Sáta és a Kristálypalota

Sáta korabeli település-szerkezetének kialakulásáról

 

“…Látom nagy hegyekről, oly, de oly közelről, kéznyújtásra vannak palócok földjéről. Mint ezernyi mécses pislákoló fénye: kigyúl, majd elalszik, estéről estére…”

Ha látok csillagot

 

A Bükki Hegyhát helyneveiről készített gyűjtésem és dolgozatom elkészítése közben tettem azt a megfigyelést, miszerint a sátai, a bótai és az upponyi r.k. templomok tájolása megegyezik, méghozzá mind a három Ózd felé van tájolva. Ennek akkor nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget, azon kívül, hogy megjegyeztem az egyezést. Néhány hónapos gondolkodás után arra jutottam, hogy ez az egyezés nem a véletlen műve, és keresni kezdtem az összefüggéseket. Nem sokkal ezt követően rátaláltam a Kristálypalota fogalmára, ami további következtetéseket engedett tenni a három falu templomának tájolásáról, és ugyanakkor magyarázatot is adott az egyezőségekre. Mindenképpen el szeretném kerülni azt a tévedést, amellyel azt lehetne kiolvasni az írásomból, hogy ha ez-és-ez a fal itt állna, és negyvenkét fokkal elfordulnánk, akkor pontosan Mekka felé nézne, stb., ezért csakis a könnyen visszellenőrizhető és kézzel fogható tényeket vettem alapul. Tehát a megfigyelés alapja, amiből a gondolatmenetem kiindul: a sátai, a bóta és az upponyi templomoknak olyan a tájolása, hogy bejáratuk nyugat-északnyugat felé áll, azaz mindegyikük Ózd felé néz. Gondolatmenetemet a sátai körülmények alapján vezetem le, ahol a falu fejlődésének két lehetősége közötti eltérésből állapítottam meg egy összefüggést, ami e három szomszéd falu templomainak tájolásában jelentkezik.

Vizsgáljunk meg egy érdekes felvetést: milyen lenne a falu képe ma, ha a templomot nem Ózd felé tájolják, hanem… A talajviszonyok a Bikadomb (Berek-tanya) felől érkező vízgyűjtő érből kialakult patak mentén azonosak, tehát egyforma eséllyel alakulhatott volna ki a falu főutcája mindkét lehetőség szerint:

1. A Kolozsvári útnak a templom és a Nagyhíd közötti része, ami a patak mindkét oldalán futó út mentén helyezkedik el, ahogy az ma látható.

2. Ugyanilyen tagolású, tehát a patak mindkét oldalán futó út mentén elhelyezkedő faluközpont lehetett volna, ami a templom és a mai futballpálya között futna, tulajdonképpen a mai Dózsa György utca a templom felé való meghosszabbításaként (ezt az utcát az 1990-es évek elején kezdték építeni).

A korabeli térképek jelzései szerint a jelenlegi Kossuth utca csak az új iskola utáni épületig tartott, onnantól nem álltak házak sem azon az oldalon, sem a vele szemben lévőn. Megművelt, illetve magántulajdonban lévő földterületet sem jeleznek a térképek, a földutak a Bikadomb-kútnál kezdődő gyümölcsösök felé vezetnek, ez a mai tanya felé vivő út, a buszfordulótól. A templom és a Bikadomb-kút között tehát szabad, és jelentősen nagyobb terület állt volna rendelkezésre ahhoz, hogy ott épüljön ki a falu központja.

Amikor a kastély és a templom épült, még nem beszélhettünk a jelenlegi faluképről. A szállások, házak a jelenlegi új iskola helyétől a (mostani fogalmainkkal) Kőlyukig, az Arany János utca a vasúti megállóig, a Lilicében és a Szemszúróban álltak, ennyi volt a falu. A falukép ilyen jellegű kialakulásában viszont jelentős szerepet játszott az a tény, hogy a templom tájolása Ózd felé mutat. Ha nem ragaszkodtak volna a korabeli építők ehhez az irányhoz, ma egészen máshogy nézne ki a falu, hiszen ahogy fentebb olvashatták, ugyanilyen, sőt nagyobb, szabadabb területek álltak rendelkezésre a Bikadomb-kút (ma a futballpálya – Dózsa György utca iránya) felé. Ezzel szemben mind a templom, mind a kastély északnyugat felé néző tájolással épült, így ezzel egyben meg is határozták a később kiépülő falu szerkezetét, kinézetét.

