A tartalom védelme és a karakterek

Olvasom itt-ott a neten, hogy az egyes író kollégák közzéteszik, hogy éppen min dolgoznak és abban mennyit haladtak aznap. Ez biztosan jó is valamire, ha másra nem, saját magunk ösztönzésére, nem valami felemelő látvány, hogy hetek óta 1.500 karakteren áll valamelyik anyagunk. Én arról már leszoktam, hogy a tervben lévő írásom címét vagy tartalmát anélkül tegyem közzé, hogy teljesen kész ne lenne, volt ugyanis egy-két próbálkozás arra, hogy az általam választott egyedi címet vagy általam jószándékúan nyilvánosságra hozott vázlatos tartalmat – ahogy mondani szokták – lenyúlják. Így aztán saját magammal, vagy szélsőséges esetekben a körülöttem lévő emberek közül néhánnyal osztom meg az éppen írott anyagot, a visszajelzés ugyanis nélkülözhetetlen.
Van olyan írásemlékem, egészen pontosan A visszatérő című novellámmal kapcsolatban, ami elgondolkodtatott. Nem sokkal az után, hogy megírtam, feltöltöttem egy úgynevezett amatőr írói honlapra. Sejthettem tán valamit a saját tartalmam védelméről, mert készítettem egy olyan kódot, ami a megírás dátumát, helyét és idejét tartalmazta kizárólag általam visszafejthető módon, és ezt az írás mögé biggyesztettem. Ezzel azon a bizonyos honlapon nem tudtak mit kezdeni, de sejtették a kódról, hogy mi lehet az. Ezért hát, mivel sem belekötni sem lenyúlni nem lehetett emiatt az írást, inkább ellehetetlenítették a jelenlétemet a portálon. Valószínűleg csak az volt a bajuk vele(m), hogy a legtöbb szerzőnek ez eszébe nem jutott addig. Sokkal kevesebbért is hagytam már ott helyeket és embereket, innen is hamar távoztam, saját szemétdombjuk, kapirgáljanak csak nyugodtan, egymás között.
 
 
Onnantól csodálkozom azon, hogy írók – legyenek azok amatőrök vagy hivatásosak – minden szívbaj nélkül közlik a még csak tervbe vett ötleteiket, illetve azt, hogy éppen hol tartanak jelenlegi munkájukban. Lehet, hogy ez nálam paranoia, én biztosan nem tenném azon túl, amit már eddig megtettem. Egy ideje elővigyázatos vagyok.
Ezzel együtt a hétvégén összevetettem a tempómat másokéval. Azt olvastam, hogy szerzők a múlt hét – azt hiszem – csütörtöki napján 900, 1.200, 2.400 vagy 5.000 karaktert is írtak naponta. Ez utóbbi már egy egész fejezetnek felelt meg, és azon morfondírozott a szerző, hogy vajon nem lesz-e dagályos az a fejezet, ha ilyen terjedelemben hagyja meg. Ezt a bizonyos blogbejegyzést tegnap, vasárnap este olvastam. Mivel én magam is vezetek statisztikát a haladásomról egy-egy írásban, ide írom, hogy mennyit haladtam 2010. április 25-én az írásban: 23.585 karakter, ezek összesen 3.641 szót tesznek ki.  Mindezt reggel hattól tízig, illetve délután még egy órácskát valamikor.
 
Ez nem jelent semmit. Főleg azt nem, hogy hűha, én aztán igen, mert milyen termékeny vagyok, és azt sem, hogy bezzeg a többiek, hogy belassultak. Volt már nekem is – ahogy itt elfigyelem a listámat – 995 vagy 326(!) karakteres napom is, bár elismerem, hogy nem ez a jellemző, hanem a huszon-harmincezres.
 
Összehasonlításul: ez a bejegyzés, amit most olvasnak, 3.101 karakter terjedelmű.
Ez nem lóverseny ugyan, mégis van győztes: aki a legjobban érzi magát alkotás közben, és akit olvasnak.
 
 

Mostanában ennyien olvasták: 988

Hasonló bejegyzések:

Hozzászólások

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?