Sáta helyneve és a falu létrejötte

A falu helynevéről háromféle, úgynevezett hivatalos megközelítés van, amely alatt azt értem, hogy valahol már feltűntek ezek a néveredet-lehetőségek. Ezek:
1. A Sáta név a török időkből származik. Ennek történelmi alapja természetesen nem lehet, hiszen a török (luxemburgi) Zsigmond magyar király uralmának idején kezdett betörni Magyarország területére, őt pedig 1385-ben koronázták királlyá. A falu neve ekkor már legalább száz éve Sáta volt, első dokumentált, “Sáta”-néven említése az egri káptalan visnyói határjárása idején keletkezett oklevélben 1281-ből ered.
Egy 1864-es összeírásban az szerepel, hogy Sáta a tatárjárás után keletkezett, ennek az elméletnek a létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen, viszont kialakulása azon a tényen alapszik, hogy korábbi írott emléket eddig nem találtak a falu említéséről. Valószínűsíthető, hogy a tatárjárás után a falu inkább újratelepült, mint létrejött volna.
2. A második megközelítés szerint a falu helyneve a sat szláv alapból (jelenleg šaty, jelentése: ruha) származik, ez a fejtegetés talán a hangzásazonosság miatti találgatás lehetett.
3. A harmadik magyarázatot a falu elnevezésére saját, a falu történetével foglalkozó kutatási anyagomból vettem: egy újabb kori, szintén inkább feltételezéseken és vizuális tapasztalatokon nyugvó változat. A már említett 1864-es névgyűjtés és összeírás alkalmával megállapítják, hogy “némelyek szerént sok Laponyagja lévén Sartónak is mondják. A laponyag másképpen “ökle”, azaz szivárványos hal.” Némelyek szerint, tehát egyáltalán nem vehető biztosra. Olyannyira nem vehető biztosra, hogy ilyen jellegű emlék ezen kívül eddig nem került felszínre, tehát ez a feltételezés is vakvágánynak bizonyult, amellett logikátlan is. A “laponyag” szó vizenyős, mélyebben fekvő területet jelent, a “sartó” pedig egy ékezettel ellátva adja a “sártó” alakot, amely vizuálisan jeleníti meg előttünk a vizes, alacsonyabb, mocsaras részeket, tehát “laponyag”, mint “sártó”. Az “ökle” szó egy kis méretű (6-9 cm), ma már védett édesvízi halfajta, amely valóban előfordulhatott a sátai vizekben, ugyanakkor a “laponyag”, a “sártó” és az “ökle” szavak összefüggése a falu nevével valójában elhanyagolható azonosságot mutat.

lib_hungaricana

A Helyrajzi Vázlat 1864. május 30-án kelt, szerzője Leitner Ferenc ms. jegyző

A település kialakulása, benépesülése és néveredetének kutatása során az e vidéken megtelepülő kabar népelemek türk-kazár szókészletében található török ata-ős, apa (is-ata) szó áll a legközelebb a falu jelenlegi nevéhez, bár a település elnevezésének folyamatát egészen máshol kell keresnünk (erről részletesebben később, egy másik értekezésben).
A tisztázatlan eredetű, úgynevezett hun-magyar szavak rövid ismertetésében, dr. Detre Csaba Hun szavak, szövegek című munkájában szereplő szóbejegyzés szerint: az isatha szó jelentése ősapa. A szó fonetikusan átírva szerepel, tehát úgy olvassuk, ahogy írva látjuk.

Különféle régi dokumentumokban a falu nevének említése ebben a formában is előfordul, mint a már előzőleg említett 1281-es oklevélben is: “Innen Barleus ispán Satha nevű földjéhez megy és azon föld mentén haladva…”

A falunév változatai ugyanarra a hangalakra utalva több változatban is megjelennek az eddig fellelt dokumentumokban: Sátta, Sátha, Satha, Sáata, Sata. Nincs tehát kétely azzal a kijelentéssel kapcsolatban, amely a fenti képen látható, Leitner Ferenc jegyző által papírra vetett mondatban szerepel, miszerint “Sáta Helységnek Ős időktől fogva minden régibb okiratokban ugyan azon Neve fordúl elő.”

Miért és hogyan?

