Mi a remote viewing?

Mi a távérzékelés?

A távérzékelés (angol kifejezéssel: remote viewing) a tudatban keletkező állapot. Olyan tudati folyamat, amely során egy személy megváltozott (megváltoztatott) tudatállapotban az ismert érzékeken túli észleléssel képes részletes információkat gyűjteni tőle akár jelentős távolságban lévő helyszínekről, eseményekről, személyekről, tárgyakról, objektumokról (stb), és az információgyűjtés során nem alkalmaz semmiféle tárgyi segédeszközt.
A távérzékelés szándékosan létrehozott és irányított tudati folyamat, amely egy meghatározott cél adatainak, információinak megállapítására irányul, amelyről az érzékelőnek nincs tudatos információja az érzékelés időpontjáig.
Ellentétben más pszí-tudománnyal, a távérzékelés nem homogén folyamat, hanem több különféle érzékelési módszer keveréke. Finom koktélja érzékek, mozgás, tapintás, hallás, szaglás és ízlelés tudat általi leképezésének, amelyek együtt jelentkezve adják meg a cél információit. A távérzékeléssel az ember képessé válik időn és téren felülemelkedve “távoli” információk gyűjtésére a tudatán keresztül.

Mi az a “pszí”?
A pszí a görög abc 23. betűjele (Ψ), ugyanakkor a “lélek” (psziché) jelentésű görög szó első betűje. A pszí betű önálló kifejezésként használt alakja azon különféle jelenségek, tapasztalatok, események gyűjtőneve, amelyek kapcsolatban állnak az emberi tudattal és a lélekkel, és amelyek nem magyarázhatók ismert fizikai folyamatokkal. Ahhoz, hogy valami pszí-jelenségnek minősüljön, kívül kell állnia és minőségileg különböznie kell a környezettel való normális kölcsönhatásoktól: a verbális és nonverbális kommunikációtól, az érzetektől, jelektől, mozgásoktól. A valódi pszí-jelenség ezek egyikén sem alapulhat.

A távérzékelés olyan tudományos alapossággal összeállított folyamat, amely segítséget ad az embernek veleszületett, alapvető pszí-képességeinek összefogására, és adott célra történő alkalmazására.
A távérzékelés nem egyféle módszert jelent, bár az alapjai ugyanazok. A módszerek a cél megállapítandó információihoz képest eltérhetnek, ez a strukturáltság az érzékelő teljesítményének növelése érdekében alakult ki. Egyik módszer például jobban szűri a “mentális zajt” (képzelgés, elemzés, stb.), a másik a bejövő adatokat módszeresebben kezeli, de vannak ezektől is eltérő, személyesebb módszerek is.
Az érzékelést az érzékelő általában egyedül végzi, ez a megszokott gyakorlat. Létezik viszont az úgynevezett “monitoros” távérzékelés, amikor az érzékelő mellett egy másik személy is jelen van a helyiségben, aki lejegyzi az érzékelt információkat, illetve kérdéseket tesz fel az érzékelőnek a vizsgált céllal kapcsolatban.
A távérzékelés bármely folyamata során az érzékelő nem csupán elmondja a megállapított információkat, hanem feljegyzéseket, vázlatokat, rajzokat készít arról, azaz dokumentálhatóan átadja az érzékelt információt.

A távérzékelés alapvetései
Mi a távérzékelés – és mi nem?

A távérzékelés szándékosan létrehozott folyamat.

  • a “hirtelen megérzés” nem távérzékelés. Természetesen létezik a hirtelen megérzés, előre megérzés folyamata is, de ezt nem távérzékelésnek hívjuk,
  • az álom sem távérzékelés, kivéve, ha tudatos, irányított (programozott) álomról van szó (éberálom, lucid dreaming).

A távérzékelés szabad információ-áramláson alapul, nem irányított válaszokon.

  • a dowsing (inga, varázsvessző, stb.), a kártyavetés és egyéb irányított válaszadási megoldással működő módszer nem távérzékelés,
  • léteznek közbülső szintek az irányított válaszokat alkalmazó módszerekben, például a tarot. Ha ezt a kellő távérzékelési szabályok szerint végzik, az minősülhet szabad információ-áramláson alapuló folyamatnak.

