Amikor valami jó történik

Az ember ösztönösen is megérzi, amikor valami jó történik vele, még ha az elsőre nem is tűnik annak. Ezzel a dologgal, ami most velem megesett, ez lépésről-lépésre végigkövethető. Írásaim minőségének ellenőrzésére magam ötletéből kiindulva már régebben is alkalmaztam azt a módszert – amelyet aztán később írástechnikai szakkönyvekben olvastam -, amely az elkészült művet több-kevesebb időre a fiókba javasolja helyezni, hogy aztán később elővéve más szemmel olvashassuk el, stilisztikai, szerkezeti megoldásokat újra tudjunk gondolni. Ez a határidő nélkül dolgozó szerzőknél rendkívül jól tud működni, de ha belépne a “mikor tudod küldeni, tegnapra kellett volna”-kategória, ez nyilván ebből kiesik.
Van egy-két olyan regényem, amelyek szinte teljesen elkészültek, de annak ellenére a fiókba helyeztem őket, hogy nincsenek befejezve. Ennek az volt az oka, hogy hiába lennének belőlük akár közkedvelt könyvek a boltok, a könyvtárak és a nappali szobák polcain, egy fontos rész-elem hiányzott belőlük: abban a formában nekem nem tetszettek. Ez nálam kizáró ok a közreadás folyamatában.
Egyik regényem évek óta futott a memóriám hátterében, mígnem két hete, november közepén úgy ébredtem a hajnalok hajnalán, hogy megvan az a része, eleme a történetnek, amitől már nekem is tetszeni fog, bár az olvasóknak nemigen tűnt volna fel a hiánya, de az, hogy mégis belekerült, szinte észrevétlenül feldobja az egészet. Így aztán kialakult az a helyzet, hogy egy háromszáz oldalnyi regény-alapot egyrészt újra kellett strukturálnom, másrészt az új szerkezetet kiegészíteni az oda illő információkkal. Ez a folyamat körülbelül azt jelentette, hogy az anyag közepét az elejére, az elejét a vége elé, a végét megváltoztatva középre kellett helyezni, mindezeket új, a történet lényegére vonatkozó fontos információkkal összekötni. Még mielőtt belekavarodtam volna az átrendezésbe, szépen minden összeállt, hogy úgy mondjam, magától. Ha valaki már építette át belülről a házát, az tudja, hogy miről van szó.
A végeredmény most már nekem is tetszik. Sőt, a folyamat, amivel ezt elértem, az volt az egészben a legjobb, hiszen éreztem: most valami jó történik.
2014 tavaszán olvashatják.

Mostanában ennyien olvasták: 1107

Hasonló bejegyzések:

Hozzászólások

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?