A sátai templom mellett – a valóságban is mellette áll – a Fáy-kastélynak is ugyanilyen irányú a tájolása. A két építmény közül a templom készült korábban, már az 1600-as évek végén említik a krónikák, mint elhagyott római katolikus templomot. A Fáy-kastély építését 1735-re rejezték be, tehát tulajdonképpen egy időben épültek. Valószínűtlen, hogy az 1700-as évek kezdezén az utcakép miatt építették volna a templommal megegyezően olyan körülmények között, amikor a mostani Kolozsvári utcán, amelyre a két épület néz, csak elszórt házcsoportok voltak. A Fáy-kastélyról egy érdekesség: ha a jelenlegi Szabadság utca (Szemszúró) vonalára építették volna a kastély frontját, akkor pontosan délkelet felé nézne, és a felkelő nap bevilágítaná. Látszólag mindegy a tájolás, mert a jelenlegi helyzetében is domb áll mögötte, ha kelet felé nézne, akkor is domb állna mögötte. A kastély ennek ellenére Ózd irányába van tájolva.

De mi az oka annak, hogy a látszólag logikátlanabb, férőhely szempontjából a szűkösebb völgyben alakult ki a falu központja, és errefelé néz a templom is? Ezek az egyezések a vallásos, építészeti, gazdasági vagy statikai körülményeket kizárva egy egészen más magyarázatot adnak a dologra.

Ismert, hogy Palóc-Vasvár (Ózd) ősidők óta a Hun Törzsszövetség népei, az úzok, hunok, magyarok szállásterülete, a hun vasművelés egyik kárpát-medencei központja volt (fennmaradt egy mondás is a 95. Arvisurában: Az esze éles, mint az úzdi kés). A Bükki Hegyhát falvai az úz népesség által az ősidőkben alapított települések, amelyekben természetesen erős összetartás működött és szoros kapcsolat állt fenn Palóc-Vasvár (Úzd-Ózd) úgynevezett “beavatott központtal”. A mitológia szerint a világtengelyt a magyar ember úgy jelölte ki, hogy egyszerűen leszúrta a botját, és ahol leszúrta, ott volt a világ közepe. A mindenkori uralkodó botja pedig nem más, mint a jogar. A jogar szára a világtengely, a tetején lévő hegyikristály gömb pedig az égi országot jelképezi, azt a helyet, ahol a Teremtő lakik egy héttornyú kristálypalotában. A földi viszonyokra leképezett Kristálypalota pedig a Sarkcsillagra mutat.

Itt álljunk meg egy kicsit, hogy a csillagképekben rendet tudjunk tenni. Tegyünk próbát idősebb embertársainknál, hogy meggyőződjünk erről a dologról. Ha egy magyar ember meg tud mutatni egy csillagképet az éjszakai égbolton, akkor az teljesen bizonyos, hogy a Göncölszekér lesz. Ennek kultúrtörténeti és néprajzi hagyományai is vannak, és érdekes választ kapunk, amikor a néveredet után kezdünk kutatni. Ki volt Göncöl, akit semmiféle megújulás és haladás, sem a kereszténység, sem a modern kor nem tudott kitörölni a nép emlékezetéből? A honfoglaló magyarság csillaghite szerint Göncöl egy kivételes és közkedvelt híres csodatevő táltos, félisten volt, aki az emberek közt járva mindenkit meggyógyított a szekerén található gyógyírokkal, titkos és rejtett dolgokat ismert, beszélni tudott a fákkal és a madarakkal. Egyszer aztán eltört a szekere rúdja, és kérlelte az embereket, hogy segítsenek, de azok rútul cserbenhagyták, senki nem segített neki. Ezért Göncöl haragosan a lovak közé csapott, és a szekéren fölrepült az égbe. Azóta jár körbe a Sarkcsillag körül görbe rúdú szekerén. Göncölt a magyarok Öregistenével (Ősten) is azonosítják.

És ami miatt fontos volt ezeket a részleteket tisztázni: a Göncölszekér a Nagy Medve csillagkép része, rúdja a medvének a farka. Ez egy úgynevezett cirkumpoláris csillagkép, Magyarországról nézve soha nem nyugszik le. A Nagy Medve csillagkép az úz nép mitológiája szerint az úzok ősét jelképezi.

A magyar ember otthona, a világának közepe a Kárpát-medence, amelynek úz hagyományok szerint a Kristálypalota az agya. Ez a Kristálypalota földrajzilag behatárolható, mégpedig négy magyar helyiség által kijelölt mértani alakzat szerint. Ez az Ózd-Rimaszombat-Aggtelek-(Kazinc)Barcika négyszög, amely – mint már említettem – a Sarkcsillagra mutat.

Mint láthattuk tehát, a magyarság hagyományos tudásában szinte kitörölhetetlenül szerepelnek az égboltot alkotó csillagképek, és a velük kapcsolatos ismeretek alkalmazása és feldolgozása. Egy népnek az ősi tudáshoz és a nép eredetét jelképező csillagképhez való hűsége, a tudás akaratlagos felhasználását kinyilvánítása az oka annak, hogy a sátai, a bótai és az upponyi templom egyaránt afelé az Ózd felé van tájolva, amely a magyar ember otthonának, a Kárpát-medencének tudásközpontját jelképező pontok egyike.

© Barta Zoltán 2008.12.17. – Adatkezelés