A távérzékelésnek minden esetben célja van, nem lehetséges távérzékelni “csak úgy”.

  • lehet a cél ismeretlen, például egy jövőbeni cél, de mindig lennie kell egy azzal összefüggő meghatározásnak, célnak. Nyílt célú érzékelés, “érdekesebb események abban az időpontban”, vagy “az ideális eredmény” iránti érzékelés nem távérzékelés, mivel nincs konkrét cél kitűzve az információk beszerzésére, és nincs lehetőség a visszajelzés megismerésére sem. Ha van jövőbeni cél, és az konkrét adatok megállapítására szolgál, amelyeket majd vissza lehet ellenőrizni, az távérzékelésnek minősül.

A távérzékelési folyamatban mindig az érzékelő irányít, soha nem a tudatalatti.

  • az egyszerű szinkronitás (tarot-lapok leolvasása, véletlenszerűen kinyitott oldal egy könyvben, kép keresése találomra, feldobott pénzérme felső oldalának megnevezése, stb.) nem távérzékelés.

Az érzékelő számára a cél úgynevezett teljesen vak, illetve félvak.

  • ez azt jelenti, hogy teljesen vak érzékelés esetén semmilyen információja nincs a vizsgálandó célról, a félvak esetén pedig bizonyos információkkal rendelkezik róla az adatok megállapítása érdekében.

A távérzékelés eredménye zárt, dokumentált adatokat biztosít, nem a célról szóló tények utáni információkat.

  • az érzékelési adatokat nem lehet megváltoztatni, miután a munkamenet befejeződött, illetve nyilvánossá vált a cél,
  • az érzékelési adatok összességének zártnak kell lennie, éppen az előző pont tartalma miatt.

Lehetőség a visszajelzés megismerésére.

  • ha nem lehetséges visszaellenőrizni az érzékelési adatokat, nem tudjuk meg, hogy milyen pontosságú volt a kapott információ. A megismert visszajelzés (a cél leírása, fotója, megnevezése, stb.) alapján viszonyítási pontok alakíthatók ki más távérzékelési folyamatokhoz. A visszajelzés megismerésével válik befejezetté a távérzékelési folyamat.

Természetesen az eddig említett tudati jelenségek önállóan is működőképesek és jelentkezhetnek a maguk területén. Ahhoz azonban, hogy valamit jogosan távérzékelésnek nevezzünk, a fent írt kívánalmaknak egyidejűleg kell teljesülniük.

A távérzékelés módszereiben az adatok kinyerése céljából lehetnek ugyan eltérések, de az itt ismertetettek a remote viewing alapjai.

A távérzékelés jellegéből adódóan (alkalmazásához nem szükséges jelentős anyagi forrás) hamar felkeltette a katonai és állami felderítés figyelmét. A nyolvanas évek közepére többféle protokollt, szabályrendszert alakítottak – főleg az Egyesült Államokban – a módszer alkalmazására, amelyet évtizedeken keresztül kutattak és fejlesztettek.

Mi az, ami egyértelműen nem távérzékelés?
A remote viewing tehát az emberi tudat egyes folyamatain alapuló módszer, amely:

  • nem eszköze szellemi közléseknek,
  • nem jövendőmondás,
  • nem eszköze pl. aura-látásnak,
  • nem eszköze bármi más, a felsoroltakhoz hasonló tevékenységeknek.

Még valami fontos. A távérzékelés tudati folyamat, amely nincs elzárva senki elől. Sokat lehet róla olvasni on- és offline egyaránt. Más-más alapállású írások szólnak erről a jelenségről, van, ahol tudományként vagy áltudományként, szenzációként, sőt, üzletként írnak róla, de az is előfordul, hogy különféle ál-ezoterikus kategóriákba sorolják. Én azért írok róla és azért osztom meg a tapasztalataimat a témában, mert átélem, birtoklom és működtetem a módszert. (BZ)

A távérzékelési eredmények pontossága >>

Vélemény, hozzászólás?