Felmerül néhány kérdés Sáta helynevével kapcsolatban, ezek közül az egyik, hogy ennek névnek mi köze van a faluhoz? A kérdés megválaszolásához egy kicsit mélyebbre kell nyúlni a történelembe, annak is olyan zugába, amit a hivatalos történetírás egyáltalán nem ismer, vagy csupán megváltoztatott formában ad elő. Sőt, a mondák egyes részeit is érdemes segítségül hívni a dolog kutatásában.

A honfoglaló magyarok által magukkal hozott kultúrában felfedezhető az a névadó naptár, amelyből őseink az újszülött gyermekek számára a neveket választották. Ennek Féran naptár a neve, amelyben a “fér” a férfi neveket, az “an” a női neveket rögzítette. Egy-egy naptári napra több férfi és női nevet jegyzett ez a naptár. Legfőbb ereje abban volt (van) ennek a naptárnak, hogy a neveket a mindennapi csillagállások szerint képezték, így egy adott névből meg lehetett állapítani, hogy a gyermek melyik törzsbe tartozik, az év melyik napján született, hogy hány lelkű (ami jelen esetben azt jelenti, hogy a csecsemő születésekor annak hány nagyszülője élt), továbbá hogy születése időpontjában milyen csillagok, bolygók hatása alatt állt. Továbbá, egy személy elnevezése hatással van annak viselőjére, meghatározza viselőjének személyiségét. A nyelv ősisége, rendkívüli rugalmassága, annak ragozhatósága miatt meg lehet határozni a gyermek nevét abban az esetben is, ha arra a napra csak egytagú név esett. Mint már írtam, a nevek kifejezték, hogy hány lelkű a gyermek úgy, hogy annyi magánhangzós szótagból állt, ahány nagyszülője élt a gyermeknek a születésekor. Például, ha négy nagyszülője élt, de a születésnapján csak egytagú név szerepelt a FÉRAN-ban, a Giz esetén ragozással, Gizeh, Gizel, majd további ragozással Gizella, végül Gizellácska név felelt meg az újszülött névadásának.

Sáta, mint lakott hely elnevezéséről tehát ezek alapján azt lehet megállapítani, hogy a falut egy Sáta nevű, féran névadási szabályok szerint elnevezett személy hozta létre vagy róla nevezték el, vagy pedig a név féran naptár-beli helyét figyelembe véve azon a napon alapították, amikor a Sáta név szerepel benne: Halak-Begyűjtés hava 26. napja (ezt a hónapot a modern naptár szerint októbernek hívjuk, ezen a napon van Sáta Napja is).

A névadáshoz eddigi forrásaim alapján egyértelműen köze van egy Sáta nevű személynek.

Érdekesség-képpen: a Halak-Begyűjtés hava 26-dik napján ezek a férfi nevek szerepelnek a féran naptárban: Sáta, Kabukó, Zapács, Törzsök, Góroc, Szalkád, Kinizs, / Piszkás, Suba, Albid, Dömönye.

Mikor?

Sáta létrejöttének pontos évszáma hivatalosan nem ismert. Első írásos emlékek 1281-ből vannak a faluról, ez természetesen csak egy támpont, hogy akkor már létezett a település. Más jellegű, összetett kutatásokkal próbáljuk a falu létrejöttét, a már ismert történelme előtti időket kutatni, ebből a kutatásból született egy olyan eredmény, amely szerint időszámításunk szerint 456-ban már szervezett közösség lakott itt, de már előtte is létesült ezen a helyen néhány szállásos telep. A környék honfoglalás kori betelepüléséről az Arvisura így ír:

“Az úzok serege Deédes vezetésével Kr.u. 435 nyarán tábort ütött Pusztaszeren. Az Öregek Tanácsa az úzokat innen háromfelé telepítette: Maros vitéz serege az Úz völgyétől Marosszékig, Eszék vitéz serege Dunna-Ózdintól Eszékvárig, míg Nekese fegyverkovács serege Sajó-ordosztól Tiszavárkonyig telepedett le. Nekese vitézei kilenc úz községben telepedtek meg a környékre: Ózd, Várkony, Hangony, Center, Putnok, Velezd, Daróc, Deédes és Mogyorósd.”

(Arvisura I-II, Püski Kiadó, 1998)

Ez – az Arvisura szerint legalábbis – 435 nyarán történt. Sáta (és Bóta) betelepülése ettől eltérően történt, pontos időpontja jelenleg nem ismert. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy Sáta, Bóta, Királd, Uppony betelepülése az előzőekhez képest elhanyagolható időeltéréssel, de később történt.

sata_oldmap