Sáta hivatalos története

A Borsodi Levéltárban fellelt oklevelek alapján Sátát első alkalommal 1281-ben említik. 1301-re a földesúri vagyongyarapodások, adományok és szerzemények által a faluhoz tartozó területek nagysága azt eredményezik, hogy Sáta erre az évre már Omány határosa is. A falu első – dokumentált – birtokosai a Báriusok voltak, őket a XIII. század elején új adomány címén iktattak be Sáta birtokába. A XIV. század végén a Báriusok új adományt szereztek a községre, ezzel engedélyt kaptak arra is, hogy a hét második napján hetivásárt tartsanak. Ezzel jelentősen hozzájárultak a falu fejlődéséhez, hiszen a piactartás erősítette a falu központi helyzetét e vidéken. A falu határában fekvő Akasztó-domb elnevezése jelzi azt is, hogy a központi szerephez mérten Sáta pallosjogot is kapott. A XVI. század közepére Sáta a térség legjelentősebb községei közé emelkedik. 1546-ban 12 porta, 1598-ban 21 ház állt a faluban, bírót is választottak.

Az 1500-as évek derekán aztán a török pusztította a falut, majd 1564-ben a pestis is dúlta. Az 1600-as években Sáta lakossága fegyverrel tört rá a mezőn körmenetben lévő várkonyiakra a Ladány-völgyben lévő szőlők (Szurdok-szőlők) birtokjogának rendezetlensége miatt. A reformáció errefelé is elterjedt, 1610-ben már önálló egyház volt a faluban. A török kiűzése után a református egyház hanyatlani kezd, majd később Sáta teljesen katolikus faluvá válik. Az 1784-87-es összeírásban a falut 84 lakóházban 106 család lakta, összesen 656 fővel. Ekkor a birtokosok Dessefy Árpád és Kubinyi Gáspár voltak.

1864-ben Leitner Ferenc jegyző által készített faluleírás így jegyzi Sátát:

…birtokosai felében Báró Ambrózy Lajos Ur, és felében az T. Ágoston Család. Van továbbá a’ határban egy kis vízi malma – és Kő szén telepje, és különféle kövek neme. Vannak két Patakjai magábol a’ határból eredve, – Ladány – és Haragos nevek alatt.

Nyelv járás: Átallánosan Magyar Palótz kiejtésekkel.

Vallás: Egyedül Római Catholica, kevés Zsidókkal

Népessége öszvesen tészen 705. lelkeket.

Az 1942 körül kiadott Vármegyei Krónikákban már 290 belterületi és 8 külterületi házban összesen 1413 mind magyar főt (685 férfi és 728 nő) számláltattak. A falunak vasúti megállóhelye, állomása, körorvosa, védőnője, szülésznője, gyógyszertára és járványkórháza is van. A közoktatást a 3 tanerős elemi iskola látta el, kulturális életét egy közkönyvtár, rk. dalárda és a Levente Egyesület gazdagította. A falu gazdasági életét a Sátai Takarékpénztár pezsdítette fel, a kereskedelmi forgalmat a Hangya Szövetkezet üzlete, 4 szatócsüzlet, egy építő- és tüzelőanyag telep, 4 italmérés, 2 szikvízgyártó és egy cementárugyár működése jelentette. Sáta az I. világháborúba 114 katonát küldött. A II. világháború a faluban 1944. december 21-én ért véget. 1948-ra Sáta önerőből megoldotta a község villamosítását. 1961-ben megépült az új, öt tantermes iskola. Ugyanebben az évben alakult meg az Aranykalász mezőgazdasági termelőszövetkezet, amely 179 taggal 1746 holdon gazdálkodott.

Sáta állandó lakossága a 2011-es népszámlálási adatok alapján 1206 fő, amelyből több mint 600 fő idősebb volt 40 évesnél. A népesség 473 háztartásban 306 családot alkot (KSH-adat). A falu jelene az új évezredben a túlélés és a csendes szinten maradás között ingadozik. Ebben a felemás helyzetben jelentős csapást jelentett Sáta helyzetére az általános iskola működésének ellehetetlenülését követő bezárása, ugyanakkor lakóinak életét, a környék gazdasági helyzetét negatívan befolyásolta a közeli ipari létesítmények leállása, felszámolása is. Ráadásul 2009-ben megszűnt a Bükki Hegyháton, köztük Sátán is áthaladó Eger-Putnok vasútvonal, amelyet csupán az Eger-Szilvásvárad viszonylatban közlekedteti az állami vasút (a vonal többi részén autóbusz “pótolja” a közlekedést). Az ózdi gyár, a putnoki és királdi bányák (ahol a Bükki Hegyhát lakóinak tömege dolgozott) bezártak, helyettük viszont nem létesültek még csak hasonló munkaerő-felvevő vállalkozások vagy állami üzemek sem. A meglévő, és a jelen gazdasági helyzetben létrejövő vállalkozások igyekeznek hozzájárulni ahhoz, hogy a környék megtartsa munkaképes lakosságát, ne vigyék magukkal a Magyarország más táján, külföldön munkát vállalók családjukat is, magára – és ezzel sorsára – hagyva a Bükki Hegyhátat, Sátát.

Az ózdi gyár maradványai:

 Kép: ozdfoto.fw.hu

További oldalak a témában:
Sáta kutatott története >>
Legyen közismert Sátáról >>
A sátai kastély alvilága >>