Régi házak dőlt romjai

Amikor megszületett a fejemben a Gonoszjáró nap, és akkor is, mikor már jelentősen haladtam benne, mindkétszer az egyik helyszíne felé vetődtem. Nagyon kevesen ismerik ezt a helyet, szerintem a gazdája is elfelejtette már. A hely egy házikó Sáta mellett egy szőlőhegyen, azon a részen, ahol az erdő összevegyül az elvadult gyümölcsfákkal, és a vadon tenyésző akácokkal. A nyár elején megpihentem még itt, és ellenőriztem, hogy valóban megtalálhatóak-e még a Gonoszjáró nap tárgyi emlékei, kézzel fogható maradványai. A nagy melegben a ház vert földjére ültem le és hallgattam a csendet, amit csak itt lehet. Már akkor is befújt a szellő a sárból-vesszőből összeállított fal hibáin.
Elmúlt a nyár, én újra eljöttem, bár nem mondom, hogy tudatosan. Annak a látványnak minden szépségét, amit a ház melletti dombról élvezhet az ember, majdnem mind elvette a romok látványa: a tető sátorformája összeszakadva a földre rogyott, körülötte a szétázott, szélvitte falmaradványok, kalyiba-darabok (az itt látható kép az eredeti helyszínen készült, néhány héttel az összeomlása előtt). Senki meg nem mondta volna, hogy itt még három hónapja állt egy kis kunyhó, amiben az ember teste, lelke megpihenhetett. Nagyon kevesen ismerték ezt a helyet, és én örülök annak, hogy megörökítettem a Gonoszjáró napban.

 

Mostanában ennyien olvasták: 1211

Hasonló bejegyzések:

Vélemény, hozzászólás?