Első mondatok

Közreadott novelláim első mondatai:

Úgy tért vissza az öntudatod, ahogy a kirakójáték utolsó darabkáját a helyére illesztik. (Add vissza az aurámat!)

Egy férfi életében többször is elkövetkezik az a pillanat, amikor meg kell mentenie a világot. (Ágyú az udvaron)

Nyomozói pályafutásom alatt szinte alig dolgoztam olyan ügyön, amelyet eredménytelenül zártam volna le. (Áldozatok)

Izzadva ébredt már hajnalban. (Anomália)

Teljesen átlagos napnak indult, ami arról készült szólni, hogy a városba szakadt ember hazautazik vidékre, a Karácsonyt eltölteni. (Csengőszó)

Köd szitált a nyaka és a gallérja közötti résbe, a hideg nedvesség megragadt a csupasz bőrén, a zubbonyán, mindenütt. (Egy nap a háborúban)

Kilenc nap telt el a nyaralásból. (Élőhely)

Szendrei szerette az őszt, annak minden bújával-bajával, kellemetlenségével együtt. (Karnyújtásnyira a város)

Arany csík szűrődött át az ablaktáblák alatt, és a szembelévő falra vetült. (Körkörös hullámok)

Sarat taposva várakozott odakint. (Magnitúdó)

Negurilassia igen nehezen bírta a csekély fényt, ami tulajdonképpen egyáltalán nem volt kevesebb, mint máskor, mégis szokatlan volt számára. (Negurilassia)

Kék, rugalmas anyagból készült csipke-alsóneműt húzott lefelé centiről-centire egy tökéletes testről, amikor megszólalt a telefonja. (Szerencsésen megoldott bűnügy)

Hátamat egy kidőlt, moha-lepte fatörzsön megvetve feküdtem a sűrű aljnövényzetben. (Sátai Füzetek – A visszatérő)

A helyiség falán óra jelezte a pontos időt, negyedóránként egyet-egyet füttyentett, egészkor pedig az órának megfelelő számban kakukkolt a szerkezetből kiugró madárka. (Ugrás hétfőn)

Mostanában ennyien olvasták: 1013

Hasonló bejegyzések:

Hozzászólások

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?