizonyosodhatunk meg a jobban érzékelő kezünkről: csendesedj el, és tedd egymással szembe a két tenyeredet két-három centiméter távolságra, függőlegesen tartva őket (a hüvelykujj felfelé néz). Kezdd el mozgatni őket előbb szét, majd újra vissza egymás felé. Ha érzel energia-áramlást a két kezed között, akkor azt is érezni fogod, hogy melyik az erősebben érzékelő kezed. Ha mégsem, akkor azt fogod érezni, hogy vonzzák vagy taszítják egymást. Gyakorold ezt tovább, és figyeld meg, hogy melyik kezed vonzza a másikat, és melyik taszítja. Amelyik vonzza, az lesz a jobban érzékelő kezed.

A tisztánérzékelés módszerét alkalmazhatjuk személyekre, tárgyakra, helyzetekre. Ez utóbbi, a helyzetekre irányuló pszichometria szinte már a távérzékeléssel azonos érzékelési módszereket kíván meg, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben nem ismeretlen célt, hanem egy konkrét, megtörtént eseménysor által kiváltott energia-lenyomat sorozatot vizsgálunk. Bizonyára az olvasóval is megtörtént már, hogy egy helységbe belépve azt érezte, hogy szinte vágni lehet a feszültséget az addig ott történtek miatt. Egy másik helyzetben esetleg biztosak voltatok abban, hogy egészen a helyszínen való megjelenésedig teljesen más témáról volt szó abban a helységben – és így tovább. Ezeknek a helyzeteknek a feltárása a tisztánérzékelés egyik alapformulája.

A dolog itt egyértelműen bekapcsolódik a távérzékelés módszerébe, de nem párhuzamosan. Egyes gyakorlott pszichometristák arra figyelmeztetnek, hogy ha a távérzékelés módszerét éppen most tanulod, és még nem vagy gyakorlott távérzékelő, akkor addig ne kezdj a pszichometriába, amíg az rv-t nem űzöd készség-szinten, mert ezzel össze fogod zavarni az érzékelési folyamataidat. A távérzékelés és a pszichometria egyidejű tanulása és gyakorlása az eredményességi görbe lassú, de biztos hanyatlását fogja eredményezni.

Végül ismerjük fel azt, hogy mind a távérzékelés, mind a pszichometria/tisztánérzékelés egy bizalmas műfaj. Amennyiben lehetséges, ne csinálj belőle bazári produkciót, hiszen könnyen és gyorsan olyan mennyiségű és minőségű információt oszthatsz meg egy személyről másokkal, amit nem biztos, hogy a vizsgált személy is szeretne megtenni.

“…dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.”

József Attila: Ne légy szeles, 1936

Mostanában ennyien olvasták: 1468

Hasonló bejegyzések: